Amikor egy főútvonal valamilyen okból járhatatlanná válik, a lezárása előtt lévő mellékutcába terelik a forgalmat, ahonnan az első párhuzamos utcán tovább folytathatjuk utunkat, majd a főútvonal járható szakaszába visszavezető mellékutcán visszatérhetünk az eredeti útvonalra. Szívinfarktus esetén valamelyik nagy koszorúér elzáródik, vagy nagyon beszűkül a keresztmetszete. Ekkor a szívsebész az áthidaló (bypass) műtét során ugyanezt teszi: az átjárhatatlan szakaszt beültetett ér segítségével áthidalja. 

A koszorúér-szűkület esetében vagy az alsó végtagból kioperált visszeret, vagy a mellkasfalon futó ütőeret helyezi át a sebész az elzáródott szakasz áthidalására, de előfordul, hogy ennek technikai akadálya van. Shannon L. M. Dahl és munkatársai olyan technikáról számolnak be, melynek során emberi erekből származó simaizomsejteket ültetnek rá olyan rugalmas és igen erős alapra, mint a fölszívódni képes varratok anyaga.

Az izomsejtek fehérjéket termelnek, elsősorban a kötőszövet alapját jelentő kollagént és bioszintetikus gyűrűvé formálódnak, majd csővé alakulnak. Ahogy a kollagénrostok szaporodnak, a kialakuló csöveken folyadékot áramoltatnak át, ezzel utánozva azt a nyomást, amelyet a műerekben majd a bennük áramló vér okoz. Végül a kollagénalapú csövekből kimossák a maradék sejteket, hogy beültetés után a beteg szervezetének immunsejtjei ne termeljenek ellenanyagokat. Jelenleg három milliméter, illetve hat milliméter átmérőjű mesterséges erek kifejlesztésén dolgoznak. 

Állatkisérletekben fél év után a nagyobb műerek 88 százalékban átjárhatóak maradtak majmok szervezetében, kutyákéban  pedig a vékonyabbak 83 százaléka működött zavartalanul. Emberi vizsgálatot még nem végeztek, de számítások szerint a mesterséges erekre csak az Egyesült Államok területén legalább félmillió betegnek volna évente szüksége.