Kint jártunk a biopiacon. Tekintse meg galériánkat! © Stiller Ákos

Szemet gyönyörködtető petrezselymes-fokhagymás, snidlinges, provanszi, borsmustáros és medvehagymás kecskesajt fogad szombat délelőtt a Csörsz utcai ökopiacon. Alig akad ember, aki a pultot látva továbbállna, így a kíváncsi riporterre két vevő között csupán néhány pillanatot tud szánni a termelő. Ám hamar kiderül, mi az oka a nagy tolongásnak. „A különleges ízek miatt keresik, illetve azért mert magas a kálium-, kálcium- magnéziumtartalma, illetve a más tejtermékekre allergiások is nyugodtan fogyaszthatják a kecsketejet” – ad gyors választ Ujfalusi Mihályné, a Csongrádi Bio-kecsketej, illetve tejtermék egyik termelője arra a kérdésünkre, miért népszerű a piacra látogatók körében a kecskesajt. A nyers tejtől az érett sajtig szinte mindent megtalálunk náluk: kefírt, joghurtot, túrót, gomolyát. „A friss sajtokat natúr és füstölt kivitelben gyártjuk, ízesítéshez kizárólag bio termékeket, mint például kaprot, bazsalikomot, fokhagymát, snidlinget használunk” – árulja el a gazdálkodó.

Az egyedülálló ízekért azonban igencsak a zsebünkbe kell nyúlnunk, egy kilogramm sajtért 4500-5000 forintot is elkérnek, a kecsketej literéért 460 forintot, a tejfölért pedig 420 forintot fizethetünk. S nincs ez másképp a többi árusnál sem. A bioburgonya kilóját 500 forintért mérik, a csöppet sem szép, de annál finomabb almáért 300 forintot perkálunk. Az ínyencségnek számító selyemfűmézért, virágmézért 1300 forintot kér a termelő, majd megnyugtat, hogy a méhek csak vegyszermentes területről gyűjtötték a virágport. Mi mást tehetek, hiszek neki.

Továbbállva meggyőződhetünk arról, hogy nemcsak a sarki péktől szerezhetjük be a finomságokat. Van itt minden, élesztőmentes tönkölykenyér, kifli, pogácsa, bio alapanyagokból készült sütemények, kókuszgolyón át a különféle rétesekig. Kakaós helyett pedig ehetünk karabos csigát. A  karab nem más mint a megőrölt szentjánoskenyér, ez helyettesíti a kakaóport. De találunk bioszalonnát, karajt, biobort, sőt biosört is. Persze ezekért is legalább kétszer annyit fizethetünk, mint a hagyományos piacon.

Mi is az a bio?

Az Európai Unió 1992-től törvényben szabályozza, mi minősülhet bioélelmiszernek. Ezt a jogszabályt Magyarország 2000-ben vette át, attól kezdve csak akkor hozható forgalomba a biológiai, organikus, ökológiai jelzőkkel, valamint ezek rövidítésével ellátott termék, ha az valóban megfelel a törvényi követelményeknek. A jogszabályok például tételesen felsorolják a biotermelésnél engedélyezett adalékanyagokat. Tilos a génmanipuláció, a műtrágya, a szintetikus, toxikus anyagok használata. A törvény azt is megszabja, hogy az ökológiai állattartásnál mekkora terület juthat egy állatra, és mit kaphatnak enni. A szabályozás az élelmiszerek előállítására vonatkozik, nem pedig a termékben kimutatható szermaradványokra, éppen ezért utólag nem lehet bióvá minősíteni egy terméket. Az ökológiai gazdaságokat egy külön erre a célra létrehozott állami szervezet, a Biokontroll Hungária Kht. ellenőrzi.

„A világpiacon a biotermékek 30-35 százalékkal drágábbak a többi árunál, itthon viszont valóban irreálisan magas árat kérnek értük” – mondja lapunknak Roszík Péter, az ökológiai gazdaságokat ellenőrző Biokontroll Hungária Kht. elnöke. Azt viszont ő is elismeri, hogy bizonyos biotermékek előállítási költsége 50-60 százalékkal, míg másoké 25-30 százalékkal magasabb, mint a nem bio minősítésű termékeké.  És hogy mitől drágább? "Az ökogazdálkodásban akár ötven-száz százalékkal kevesebb termés várható, így egy adott területen nem érhető el akkora hozam, mint a konvencionális gazdálkodásban” – magyarázza Czeller Gábor, a Magyar Biokultúra Szövetség elnöke. Itthon egyébként kevés a biofogyasztó, de ők jóformán bármennyit megadnak azokért az ételekért, amelyet egészségesebbnek vélnek. Így bolond lesz bármelyik termelő árversenyt generálni. 

Magyarországon százhúszezer hektáron, a megművelt mezőgazdasági területeknek mindössze két százalékán folyik biogazdálkodás. Csak összehasonlításképpen, ez az arány a régi uniós tagállamokban öt százalék, de Ausztriában például 13 százalék. Ám ez is valami, hiszen öt évvel ezelőtt csupán 60-70 ezer hektáron folyt biogazdálkodás, s a megtermelt biotermékek csupán öt százaléka került a hazai piacokra, míg jelenleg ez 15-20 százalékra emelkedett, s mamár a gazdálkodók száma is elérte a kétezerötszázat – tudtuk meg Czeller Gábortól, aki maga is biogazdálkodó.

„A vásárló kétféleképpen győződhet meg arról, hogy valóban bioterméket visz-e haza. A csomagolt élelmiszereknél a címkén kell feltüntetnie a gyártónak, hogy ellenőrzött termékről van szó. Ha ez nem lehetséges, például zöldségeknél és gyümölcsöknél, a termelőtől elkérhetjük a Biokontroll által kiállított tanúsítványt, amelyen például az is fel van sorolva, hogy a gazdálkodó milyen termékek árusítására jogosult” – tanácsolja Roszík Péter. Ha a vásárló nem a termelőtől veszi a terméket, a kereskedőnek kérésére meg kell mutatnia a termelő tanúsítványának a másolatát. "Mi sajnos csak azokat ellenőrizhetjük, és csak azokkal szemben léphetünk fel hatóságként, akik szerződést kötöttek velünk" – fűzte hozzá a Biokontroll elnöke.

Itthon nagyjából tízezerre teszik a rendszeres biotermék-fogyasztók számát. A termelők ennél jóval nagyobb rajongótábort is el tudnának látni, így a megtermelt áru 80-85 százaléka az Európai Unió tagállamaiba, illetve Svájc piacaira kerül, egy részük pedig a hagyományos élelmiszerpiacokon talál vevőre. Az unióban Németország a vezető biofogyasztó, a teljes német élelmiszerpiac 27 százalékát biotermékek adják. Az ökológiai termelésből származó tej- és hústermékek, gyümölcsök, zöldségek és egyéb élelmiszerek széles körű elterjedése főleg annak köszönhető, hogy a bioboltok mellett a hagyományos hiper- és szupermarketláncok is felfedezték ezt a piacot.

Bio sütemények. Kattintson! © Stiller Ákos

„Egyáltalán nem érdekel a manapság tapasztalható bioőrület” – nyilatkozta a magyar válaszadók közel kilencven százaléka a GfK Hungária Piackutató Intézet által nemrég készített felmérésekor. A megkérdezettek harmada azt sem tudta megfogalmazni, egyáltalán mitől bio a bioélelmiszer. Négyből három fogyasztó egyáltalán nem vásárol bioélelmiszert, s e szokásukon a jövőben sem kívánnak változtatni. Az ellenőrzött ökológiai gazdálkodásból származó élelmiszert legalább heti gyakorisággal vásárlók aránya mindössze 3,1 százalék. Több magyarázat is van arra, hogy a magyarokat miért nem érdekli a biotáplálkozás. Biztosan visszatartó erőt jelentenek az elszabadult árak, amelyek miatt jóformán luxuscikknek számít a bioélelmiszer.

Nem hiszem, hogy többet költenék élelmiszerre, mint az, aki nem biot vásárol – véli Benda Judit egészségtanácsadó és gyógyszerész - aki ugyanis bioélelmiszert vásárol, az sok minden mást nem vesz meg. A bioélelmiszerek ára előbb-utóbb itthon is csökkeni fog, de most is akad, aki olcsóbban árulja portékáját. Létezik egy termelői lista, ez alapján kikereshetjük a hozzánk legközelebbi termelőt, akit ha otthon fekeresünk, minden bizonnyal alacsonyabb árakat fog mondani - ad tippeket a vásárláshoz az egészségtanácsadó, majd gyorsan hozzáteszi, ő minden terméket magától a termelőtől szerez be. Ilyen fokú elkötelezettséget persze kevesen tanúsítanak.

„A bio több szempontból is értékesebb, mint a hagyományos: egészségesebb talajból veszi fel a tápanyagokat így sokkal több ásványi sót, vitamint, nyomelemet tartalmaz, mint az agyonvegyszerezett termény” - hangsúlyozta Benda. Az egészségtanácsadó szerint lényegesen kisebb a biozöldség nitráttartalma, ugyanakkor a vas-, C-vitamin-, magnéziumtartalma magasabb. Ezek a növények sokkal jobban eltarthatók, ami télen nagy előnyt jelent. Kevesebb vizet tartalmaznak, így lassabban zsugorodnak, kevésbé romlandók, mivel a tárolás során nem támadják meg őket a baktériumok, gombák.

A vegyszerezett termények elsősorban az immunrendszert gyengítik le, ami főként abban nyilvánul meg, hogy fogékonyabbak leszünk a betegségekre. Továbbá nagyon jól tudjuk, hogy rákkeltőek ezek az anyagok. Ha megvizsgáljuk, mennyi permetmaradványt tartalmaznak az úgynevezett intenzíven – nagyüzemben – termelt növények, megdöbbentő számokat kapunk. A növények ötven-hatvan százalékában kimutatható a permetmaradvány, míg a bioélelmiszerek kilencvenhét százalékában semmilyen permetezőszer nem mutatható ki - idéz egy friss német tanulmányt az egészségtanácsadó. Azért nem száz százalékukban, mert a földben a korábbi évtizedek intenzív termeléséből maradhatott még vissza elenyésző mennyiségű permet. A bioélelmiszereknél a permetmaradványok mennyisége a határértéket sohasem éri el, az intenzíven termelt növényeknél viszont a maximálisat is túllépheti. 

Az egészségtanácsadó szerint - aki a Németországban töltött évek alatt kedvelte meg a biót -, itthon akkor tud elterjedni az ökológiai gazdálkodásból származó javak fogyasztása, ha komoly állami támogatást kap az ágazat, illetve a fogyasztók felvilágosítására is többet kellene fordítani. Németországban folyamatos felvilágosító munka folyt az iskolákban, óvodákban, rengeteg kiadvány népszerűsítette az új életmódot, és sikerrel, ma már az iskolai menzákon is bioételek kaphatók.

Egy biztos, Magyarországon az elszabadult árak mellett a biotermékek népszerűsítésének hiánya is gátat szab annak, hogy széles körben elterjedjen a fogyasztásuk. Alighanem abban is van igazság, amit Czeller mond, miszerint a ezek fogyasztása nem feltétlenül a gazdagok kiváltsága, hiszen magától a termelőtől olcsóbban is beszerezhetjük a bioeledelt. Sokkal inkább szemlélet, életmód kérdése, a tapasztalatok szerint pedig a legtöbb ember a betegsége miatt fordul ezekhez a termékekhez.