Fókuszban a vagina: mire vesznek rá a reklámok?
Ha mindennapi bosszúságairól kérdeznek egy hollandot, a kutyapiszok után minden bizonnyal a hüvelyi higiéniával kapcsolatos reklámokat nevezi meg. De hogyan értékelik a nők a gyártók töretlen lelkesedését? Jelto Drenth holland szexológus, szexuálpszichológus legújabb könyvében, amelyben a szexualitás témakörét övező tabukkal igyekszik leszámolni, az intim higiéniának is szentel egy alfejezetet.
A női nemi szervtől való undorodást alaposan kiaknázzák az intimbetétek és tamponok gyártói – szögezi le rögtön az elején Jelto Drenth holland szexológus, szexuálpszichológus A világ eredete – Tények és mítoszok a vagináról című könyvében. A mű kitér arra, hogy a női nemi szervhez fűződő kapcsolat jellege nagyot változott az évszázadok során: a 19. században például a középosztálybeli családokban elképzelhetetlennek számított, hogy egy felnőtt nő alul zárt alsót viseljen.
Germaine Greer újságíró a Sunday Times hasábjain már 1971-ben vad kirohánást intézett – történetesen az akkor megjelent hüvelydezodor apropóján – a hüvelyi higiénia kommercializálódása ellen. Manapság nem szokás a kapitalizmusról rossz szándékot feltételezni, Greer azonban nem riadt vissza attól, hogy a gyártókat a drogdílerekhez hasonlítsa, akik kihasználják a serdülő lányok bizonytalanságát, a nők jóhiszeműségét.
A hüvelydezodor azonban kérészéletűnek bizonyult. Hamar világossá vált, hogy a spray-ből permetezett kemikáliák kellemetlen hatással vannak a nyálkahártyára. Sok nő ebben az időszakban tanulta meg, hogy a szappan is irritálhat. 1980 táján a legtöbb nő meg volt győződve arról, hogy vaginája túl érzékenyen reagál a dezodorokra, ám a gyártók által elhintett hiedelem, hogy a szag mindennapos fenyegetést jelent a női önbizalom számára, megágyazott az intimbetéteknek.
A szerző és a könyv |
A szerző holland szexológus, szexuálpszichológus. A világ eredete. Tények és mítoszok a vagináról című könyve eddig 15 országban jelent meg. Ha többre kíváncsi, kattintson a részletekért! |
Mert a betét és a tampon ma már természetesen nélkülözhetetlenek, és érthető is, hogy a termékeny időszakban a nők hálásak azért, hogy a gyártók mindent megtesznek a kínos átszivárgások megelőzésére. De más a helyzet a nem túl régi vívmánynak számító tisztasági betéttel, amely nem a menstruáció jelentette veszélyek elhárítása céljából készült. Annak ellenére, hogy sok nő megvan róla győződve, a nőgyógyászok nem lelkesednek ezekért a termékekért, használják őket, hiszen a társadalmi nyomás erősebbnek bizonyul az orvosi fenntartásokkal szemben. A 21. századi nő a hüvely szagát valami titkolnivalónak gondolja, ez abból is látszik, hogy mindig ruhákkal, bugyikkal és harisnyával fedik el a szeméremtájat. Pedig a fülledtség és a pállottság nem tesz jót a hüvelyi higiéniának – s vannak nők, akikre ezzel lehet hatni. A könyv szerint – ismét Greert idézve – megfontolandó lenne azt javasolni a nőknek, hogy ne vegyenek fel bugyit, hacsak nem feltétlenül szükséges. Az új irányzatnak akadt is néhány követője, bár nem túl sok.
De valóban irritálják a betétek a nyálkahártyát? Mivel volna magyarázható ez a jelenség? Ez esetben a gyártóknak ugyanazt róhatnánk fel – így a szexológus –, mint amit a 19. században a serfőzők orra alá dörgöltek. Akkoriban nem volt ritka, hogy atropint adagoltak a sörhöz, amitől kiszáradt a sörivók torka, növelve ezzel a fogyasztást és a kereskedő nyereségét is.
A hüvely savassága – a káros baktériumok elleni védekező mechanizmus – irritálóan hat a szeméremajkak nyálkahártyájára. "Belül" a nyálkahártya jól viseli a magas savas hatást, "kívül" viszont irritáló a savas hatás. A szeméremajkak többnyire szorosan egymáshoz lapulnak, és a bugyi varrása, akár használunk betétet, akár nem, némi nyomást gyakorol, amitől a szeméremajakak még inkább összezárnak. Szerepet játszik az általános illemszabály is, miszerint a nőknek keresztbe kell tenniük a lábukat. A betétek így már csak akkor szívják fel a hüvelyváladékot, ha már lejjebb került.
Egy biztos, a nők sebezhetőbbnek érzik magukat a férfiaknál, ha nemi szervük egészségéről van szó. Jó példa erre az is, hogy még a WC-csészéket gyártó cégek is üzletet látnak a nők félelmeinek kiaknázásában. A hölgyek zöme veszélyesnek ítéli, hogy közvetlen testi éritkezésbe kerüljön olyan WC-ülőkékkel, amelyen korábban mások ültek. A higiéniai igényei pedig máris kielégítve: van olyan ülőke, amely egy gombnyomásra bevonódik egyfajta latexgumival, így minden használó patyolattiszta felületet kap.
De ennél is újabb vívmány az a csésze, amely automatikusan körbe forog, és középen hátulról folyamatosan tisztul. A legújabb találmány pedig igazi ajándék azon nőknek, akik rá nem ülnének a deszkára, inkább fölötte kuporognak. Nemrég dobták piacra a Lady P-t: ez egy női vizelde, amelyen a nők "sítartásban" gyorsan elvégezhetik dolgukat. A gondolat kiötlője szerint ez valóságos forradalmat indíthat el a vécézési szokások terén.