2007. január. 19. 10:25 MTI Utolsó frissítés: 2007. január. 19. 10:22 Plázs

Saját immunrendszerük ölte meg a spanyolnátha áldozatait

Az 1918-ban pusztító spanyolnátha legtöbb áldozatát a saját immunrendszere ölte meg - erre a meglepő következtetésre jutott egy amerikai-japán kutatócsoport, amely a kanadai Winnipegben lévő Nemzeti Mikrobiológiai Laboratóriumban végezte munkáját.

A Nature című amerikai tudományos folyóirat online kiadásában közölt jelentés emlékeztetett arra, hogy a spanyolnátha 1918-ban a világ lakosságának egyharmadát megfertőzte és mintegy 50 millió áldozatot követelt, 25-ször annyit, mint egy átlagos influenzajárvány.
 
A Darwin Kobasa vezette kutatócsoport genetikailag teljesen újragyártotta az 1918-as influenza A vírust, és emberszabású majmokat fertőzött meg vele. Az áldozatok immunrendszere túlreagálta a fertőzést és elpusztította a tüdőszöveteket.
 
Ez egyben magyarázattal szolgál arra is, hogy elsősorban miért a 20-30 év közötti fiatal emberek közül estek a legtöbben a spanyolnátha áldozatául. Általában ugyanis a fiataloknak a legerősebb az immunrendszere, de ez ebben a speciális esetben sokkal többet ártott, mint amennyit használt. Szervezetük védekező mechanizmusai ugyanis jóval több tüdőszövetet pusztítottak el, mint a gyerekeké, vagy az idős embereké, illetve olyan betegeké, akiknek legyengült az immunrendszere.  

Manapság a tudósoknak és az orvosoknak egy másik influenza vírus okoz gondot, a 2003 óta terjedő madárinfluenza vírusa. Ez a mikroba a fertőzött madarak 80-100 százalékánál halált okoz. Az ENSZ Egészségügyi Szervezete (WHO) szerint eddig 267 embert is megfertőzött a vírus, 161 közülük az életét vesztette.
 
A Kobasa vezette kutatócsoport összehasonlító vizsgálatokat végzett a mostani H1N1 madárinfluenza vírus variánssal. A majmok immunrendszere azonban szerencsére mérsékelten reagált erre a vírusra és így az állatok képesek voltak ismét regenerálódni.

Kult Sztupa Melitta Boglárka 2025. január. 08. 19:48

„Varázslatos, de nehéz is látni, hogy valaki, akit már ennyire szeretsz, rohan be sírva az erdőbe, te meg ott vagy kamerával a kezedben”

Felépülő függőkről szól Miklós Ádám negyedik, egész estés dokumentumfilmje, a Varsói Nemzetközi Filmfesztiválon a zsűri különdíját elnyerő Mélypont érzés. A filmben megismerhetjük Borókát, a nehéz családi háttérrel rendelkező gimnazista lányt és Szilvesztert, a fiatal, szexualitásával küzdő férfit, akik a budapesti Megálló Csoport Alapítvány foglalkozásain vesznek részt. A Megálló reintegrációs közösségi házában olyan innovatív módszereket alkalmaznak terápiás céllal, mint amilyen például a sziklamászás. Erről is kérdeztük a film alkotóját, de szóba kerültek még a dokumentumfilmezés etikai dilemmái, a filmesek felelőssége, a függőség társadalmi megbélyegzettsége, valamint a mentális egészségünkkel való törődés jelentősége.