2008. május. 15. 11:10 MTI Utolsó frissítés: 2008. május. 15. 11:04 Plázs

A pánikbetegség jól gyógyítható, ha felismerik

Életük során a magyar nők hét százaléka szenved pánikbetegségben, a férfiaknak pedig két százaléka - mondta Gábor S. Pál főorvos.

Gábor S. Pál főorvos azt követően nyilatkozott a távirati irodának, hogy az Elbánik a pánikkal - A pánikbetegség klinikai formái címmel tartott előadást a Szegedi Tudományegyetem Általános Orvostudományi Kara pszichiátriai klinikája továbbképző programjának keretében. 
 
Az említett adatok csak a szívpánikra vonatkoznak, amely a betegség leggyakoribb fajtája. Emellett ismert a neurológiai vagy más néven a feji pánik, a hasi pánik, az álidegzsábák jelensége, illetve az ágyéki idegek érintettsége. Ezeknél ritkán gondolnak az emberek pszichés eredetre, de ha jól diagnosztizálják, kiválóan és gyorsan kezelhető. A betegek jól gyógyulnak és nincs szükség a műtéti beavatkozásra.
 
Sajnos az egész világon gond, hogy a pánikbetegséget az orvosok sokszor nem ismerik fel, mert pszichés eredetű ugyan, de kilencven százalékban testi tünetekben nyilvánul meg - tette hozzá a szakember.
 
A leggyakoribb pánikbetegségre utaló tünet például az éjszakai légszomj: a beteg úgy érzi, hogy nem kap levegőt, nagyon szapora a pulzusa, mellkasi nyomást érez, reszket, remeg, verejtékezik, esetleg halálfélelme is van.  A főorvos kitért arra is, hogy az emberek harminchét százaléka szenved el élete során egy-egy pánikrohamot, főleg a húszas éveiben. Ennek három-négy százalékából alakul ki azután pánikbetegség.
hvg360 Fetter Dóra 2024. december. 28. 07:00

„Három kérdés, és kiderül, felkészültek vagyunk-e váratlan vészhelyzetekre – ezen a teszten a lakosság fele elvérezne”

Van, aki túlaggódja, és van, aki félvállról veszi a ránk leselkedő veszélyeket, legyen szó háborúról, klímakatasztrófáról vagy csak egy kiadós áramszünetről. A kormány háborús veszélyről beszél, de nem tartja fontosnak az ország, az emberek felkészítését váratlan helyzetekre. Vasárus Gábort, a Hun-Ren KRTK Regionális Kutatások Intézete tudományos munkatársát arról kérdeztük, mit lehetne tenni azért, hogy valóban senkit ne érjen készületlenül, ha jönne a baj.