Nakano Tamami és kollégái filmnézés közben figyelték meg, ki hányszor pislogott. Az emberek átlag feletti gyakorisággal pislogtak egyszerre, méghozzá akkor, amikor nem történt sok minden a vásznon. Ily módon nyilvánvalóan a minimumra csökken annak a veszélye, hogy a szem becsukásával lényeges információkról maradjunk le - írták a kutatók a brit tudományos akadémia folyóiratában, a Proceedings of the Royal Society B című szaklapban.
   
Az ember pár másodpercenként pislog, ami általában fél másodpercet vesz igénybe. Így minden egyes percből mintegy hat másodpercről - tehát a tíz százalékáról - lemaradunk. Ezen felül az agy már a pislogás megkezdése előtt megszakítja az információk felvételét, hogy a rövid sötétség ne érjen el a tudatunkig, tehát úgy érezzük, mintha folyamatosan látnánk. 
   
A kísérlet tizennégy résztvevőjének egy Mr. Bean-vígjátékot, illetve táj- és állatfelvételek sorozatát kellett megnéznie. Kontrollként egy Harry Potter-hangoskönyv részletét is meg kellett hallgatniuk anélkül, hogy bármit néztek volna közben. A kutatók jegyezték, mikor és milyen gyakran pislogtak a résztvevők. 
   
A Mr. Bean-film közben az eseményt követve a nézők bizonyos fokig összehangolták pislogásukat. Az átlagosnál többen pislogtak például jelenetváltáskor, a jelenetek végénél, akkor, amikor Mr. Bean nem volt a képen, illetve a jelenetek ismétlésénél is. Az állatos film és a hangoskönyv nem értek el ilyen hatást - írja a Der Spiegel című német lap internetes kiadása.
   
Létezik tehát egy mechanizmus, amely ellenőrzi a pislogás időzítését. Valószínűleg jelek alapján ítéli meg, mikor szükséges a figyelem, és mikor nem. Az olvasásnál hasonló jelenség figyelhető meg: a mondatvégi jeleknél pislogunk legtöbbször.