Csontvelő-átültetés: rutinműtét helyett génterápia
Elsőként egy öthónapos kisfiút mentett meg 1968-ban az az úttörő orvosi beavatkozás, amely ma már szinte rutinná vált az onkológiában és az immunbetegségek kezelésében. A csontvelő-átültetés negyvenedik évfordulójára nemzetközi konferenciával emlékeznek a szakemberek.
Robert A. Good a beavatkozást a minnesotai orvosi egyetem klinikáján hajtotta végre, ennek során a súlyos immunbetegséggel született csecsemő nyolcéves nővérétől kapott csontvelőt.
Az egykori kisbaba ma felnőtt, egészséges, családos ember, és egyben jelképe is az orvostudomány történelmi fordulópontjának - emlékezett vissza Fulvio Porta, az Európai Csontvelő-átültetési Csoport elnöke a Garda-tó partján, Sirmionéban rendezett évfordulós konferencián. Porta maga is úttörő: Olaszországban ő végezte először az életmentő beavatkozást.
Az egykori sajtó által "buborékban élő gyerekeknek" nevezett, súlyos immunbetegségekben szenvedő betegek "tanították meg az orvosokat nemcsak saját betegségük, de a sarlósejtes vérszegénység vagy a leukémia kezelésére is - hangsúlyozta Porta. A technológiai fejlődés pedig megismertette velünk a csontvelő őssejtjeinek nagyszerű tulajdonságait, és ez utat nyitott a génterápia előtt - tette hozzá.
A sirmionei konferenciának éppen ez utóbbi a fő témája, s ennek keretében bemutatják majd a milánói San Raffaele kórházban, a londoni Sick Childrens Hospitalban és a párizsi Necker gyermekkórházban már alkalmazott új, biztató technikákat.
A csontvelő-átültetés szakemberei pedig már most tudják, hogy a génterápia lesz az, ami a jövőben éppen a csontvelő-átültetést helyettesíti.