Közismert, hogy a nagyon fejletlen koraszülöttek az átlagosnál lassabban tanulnak meg beszélni, az viszont nem tisztázott, hogy ebben mi a szerepe a kórházi hangi környezetnek.

"A koraszülött osztályon kezelt gyermekeket nagyon különböző hangi környezet veszi körül, mint méhen belüli fejlődésük során, amelyet édesanyja hangja uralt" - hangsúlyozta a vizsgálatot irányító Melinda Caskey, a providence-i kórház gyermekgyógyásza. Hozzátette: a kórházban a készülékek búgása, csipogása dominál és a vizsgálat kimutatta, hogy a koraszülöttek milyen ritkán hallanak emberi beszédet, amely mindössze 2-5 százalékát tette ki az összes rögzített hangnak.

A kutatásokban 36 olyan koraszülöttet vontak be, akik a terhesség 27. hetén jöttek a világra. Minden egyes csecsemőre digitális hangrögzítő berendezéssel ellátott "mellényt" adtak, a szülőket és az ápolószemélyzetet pedig arra kérték, hogy minél többet beszéljenek a kicsikhez. A készülék rögzítette a környezet hangjait, ahogy a koraszülöttek gőgicsélését is két 16 órás időszakban akkor, amikor a csecsemők a terhesség 32. és 36. hetében lettek volna.

Mint kiderült: a koraszülöttek már a terhesség 32. hetében képesek a hangképzésre és a szüleik hangjára igen gyorsan, néhány másodperc múlva reagálnak. A vizsgálat arra is fényt derített, hogy a szülők jelenlétében a vokalizáció mértéke 129 százalékkal megnőtt, apjuk-anyjuk mellett a koraszülöttek lényegesen beszédesebbé váltak, mint a kicsiket etető ápolónők hangját hallva.

"Míg idősebb gyerekek esetében elképzelhetetlen, hogy ne beszélgessenek velük az orvosok, az ápolónők, a koraszülötteket némaság veszi körül, ezt a gyakorlatot meg kell változtatni" - hangsúlyozta Melinda Caskey.

A vizsgálat eredményeit a Pediatrics című gyermekgyógyászati szaklapban tették közzé.