Gyógyfürdőbe járni valahogy még mindig nem eléggé menő, hiába vagyunk a legcsodásabb gyógyforrások országa, a...
Gyógyfürdőbe járni valahogy még mindig nem eléggé menő, hiába vagyunk a legcsodásabb gyógyforrások országa, a fürdőkultúránk - legalábbis a belföldi fogyasztók körében - még mindig csapnivaló. A háttérben számos ok húzódik meg, a gyógyvizekkel kapcsolatos rossz kormányzati kommunikáció, a társadalombiztosítás támogatásának hiánya és a lakosság egészségtudatosságának alacsony szintje is szerepet játszik. Őszintén megvallva, bizonyos gyógyfürdők és gyógyvízek bennünk sem a legkellemesebb emlékeket ébresztik fel, de két helyet nagy biztonsággal tudunk ajánlani. Az egyik Sárvár, ahol a Spirit szállodát teszteltük és örökre beleszerettünk mind a fürdőbe, mind a helyi gyógyvízbe. A másik kedvencünk Hévíz, ahol a Carbona gyógyhotelt néztük meg közelebbről nemrégiben.
A NaturMed Hotel Carbona első látásra nem feltétlenül veszi le a vendéget a lábáról. A hévízi belváros közelsége praktikus, ám a környék aránylag zsúfolt és érdektelen, ahogy ez a fürdővárosokkal gyakran megesik. Viszont kívülről is rögtön látszik, hogy a szomszédos épületekkel ellentétben a Carbonánál nem tarolták le a telek növényzetetét, a kert hívogatóan zöld, szépséges nagy fákkal. Az épület még az előző rendszerben készült, ennek megfelelően fantáziátlan a formája (nem mintha a most épülő szállodák mind olyan hajde izgalmasak lennének), ezen számos építészeti elemmel igyekeznek változtatni, némelyik kifejezetten sikeresnek mondható. De azért szerintünk még mindig a fák, a rengeteg virág, a szökőkút és hasonló kiegészítők díszítik a legjobban a dobosszerű épületet. Belsőépítészetileg sem voltunk lenyűgözve, de azért láttunk néhány nagyon is értékes megoldást, mint például a méretes platánfa köré épült bárt. És persze ne feledkezzünk el Csucsuról, a platán mellett lakó papagájról sem, aki egyértelműen a hely egyik sztárja. Egyik sztárja, ugyanis különleges személyiségekből akad itt egy pár. A családias, otthonos érzést a szállodában dolgozók jól érzékelhető és támogatott egyénisége teszi érdekessé. Más hotelekben az a cél, hogy mindenki jól végezze a munkáját, de csak mint pótolható alkatrész, aminek lecserélése fel sem tűnik a vendégnek.
A Carbona személyzete viszont szinte csupa határozott, személyiségét bátran vállaló emberből áll, akik mind látványosan kedvelik a munkájukat. Az orvosokat valóban érdekli szakterületük, hosszasan tudnak és hajlandóak róla beszélni, a gyógytornász szinte áhitattal közelít, a természetgyógyász szakember szenvedélyessége pedig már önmagában is gyógyító hatású. De a szokással ellentétben a pincérek is valódi karakterek, nem csak felszolgálók. Még érdekesebb, hogy a hagyományos gyógyítók, a kiegészítő terápiákat és az alternatív eszméket képviselő szakemberek képesek nem csak egymás mellett, de együtt is dolgozni a vendég érdekében. A magyar vendéget ugyan nem érinti, csak érdekességképpen mondjuk el, hogy mindenki beszél legalább egy idegen nyelven és nem csak úgy habog, hanem viccelődik is a visszatérő arcokkal, ha van rá igény.
A személyzetre mindenképpen szükségünk lesz, a folyamatos hozzáépítések miatt ugyanis a Carbona belülről eléggé szövevényes, beletelik egy pár napba, amíg az ember rutinból tud közlekedni. A rengeteg szintkülönbség ellenére minden akadálymentesített, ez persze természetes egy gyógyszállóban, gondolhatnánk, de láttunk mi már az ellenkezőjére is példát Egerszalókon, a Salirisben. A fokozatos fejlődésből adódóan a Carbona medencéi nem egy térben helyezkednek el, de ez nem is gond, mert így legalább jobban elkülönülnek egymástól az egészen más igényekkel rendelkező gyógy- és élményfürdőzők. Semmiképpen ne hagyjuk ki a gyógyfürdő részleget, ott is a vízsugárral masszírozó, zenélő medencét, fantasztikus élmény! Az élményfürdő rész nem mondható nagynak, a gyerekrész kifejezetten kicsi, úgyhogy inkább közepes korú gyerekekkel (4-10 év között) ajánlott, bár láttunk kisbabás szülőket is. A szálloda egyébként gyerekbarát, bár nyilván nem abban a formában, ahogy ezt a Kolping érti. A vendégek között jóval több az idősebb korcsoporthoz tartozó, de mivel nagy részük nem magyar, a toleranciaszintjük egészen magas, ottlétünkkor például határozottan jól viselték a szállodában található kiskorúak viháncolását az étteremben. A méretes étterem az összes étkezés helyszíne, reggel-délben-este svédasztal, komoly bio-natúr-vegetáriánus ételválasztékkal. Sajnos a svédasztal, bármennyire is kényelmes, hosszú távon soha nem tesz jót a minőségnek, de az alternatív fogások miatt azért mégis igen változatosnak mondható. Egyetlen panaszunk lehet csak, a tea olcsó és nem méltó a Carbonához, de lehet, hogy rajtunk kívül ez még senkinek nem tűnt fel.
A Carbona tehát kényelmes, barátságos, kirívóan jó minőségű szolgáltatásokat nyújtó hely, és ha már ott vagyunk, semmiképpen sem szabad kihagyni a hévízi tavat sem az élmények közül. A felmérések szerint a magyarok többségének fogalma sincs róla, hol van Hévíz, sem a helyi gyógyvíz, sem a tó jelentőségét nem ismerik. Pedig az ismert gyógyhatások mellett a spirituális és esztétikus élvezet sem elhanyagolható. A hévízi tó annyira gyönyörű és léleksimító, mintha egy Monet festményt ötvöznénk egy romantikus regénnyel – boldogságos.