Hoyer Mária klinikai szakpszichológus szerint a kitartás és a konkrét útmutató hiánya miatt nem teljesülnek az újévi fogadalmaink. Mint mondja, jellemző ilyenkor, hogy olyan kérdésekben döntünk, amit nem sikerült az eltelt időszakban megnyugtatóan megoldanunk. Az olyan fogadalmak, amelyeket nem előzött meg alapos mérlegelés és erre épülő döntés és felépülés, kétséges, hogy sikeres véget érnek.

Ám a szakpszichológus is elismeri, mindenképpen fontos, ha legalább próbálunk határt szabni szevedélyszerű tetteinknek. A fogadalom tárgya ugyanis bármi lehet – nem költök annyit, nem dohányzom, nem iszom, nem játszom, nem vásárolok feleslegesen – de fontos, hogy ne kudarcnak érezzük, az abbahagyását, hanem inkább tekintsük úgy, hogy tudatosan feladtunk egy káros viselkedésünket.

Boros Szilvia sportorvos úgy véli, hogy környezetünk visszajelzései is sokat segíthetnek a kezdeti lépések megtételében, azonban csak és kizárólag akkor sikerül a változtatás – legalábbis hosszú távon –, ha mi magunk akarjuk leginkább. Hiába visszhangozza mindenki, hogy fogyjál, sportolj, ne dohányozz, ha mi magunk nem akarjuk igazán. Saját motiváció nélkül nem sikerülhet. Ahogy akkor sem, ha nem megléphető célokat tűzünk ki.

Ha például fogyókúráról van szó, tűzzünk ki egy lehetséges célt: ha például 30 kilogrammnyi súlyfeleslegről van szó, akkor érdemes részcélokat kialakítani, amely ne legyen több mint 10 kiló. Ha az első tízest sikerült leadni, akkor jöhet a következő. A dohányzásról való leszokás sem történik meg (legalábbis az esetek 99 százalékban) egyik napról a másikra. Ki kell jelölni egy napot a naptárban és tudatosan, kis lépésekben elvonni a nikotint. A mozgásprogram bevezetésénél is ugyanez a teendő. Nem vezet semmi jóra, ha az első edzés után kínok kínját éljük át az izomláztól és a fáradtságtól.

Nem az ünnep a legjobb időpont

Hoyer Mária klinikai tapasztalatai szerint az ünnepi időszak nem feltétlenül kedvez a már kialakult szenvedélyek elhagyására. Azok leginkább fokozódnak ilyentájt: többet kávézunk, dohányzunk, és többet is iszunk lazításképpen. De vonatkozhat ez a túlzásbavitt viselkedés olyan, egyébként normális hétköznapi viselkedésre is, mint a vásárlás vagy az étkezés. Persze szélsőséges szenvedélyek sem ritkák, mint az alkohol-, vagy éppen a szerencsejáték-függőség. "Érezzük, hogy ez így nem egészséges, a viselkedésünk káros következményekkel járhat, de mégsem tudjuk abbahagyni."

Az ünnepekre szintén jellemző a korábbi józanság elvesztése, gyakori ilyenkor a visszaesés. A káros szenvedély gyakorlása közben persze születnek felmentő, vagy megengedő gondolatok, amik arra vonatkoznak, hogy az újév előtt még megengedett, de majd szilveszter után abbahagyjuk.

Nem gyógyulás, csak felépülés

Fontos leszögeznünk, hogy a szenvedélybetegségekből – amennyiben valódi függőségről van szó és nemcsak kipróbálásról, kisérletezésről –  nem kigyógyul az érintett, hanem felépül. "Sokan úgy vélekednek, például alkoholfüggőségnél, hogy ha egyszer meggyógyult, akkor már nyugodtan ihat mértrékkel, mert nem árt". A szakember szerint ez nem igaz, mint ahogy a statisztikák is jelzik, nagyon gyakori a visszaesés. Az idegrendszerünk "nem felejt" és ha egyszer már kialakult egy kóros függőség egy kémiai anyaghoz, akkor az érzékenység sajnos a felépülés után is megmarad. 

A felépülés pedig egy folyamat. Az első lépés a tagadás, ami nagyjából úgy hangzik, hogy "nekem ez nem probléma, akkor hagyom abba, amikor akarom!" Aztán jön a mérlegelés: azaz kezdi felmérni az illető a következményeket. Majd jöhet a döntés: és ez a lényeg. De ezzel még nincs vége a folyamatnak, követni kell a változtatás, és ide sorolhatjuk a terápiákat, illetve a segítés valamennyi formáját. A megszerzett "józanságot" azután fenn is kell tartani – ez még hosszú ideig tartó folyamat, aminek a középontjában a visszaesés megelőzése áll. És még mindezek után is bekövetkezhet a visszaesés. De ahogy a klinikai szakpszichológus is mondja, ez teljesen természetes. Nem mindíg sikerül első próbálkozásra a viselkedésváltoztatás. És nem segít, ha ilyenkor moralizálunk, vagy érzelmileg zsaroljuk az esendőt. Jobb, ha a meglévő tudására hivatkozva segítjük a felépülést, ami feltehetően már gyorsabban fog menni.