Egy baráti sörözés alkalmával vetődött fel az ötlet, utána már csak befektetőket kellett keresni a megvalósításhoz - emlékszik vissza a kezdetekre Balogh István, a Krio Intézet vezérigazgatója.  Az ország első spermabankja 1998 decemberében tárta szélesre kapuit, ám külföldön - a világ legnagyobb ilyen jellegű intézményét 1987-ben alapították - nagyobb múltja van a spermabankok szolgáltatásainak, azaz az ondó mélyfagyasztásának, tárolásának illetve ezt megelőzően elemzésének, amely során az is kiderül, nemzőképes-e a férfi. „Elsősorban azok kopognak be hozzánk, akik a jövőjükre gondolva - egy esetleges munkahelyi sérülés, betegség lehetőségével számolva - biztosítani szeretnék a későbbi utódnemzést, vagy olyan betegségben szenvednek, melynek kezelése során nemzőképességük csökkenhet, esetleg sterillé válhatnak” - mesél a „bankolás” legfőbb okairól a szakember.

Károsíthatja a nemzőképességet a tumoros betegségek orvoslásánál alkalmazott kemoterápia, sugárterápia. Kockázatosak a műtéti úton gyógyítható nemzőszervi betegségek, illetve azok a kórok, amelyek csak tartós gyógyszerfogyasztással kezelhetők. Az alacsony spermiumszám is okozhat gyermektelenséget, ilyenkor azonban a levett minta segítségével lehet javítani az „anyag” koncentrációján, növelve a teherbeesés valószínűségét. Azok is fokozott veszélynek vannak kitéve, akik például sugárzó anyagokkal dolgoznak, illetve azok, akiknél nap mint nap fennáll a heresérülés veszélye, mint például a labdajátékosoknál. 2000-től Magyarországon is működik donorbank, ám a spermabank ügyfeleivel ellentétben a donorok nem saját célra fagyasztatják le mintájukat, hanem értékesítési céllal küldik azt a tartályokba: gyermektelen házaspároknak, egyedülálló nőknek szánják, akik megvásárolhatják a családi idillt.

© Stiller Ákos

A donoroknak itthon névtelenséget biztosítanak - ezt törvény írja elő -, ám külföldön léteznek úgynevezett „open donorok”. Ezesetben az ügyfelek nemcsak a spermát felajánló nevét tudhatják meg; gyerekkori fotók, videók alapján átfogó képet kaphatnak arról a személyről, aki adatlapja alapján csak egy férfi a sok közül. Ez természetes igény, ahogy Balogh fogalmaz: „ha valaki elmegy a piacra, szeretné látni az árut”; nézőpont kérdése tehát, hogy az anonimitás jó megoldás-e. De így sem kell a sötétben tapogatóznunk. A katalógusból, ahol az összes létező donor szerepel, a legfontosabb információkhoz hozzá lehet jutni: milyen az illető szem- és hajszíne, hajának minősége (egyenes, hullámos, göndör), arc- és orrformája, testsúlya, magassága. Nem marad titokban a végzettség, a hobbi, nyelvtudás, sőt, az IQ-szint - vannak Menza-klubtagok, 140 fölötti IQ-val -, ahogy az illető csillagjegye sem. Ez utóbbi információra is bőven van igény, az asztrológiai jellemzőkre fogékony ügyfelek ugyanis ebből szeretnének következtetni leendő gyermekük természetére (amennyiben az apjáét örökölné).

Donor csak az lehet - ahogy a törvény előírja -, aki 18-35 év közötti férfi; nem véletlen tehát, hogy 95 százalékuk egyetemista. „Többnyire a célcsoportnak szánt lapokban, felsőoktatási intézményekben, online fórumokon hirdetünk” - árulta el Tóth Zsuzsanna, a Krio Intézet marketingese, hogyan érik el, hogy bővüljön a donorbank adatbázisa. És hogy mi motiválja a mintaadókat? Az intézet felmérése szerint legtöbben a pénz miatt jelentkeznek, egy adag lefagyasztott spermáért ugyanis - ami megfelel a minőségi és mennyiségi követelményeknek - 15 ezer forintot adnak. „Ivarsejt adományozásért a törvény szerint nem lehet fizetni, de megtéríthető az adományozó munkából kieső ideje, az utazás költségei” - teszi hozzá Balogh István, hangsúlyozva, ez az összeg költségtérítés, nem olcsó kereseti lehetőség. Márcsak azért sem, mert a törvény szerint négy befejezett terhességig adhat egy személy mintát. Arról, hogy az adott donor ivarsejtjeivel hány sikeres beavatkozás történt, a meddőségi intézetek tájékoztatják a donorbankot, a baba születéséről azonban ritkán kapnak hírt.

Az adományozókat nem csak a pénz ösztönözheti, előfordulhat, hogy valaki segíteni szeretne másokon, mert családjában már előfordult meddőség és tudja, hogy ez mivel jár. Az sem ritka, hogy az ügyfél csak az ingyenes kivizsgálásra vágyik és az utolsó pillanatban visszalép. „Az első év veszteséges volt, két évvel később átbillent a mérleg nyelve és pusztán az ivarsejttárolásból nyereségre tettünk szert” - mesél a vállalkozás üzleti oldaláról Balogh. A spermabankban évente 250-300 ügyfél jelentkezik, a donorbankból pedig 600-700 mintát értékesítenek évente, ennyire van kereslet ma Magyarországon.

A spermamintát többnyire a helyszínen produkálják az érintettek, 3-5 napos kötelező önmegtartóztatás után, maszturbálás útján, egy lezárható, steril, műanyag pohárba. Nincs akadálya az otthoni „termelésnek” sem, ám az elemzés szempontjából szerencsésebb, ha a helyszínen - egy külön erre a célra kialakított helyiségben - kerül a pohárba a testnedv, így hőmérséklete nem változik, mire a laborba kerül; ezáltal az eredmény pontosabb lesz. Ottjártunkkor beleshettünk a mintaadó szentélybe és jelentjük, nincs ok a viszolygásra, feszengésre: a fekete csempével borított tágas fürdőszobában - kis túlzással - otthon érezheti magát a férfi. Még akkor is, ha a „termelési kényszer”, a tudat, hogy produkálnia kell, csökkenti a hatékonyságot. Az asztalka, melyen a steril műanyag pohárka is áll, ösztönzésül erotikus lapokat rejt, ám van, aki saját, hozott anyaggal „dolgozik” - enged bepillantást a mintaadás folyamatába az intézet egyik munkatársa.

© Stiller Ákos

A pohárba került anyagot rögtön a laborba viszik, majd 30-40 perc alatt teljes, átfogó elemzés készül róla számítógép és mikroszkóp segítségével. Vizsgálják a leadott anyag minőségét és mennyiségét, a WHO által előírt követelményeket szem előtt tartva: az egysejtes ostorok mozgását, számukat, a koncentrációt. Sokan ilyenkor szembesülnek azzal, hogy spermájuk rossz minőségű. „Ahhoz, hogy évente 600-700 donorunk legyen, tízszer ennyi embert kell megvizsgálnunk” - avat be a részletekbe az intézményvezető. A kiválasztottnak teljesen egészségesnek kell lennie, azontúl, hogy alapfeltétel a normális spermakép, nem hordozhat szexuális úton terjedő betegségeket, ép genetikával és pszichével kell rendelkeznie; ez utóbbi miatt pszichológiai teszteket is ki kell töltenie.

Mire mindezen átmegy, tízből kilenc jelentkező kiesik. Az életvitelnek - stressz, környezeti ártalmak -, az elfogyasztott ételeknek, italoknak köszönhetően ugyanis folyamatosan romlik a férfiak spermaképe. Becslések szerint egy férfi szervezete 15-60 éves kora között összesen 30-50 liter spermát termel. Egy-egy ejakuláció alkalmával - összesen általában 8-14 ezer kilövellésre kerülhet sor - 3-5 milliliter távozik. A végterméknek mindössze 3-5 százalékát alkotják a spermiumok, vagyis az ondósejtek; ezekből egy ejakuláció során 40-600 millió távozik.

© Stiller Ákos

A mintákat szívószálra hasonlító műszalmába vagy ampullába töltik, attól függően, mekkora adagról van szó és milyen a minősége. Körülbelül hat óra, míg a spermiumok a kiindulási pontból - eredeti forrásukból - végső helyükre, a tároló tartályokba kerülnek. A fagyasztás fokozatos, ahogy később a felolvasztás is, amikor úgynevezett krioprotektív anyagokkal kivonják a spermiumokból a vizet, hogy a jégkristályok ne roncsolják az anyagot. Az óvatos hűtés ellenére a spermiumok egy része elpusztul, ám marad annyi, hogy a megtermékenyítés - ideális körülmények között - sikeres legyen. A spermaminták duplafalú tárolóba kerülnek: mínusz 196 fokon, cseppfolyós nitrogénben várnak jobb sorsukra. Ilyen körülmények között elvileg korlátlan ideig elállnak. Annak lehetősége, hogy a minták megromlanak, gyakorlatilag a nullával egyenlő, a tartályok ugyanis több napig képesek megtartani a fagyos hőmérsékletet, még egy esetleges áramkimaradás során is.

© Stiller Ákos

A lefagyasztott anyagokkal a spermabank ügyfelei rendelkeznek. Ha nem használják fel, kérhetik, hogy az intézet semmisítse meg. Az itthon nem értékesített anyagot - négy sikeres beavatkozás után az intézet fölajánlja a donornak, hogy a megmaradt mintát tovább tárolja, ha az illető kifizeti az éves tárolási díjat  -, külföldön próbálják meg eladni. Az „árucsere” azért is fontos, mert a szülők általában  - külsőre - olyan gyermeket szeretnének, mint a férj, nehogy ferde szemmel nézzenek rájuk a szomszédok, ha utódjuk karakterében nem hasonlít rájuk - reagál Balogh, amikor azt firtatjuk, milyen gyermekre vágyik a többség. Az sem kizárt, hogy valaki fekete donor után áhítozik, ám a katalógusban nem találja nyomát. Ilyenkor egy külföldi adatbázisból kiválaszthatja a neki megfelelőt, és leszállítják. Egy hazai mintáért 34 ezer, míg a külföldiért körülbelül 40 ezer forintot kell fizetni, szállítási költséggel. Amennyiben elsőre nem sikerül a megtermékenyítés, vagy összejön, de nem születik gyermek, újabb beültetésre kerülhet sor. A tapasztalatok szerint minden harmadik-negyedik beavatkozás eredményes, az alany egészségi állapotától, életkorától, valamint egyéb tényezőktől függően.

© Stiller Ákos

A meddőség nem ritka állapot, becslések szerint itthon minden hetedik, azaz mintegy 150 ezer pár lehet érintett. Külső segítségen akkor érdemes elgondolkodni, ha rendszeres nemi élet mellett, egy-két év alatt sem jön össze a kívánt gyermek. A mesterséges megtermékenyítésnek köszönhetően - lehet inszemináció, amely méhen belüli megtermékenyítést takar, vagy IVF, azaz in vitro fertilizáció, amikor lombikban történik a megtermékenyítés - évente mintegy kétezer újszülött jön a világra, a megszületett gyermekek mintegy 1,5 százaléka. Az anyai örömökről a szingliknek sem kell feltétlenül lemondaniuk, hiszen 2006-tól már ők is igénybe vehetik a spermabankok segítségét. Akiknél bizonyítható a meddőség, ingyenesen vehetnek részt valamely reprodukciós eljárásban a 12 hazai meddőségi centrum valamelyikében. Ám az a nő, aki vélhetően a kora miatt nem képes már természetes úton teherbe esni, saját zsebből fizetheti a többszázezer forintos beavatkozást.

„Jól hangzik, hogy az egyedülállóknak is lehet gyermekük, de valójában rossz szabályozás született, az érdeklődők 95 százaléka azért esik el a lehetőségtől, mert nem felel meg az előírt elvárásoknak” – mondta el megkeresésünkre Konc János, a Budai Meddőségi Centrum vezetője. Majd leszögezte: az lenne a kívánatos, ha kortól és fogamzóképességtől függetlenül, bárki igényelhetné az eljárást. Hiszen egy 44 éves nőnek, akinek a törvény zöld utat ad, már minimális az esélye, hogy teherbe essen; sokszor ezért lép vissza. Hasonló tapasztalatokról számolt be Dévai István, a nevét viselő intézet orvos-igazgatója, aki szerint a havi néhány érdeklődőből is sokan lemorzsolódnak, amint meghallják, milyen erőfeszítéseket - többszöri hormon-, és ultrahangvizsgálatot - igényel a beavatkozás. „Az egyedülállónak minden kétszer olyan nehéz, mint annak, akinek társa van” - foglalja össze röviden Dévai doktor, miért elenyésző azok száma, akik végigcsinálják a procedúrát és megszülik  a gyermeket.

Itthon még mindig idegenkednek az emberek a spermadonoroktól, holott emberi dologról van szó: akinek hosszú próbálkozás után, természetes úton nem jön össze a vágyott baba, mindent képes megtenni érte. Sokszor csak a nőket vizsgálgatják hosszú hónapokig - átjárhatók-e a petevezetékek, rendben van-e a hormonháztartásuk -, ha nem sikerül teherbe esniük; aztán gyakran kiderül, hogy a teremtés koronájánál van a gond. A WHO összesítése szerint több mint száz tényező vezethet közvetve nemzőképtelenséghez. Ilyen többek között a dohányzás, a túlzott alkoholfogyasztás, a túlzásba vitt sporttevékenység, a felnőttkori mumpsz, esetleg a szűk alsónadrág vagy az anabolikus szteroidok használata.

A spermaanalízis egyszerű folyamat, gyorsan és fájdalommentesen fény derül rá, hogy a férfi nemzőképes-e; ha először őket vizsgálnák ki, elkerülhető lenne az olykor fölösleges nőgyógyászati tortúra. A már idézett orvosok tapasztalata szerint arra is van példa, hogy amikor kiderül, a férfi terméketlensége miatt donorspermára lenne szükség, visszalépnek a párok.

Jól tejelő üzletág

Nem panaszkodhat a forgalomra a világ legnagyobb spermabankja, a dán Cryos - 2008-ban 3 millió euró bevétele volt az eladásokból -, amely a gyorsan szaporodó donorok és a világszerte nyíló újabb fiókok ellenére sem győzi kielégíteni az igényeket. Az évi 15-20 ezer spermadonáció 85 százalékát külföldre szállítják, 60 ország több mint négyszáz klinikájára. "A párok 10-15 százaléka meddő. Ehhez jönnek még azok az egyedülálló nők, akik termékeny éveik végéhez közeledve családot szeretnének" - magyarázta az AFP francia hírügynökségnek Ole Schou, az intézmény igazgatója, mi áll az érdeklődés hátterében. © Stiller Ákos Egy 28 éves orvostanhallgató a francia hírügynökségnek elmondta, azután jelentkezett donornak, miután látott egy televíziós műsort a meddő párokról. „A barátnőm gyermeket vár, ő javasolta, hogy legyek donor és így segítsek másokon". Egy 38 éves villanyszerelőnek már vannak saját gyermekei, de hasonló okokból jelentkezett. „A nemes cél érdekében csinálom, de a pénz is jól jön” - magyarázza. Ő alkalmanként 600 koronát (körülbelül 27 ezer forintot) kap „nagyon jó minőségű” spermájáért. A világ legnagyobb spermabankját 1987-ben alapították azzal a céllal, hogy segítsenek a rákbetegeken, akik a kemoterápia előtt szerették volna lefagyasztatni spermájukat. 1991 óta fő profiljuk a világ meddőségi klinikáinak spermával való ellátása. Donoraik 20 százaléka nem kíván névtelen maradni; átlagéletkoruk 32 év, míg a névtelen donorok 23-25 évesek. Van kereslet a lenyomozható donorokra (úgynevezett „open donorokra”, akiknek kiléte nem titok): a leszbikusok és az egyedülálló nők őket részesítik előnyben. Egyedülálló szülőkként ugyanis később nagy valószínűséggel el kell majd magyarázniuk gyermeküknek, ki a biológiai apja. A külföldi spermabankok zöménél a donorok nyilvántartása teljesen anonim - ahogy itthon is -, legalkalmasabbat egy adatlap alapján választhatja ki a leendő anya. Ám vannak olyan bankok, amelyek feltárják az apa kilétét, ha a gyermek kéri a 18. életévének betöltése után. Hogy ez mennyire jó ötlet, nem tudni, hiszen a bankok egy donortól átlagosan 15 családnak engedélyeznek spermahasználatot.