A Hévízi-tó egy 60,5 hektáros természetvédelmi területen található, felülete megközelíti a 4,5 hektárt.
A Hévízi-tó egy 60,5 hektáros természetvédelmi területen található, felülete megközelíti a 4,5 hektárt. A víz hőmérséklete nyáron elérheti a 38 fokot, de télen sem csökken 24 fok alá, így egész évben élvezhetjük gyógyító hatását. A tó vízének összetételét már a 18. század végén vizsgálták a kor tudós emberei. A víz pontos analízisére azonban csak századunk második felében került sor. A víz kén-, kalcium-, magnézium- magas ásványi anyag és enyhén radioaktív tartalmú, de a víz és az iszap mikroorganizmusai is nagyban hozzájárulnak gyógyító hatásához.
A tó vízutánpótlását az úgynevezett forrásbarlangból nyeri, melyet 1975-ben sikerült teljes mértékben feltérképezni. A 38 méter mély barlangba két forrás torkollik: egy 17,2 fokos karsztvizes- és egy 40 fokos termálforrás. E két forrásvíz keveredésekor jön léte a 38 fokos gyógyvíz, mely a forrásbarlang nyílásán át távozva folyamatosan táplálja a tavat. A két forrás együttes vízhozama rendkívül nagy: körülbelül három nap alatt teljesen kicserélődik a tó vízkészlete, az állandó vízáramlás pedig kellemesen masszírozza a fürdőző vendégeket.
Ahogy sok más remek dolgot, a Hévízi-tóban való fürdés jótékony és gyógyító hatását sem a modern kor embere fedezte fel: legalábbis erre utal, hogy a télen-nyáron meleg vizű tóban ókori pénzérméket találtak, a forrásoktól nem messze pedig egy oltárkő hirdeti, hogy itt bizony már a rómaiak is előszeretettel lubickoltak. A Hévíz környékén talált népvándorlás kori leletek is azt bizonyítják, hogy a környéken megálló népek mind felfedezték a meleg vizű tó nyújtotta lehetőségeket.
A gyógyító víz élménye -tökéletes környezetben |
A Hotel Carbona gyógyászati részlegében a Rudi forrásból származó, fürdőzésre alkalmas hőmérsékletű (33-35°C) tiszta forrásvizet közvetlenül a medencékbe vezetik. |
A gyógyfürdő létrejötte Festetics György nevéhez fűződik, aki a 18. század végén felépítette az ún. Ótelepet, mely akkoriban nem volt több pár fadeszkából ácsolt öltözőnél. Az hévízi fürdőélet igazi fellendülése a 19. század második felére tehető, amikor II. Festetics György kialakíttatta az első igazi fürdőházat, vendéget elszállásolására alkalmas épületeket építtetett és a tó környékét is rendbe hozatta. A fürdő és a település teljes kiépítése a 20. század elején kezdődött meg, amikor Reischl Vencel keszthelyi sörgyáros 35 évre haszonbérbe vette a fürdő teljes területét: a régi épületeket lebontották, helyettük új, korszerűbb, kupolás fürdőház került kialakításra, mellette szanatóriumot és szállodát létesítettek. A környéken egyre több szálló, magánüdülő épült, a 60’-as években készült el a jellegzetes fürdőház és fedett fürdő, mely lehetővé tette a gyógyfürdő téli használatát is. 1986-ban a fedett tófürdő központi épülete kigyulladt és szinte teljesen leégett. Az épület újjáépítése több mint két évet vett igénybe, de 1990-től teljes szépségében láthatjuk a tóra boruló új fürdőházat.
A gyógytó élővilága a víz hőmérséklete és összetétele miatt rendkívül különleges és egyedi. Több olyan faj is előfordul a tóban és környékén, mely sem Magyarországon, sem Európában máshol nem található meg természetes környezetében. Ilyenek például bizonyos baktériumtörzsek, melyek jelenléte ugyancsak fokozza a víz gyógyító hatását.
A tó legjelentősebb és legszebb élőlénye az indiai tündérrózsa, mely Hévíz szimbólumává vált, sőt még a város címerébe is bekerült. Az indiai tündérrózsákat 1898-ban honosította meg Lovassy Sándor, a keszthelyi Gazdasági Akadémia tanára. Az első honosítás sikerén felbuzdulva egyiptomi kék és fehér tündérrózsákat is telepítettek a tóba. A szigorúan védett növények nyár elejétől egészen november végéig virágzanak, mesebeli hangulatot idézve a fürdőző közönségnek.
-BK-