A Nature Medicine című szakfolyóiratban ismertetett tanulmány szerint egérkísérletekben próbálták ki, hogy a vakcina miként hat az állatokban előidézett prosztatatumorra. A daganat összezsugorodott, ami azt jelzi, hogy a módszer majdan hatékony rákterápia lehet. "Az immunrendszer felhasználása a rák kezelésére pillanatnyilag nagyon izgalmas terület. Az általunk kifejlesztett új megközelítés erre az ígéretes alapra épít" - magyarázta Alan Melcher a kutatás társvezetője, a Leedsi Egyetem munkatársa. A módszert elvileg más daganattípusok - például a bőrrák vagy az emlőtumor - ellen is bevethetik, ám a kutatók hangsúlyozták, hogy még sok évbe telhet, mire egy embereknél is alkalmazható vakcinát tesztelni kezdhetnek. 

A rák immunterápiája viszonylag új terület, egy ilyen szer például az ipilimumab hatóanyag, amelyet Yervoy márkanéven idén márciusban engedélyezett az amerikai gyógyszerügyi hatóság, az FDA az előrehaladott melanomában szenvedő páciensek életének meghosszabbítására. Az FDA tavaly áprilisban adta áldását egy terápiás, Provenge néven gyártott vakcinára, melynek feladata az lenne, hogy a prosztatarák elleni küzdelemre serkentse az immunrendszert. 

A hagyományos védőoltásokkal ellentétben a terápiás vakcinákat nem arra tervezik, hogy megelőzzék a betegséget, hanem arra, hogy kezeljék azt. Olyan géneket tartalmaznak, amelyek bizonyos antigének (fehérjék) termelésére serkentik az immunrendszert, és ezen keresztül pusztítják el a ráksejteket. Minden egyes tumortípushoz adott fehérjék tartoznak, a megfelelő antigén azonosítása azonban trükkös. Aggodalomra ad okot az is, hogy ha több gént használnak fel az antigének többlettermelésére, akkor erőteljesebb lehet a kiváltott immunválasz is - akár olyan erős, amelyet a szervezet már nem képes kezelni. 

Melcher kutatócsoportja a rochesteri (Egyesült Államok) Mayo Klinika tudósaival együttműködve állította elő a vakcinát egy vírusból, amelyet genetikailag úgy módosítottak, hogy tartalmazzon bizonyos DNS-szakaszokat, köztük különböző géndarabokat, esetleges antigéneket. Úgy találták, hogy módszerük nem váltott ki túlzott, káros reakciót a célszervezet immunrendszerében, viszont képes volt a vakcina többféle útvonalon megcélozni a tumort. A kutatók szerint fontos az is, hogy a felhasznált DNS-szakaszokat ugyanannak a szervnek a daganatából nyerték ki. Így az immunrendszer kiválogathatta saját magának a rákantigéneket, amelyekre válaszolt, miközben nem támadta meg a test egészséges részeit.