Louise Roth szociológus elsősorban arra volt kíváncsi, miért választja egyre több nő (a köztudat szerint főleg a magasabban képzettek és jobb módúak) a műtétet a természetes szülés helyett, és meglepő eredményekre jutott. Vizsgálatai során megállapította, hogy a közhiedelemmel ellentétben épp nem az előbb említett nők döntenek a császármetszés mellett, hanem főleg a feketék vagy a spanyol ajkúak. Roth ezek után nagyjából négymillió 2006-ban rögzített szülés adatait nézte át, amiből szintén kiderült, hogy a feketék, az indiánok vagy a spanyol ajkúak, illetve azok, akik alacsonyabb társadalmi réteghez tartoztak, ritkábban kerültek olyan helyzetbe, amikor császármetszésre lett volna szükség, mégis többször kérték ezt a szülési módot orvosuktól.

Roth elsősorban azért tartja aggasztónak ezt a tendenciát, mert a természetes szüléshez képest négyszer gyakrabban fordul elő az anya halála császármetszés során. Kíváncsi volt, vajon valóban a szülő nők kérik-e minden esetben a műtétet, és vajon tudatlanságuk áll-e a háttérben. Kiderült, hogy egyáltalán nem erről van szó, sőt, azok közül, akik rendszeresen jelentek meg terhesgondozáson, többen kérték szüléskor a műtétet.

Roth annak is utánanézett, befolyásolja-e a császármetszések arányát az anya képzettsége, és arra a felismerésre jutott, hogy bár valóban gyakrabban kerül sor műtétre a magasabban képzettek körében, ennek oka inkább az, hogy ezek a nők többnyire már idősebbek, ami pedig magával hozza a császármetszés esélyének növekedését. Amennyiben pedig ezt a tényezőt is figyelembe vesszük, akkor az derül ki, hogy az alacsonyabb képesítésűeknél gyakoribb a műtét.

A szociológus arra a végkövetkeztetésre jutott, hogy az egyre növekvő számú császármetszések mögött korántsem az anyák igényei, sokkal inkább a kórházi rutin megváltozása áll. A biztosítók több pénzt fizetnek a műtétek, mint egy természetes szülés után, így az orvosok sokszor indokolatlanul is a műtét mellett döntenek.