A kutatás során összesen 4332 felnőtt iraki állampolgárral készítettek interjút, amelynek során a megkérdezettek érzelmi állapotát mérték fel a kutatók. A válaszok alapján egyértelművé vált, hogy az irakiak többségének volt úgynevezett háborúhoz köthető traumatikus élményben része. Szemtanúi voltak gyilkosságnak, emberrablásnak, láttak robbantásokat, halottakat, megcsonkított testeket. A megkérdezettek közel fele mondta, hogy csüggedtnek, lehangoltnak, szomorúnak érzi magát, de csak a válaszadók 18,8 százaléka számolt be olyan tünetekről, amelyek valamilyen mentális betegséghez, depresszióhoz, szorongáshoz, pánikbetegséghez köthetők. Ez az arány, sokkal alacsonyabb, mint, amire a kutatók a háborús körülmények hatásaként számítottak.

A kapott válaszok alapján úgy tűnik, hogy az irakiak többsége a háború ellenére képes volt megőrizni érzelmi egyensúlyát. Körükben a mentális problémával küzdők aránya magasabb ugyan, mint ami néhány fejlődő ország, például Nigéria és Kína lakosai körében tapasztalható, de jóval alacsonyabb, mint ami az Egyesült Államokban kimutatható. A jelenséget magyarázandó, a kutatók számos elméletet állítottak fel, de tudományosan ezek egyikét sem bizonyították még. Legelfogadhatóbbnak az az érvelés tűnik, amely az irakiak életkörülményeivel magyarázza érzelmi ellenálló képességüket: többségük szélsőséges szegénységben, lerombolt épületekben, háború és erőszak állandó fenyegetése mellett él. Emiatt valamilyen szinten megszokták, tudatosították önmagukban, hogy bármikor történhet valami szörnyűség szeretteikkel vagy saját magukkal. A veszteség lehetőségének elfogadása, így érzelmi védelmet jelent számukra.

Életveszélyben

Az iraki Egészségügyi Minisztérium és a WHO kutatói által 2006-ban elkezdett kutatás eredményeként elkészült az ország első, a lakosság mentális egészségi állapotát vizsgáló kutatás. A felmérés egy másik szempontból is egyedülálló: mindezidáig ez az egyetlen olyan vizsgálat, amelynek adatait háború sújtotta övezetben vették fel. Emiatt a kutatók maguk is folyamatos életveszélynek voltak kitéve, és az ország bizonyos részeibe egyáltalán nem juthattak el. A biztonsági intézkedések ellenére két kutatót elraboltak, de őket még a terepmunka során szabadon engedték fogva tartóik.

Egy másik magyarázat szerint a mentális panasszal küzdök alacsony száma a kutatás módszerével, a vizsgált csoport összetételével is magyarázható. A kutatók szerint a betegek arányát valamelyest alábecsülték azzal, hogy a felmérés során csak a 18 éven felüli, Irak területén élő állampolgárokra koncentráltak. A megkérdezettek között nem szerepelnek sem menekültek, sem 18 évnél fiatalabb személyek. Ez semmiképpen sem elhanyagolható tényező, hiszen az iraki lakosság 40 százaléka 14 éven aluli, másrészt a háború kezdete óta több mint kétmillió iraki a szomszédos országokba, további kétmillió pedig az országon belül menekült más helyre. Ugyanakkor ez a két csoport az, amelyeknek háború okozta lelki sérülései mélyebbek lehetnek, mint a társadalom több tagjáé.

Nehéz értékelni a kutatást

"Nehéz egy ilyen kutatást a módszerek részleteinek ismerete nélkül megítélni. Először is nagyon fontosak a kulturális szokások, normák, egy interjú helyzetben biztosan egészen másként viselkedik és nyilatkozik egy iraki, mint egy amerikai, így ez az összehasonlítás már eleve kérdéses. Nem mindegy, hogy pontosan hol élnek, laknak azok, akiket megkérdeztek" – értékeli a kutatást Síklaki István, az ELTE Társadalomtudományi Karának tanára.

Síklaki szerint egy traumatikus élmény, egy gyilkosság vagy hasonló erőszak önmagában nem kell, hogy tartós mentális zavart okozzon. Ugyanakkor azok, akik évek óta úgy élnek, hogy bármikor fölrobbanthatják őket, például Bagdad bizonyos területein, egészen biztos hogy szenvednek valamilyen krónikus mentális problémától, leginkább a tartós stressz okozta következményektől, amelyek ugyanakkor nem szükségképpen olyanok, hogy egy interjúban beszámolhatna róla az illető, még ha a kulturális normák lehetővé is tennék. Klasszikus tünetegyüttes a tanult tehetetlenség, s ennek következményeként előálló testi tünetek, mint például a keringési problémák, megnövekedett mellékvesekéreg, gyomorfekély.