Mark L. Rubinstein és munkatársai San Francisco kikötőjében kerestek 13-17 éves fiatalokat, akik naponta legföljebb egy-öt cigarettára gyújtottak rá. Egy tucat ilyen tizenévest kértek fel a részvételre a vizsgálatban, amelyben mágneses rezonancia képalkotás történt, miközben a vizsgálati alanyok fényképen cigarettázó embereket néztek, valamint a dohányzással kapcsolatos tárgyakat, hamutartót vagy öngyújtót. 

Kontrollként ugyanennyi tizenéves is kerestek, akik soha nem gyújtották rá. Náluk is ugyanaz a vizsgálati sor történt és a kutatók összehasonlították az MRI útján láthatóvá tett agyi központokat, amelyek a dohányzással kapcsolatos élvezetet, kötődést jelezték. 

Már a cigarettázással csak ismerkedő, naponta csupán alkalomszerűen, esetleg kizárólag társaságban rágyújtó tizenévesek agyában ugyanazok az agyi központok jeleztek aktivitást, amelyek a régóta, sokat dohányzó cigarettázókéban, pedig rágyújtás, nikotinhatás nem történt: a vizsgálat alanyai egyszerűen olyan képeket láttak, amelyek a dohányzás eseményére emlékeztették őket. 

A kutatók ebből arra következtetnek, hogy ilyen fiatal életkorban, az agyi élvezetközpontok ingerléséhez szinte alig van szükség az élvezeti szer, a nikotin rendszeres hatására: a kötődés már minimális, ritka alkalmazás után kialakul. 

A tanulmányt a Journal of Adolescent Health első idei száma közölte. A cikkhez írt szerkesztőségi közleményben Joseph R. DiFranza hangsúlyozza, hogy az erős dohányosok agyában ugyanazok a területek aktiválódnak, mint a kokain-vagy az ópiumfüggők központi idegrendszerében. Rubinstein és munkatársainak vizsgálata azt igazolja, hogy a tizenéves, csak néha rágyújtó serdülők agyában ugyanez az idegrendszeri kapcsolat már igen gyorsan kialakul és ezt a lehető legkorábban kell megelőzni.