2009. április. 28. 14:00 hvg.hu Utolsó frissítés: 2009. április. 28. 14:05 Plázs

„Ma már együtt lehet élni a rákkal”

Eckhardt Sándor 1927-ben született Budapesten. A cisztercita gimnáziumban 1945-ben érettségizett, majd a Pázmány Péter Egyetem orvosi karán szerzett diplomát. 1953 óta az Országos Onkológiai Intézetben dolgozik, amelynek 1971-1992 között igazgató-főorvosa volt. Ma is itt dolgozik szaktanácsadóként. A 82 éves emeritus professzor a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja, a New York-i Tudományos Akadémia levelező tagja, a WHO Rákszakértői Bizottságának díszdoktora, a Magyar – Francia Társaság elnöke, Állami és Széchenyi-díjas – hogy csak néhányat említsünk díjai és tisztségei közül.

Medizóna: Említette, hogy a betegségek gyógyításában az egész embert kell szemlélni, a testét és a lelkét egyaránt. Nem véletlen, hogy az Ön nevéhez fűződik az onkopszichológia intézeti bevezetése és elfogadtatása.

Eckhardt Sándor: A 80-as években – ekkor már az intézet igazgatója voltam – igyekeztem elérni azt, hogy a betegeink ne csak a lehető legjobb kezelést kapják, hanem lelkileg is támaszt tudjunk nyújtani nekik. Segítséget, kormánytámogatást kaptam ehhez az elgondoláshoz, mivel látták, hogy komoly az elhatározásom. Sokféle elképzelésem volt: úgy gondoltam, hogy a megfelelő szakemberek mellett azokat a gyógyultnak tekinthető betegeket is be kell vonni a segítő munkába, akik átestek a műtéten, a különböző kezeléseken, így el tudják mondani a társaiknak, mi vár rájuk. Hihetőbb és hitelesebb egy olyan ember szava és biztatása, aki maga is átélte a daganatos betegséggel kapcsolatos élményeket.

Medizóna: Egy igen régi interjúban – még az 1970-es években – úgy nyilatkozott, hogy a daganatos beteggel nem szabad közölni a diagnózist. De, mint ahogy annyi minden a gyógyításban, ez a szemlélet is megváltozott.

E. S.: Abban az időben még meglehetősen kevés volt a gyógyult beteg, és nem lehetett egy ember szemébe mondani, hogy gyógyíthatatlan. Ma már gyökeresen más a helyzet: olyan sokféle, hatásos gyógyszerrel bírunk, hogy a rákos betegek 50 százaléka, azaz minden második ember teljesen biztosan tünetmentessé tehető, legalább 10 évig. A betegek másik felének nagy része is olyan állapotba hozható, hogy együtt tud élni a betegségével. És ez azért nagyon fontos dolog, mert ezzel időt nyerünk, és sokszor ez jelenti az életet. Hiszen 1-2 év alatt kijöhet egy olyan új gyógyszer, amellyel a tünetmentesek csoportjába sorolhatjuk át a betegünket. Egészen elképesztő mennyiségben és technikákkal történik az újabbnál újabb hatóanyagok vizsgálata és előállítása: gondoljon bele, míg 10 évvel ezelőtt évente 2, addig öt éve már havonta 2, napjainkban pedig már hetente számolnak be új készítményekről. Ha jön hozzám egy beteg, akkor őszintén elmondom neki, milyen kritikus helyzetben van, de azt is elmondom, hogy ha betartja a kezelési szabályokat és azokat az életmódbeli változásokat, amelyeket ajánlunk neki, akkor nagy a valószínűsége, hogy a tünetmentesek csoportjába fog tartozni.

A teljes cikket a HVG Online új egészségportálján olvashatja.