© Dripnet

Minden esetben úgy tűnik, az úgynevezett REM-fázisú alvás a memória számára elengedhetetlen. A REM a rapid eye movements (gyors szemmozgás) kifejezés rövidítése, ami az álmokban gazdag REM-szakaszokat követi. Ezeket az álmokat mind formájuk, mind tartalmuk szerint megkülönböztetjük a nem REM-álmoktól. A pozitron emissziós tomográfiás (PET) vizsgálatok kimutatták az agyról, hogy a hipokampusz, ami fontos szerepet játszik a memóriatárolásban, a REM-alvás szakaszában igen aktív.

Mozdulatsorok ismétlődése alvás közben

© sxc.hu

A REM-alvás különösen fontos a vizuális és motorikus képességek elsajátítása során, mint például a teniszezésnél. Ha például valaki új mozdulatsort tanul meg, például az adogatást, akkor az alvás REM-fázisa az azt követő éjszaka megnő. Ha valaki ez alatt a fázis alatt gyakran felébred, az akadályozza a „mentést”, méghozzá sokkal nagyobb mértékben, mint nem REM-szakasznál. A belgiumi Lüttich egyetem egyik kutató neurológusa, Pierre Maquet, a PET-képek segítségével felfedezte, hogy éjszaka az agy idegsejtjei új kapcsolatokat hoznak létre, különösen azokban a régiókban, melyek napközben a tanulás során aktívak voltak. Ez a fehérjemolekulák termelésén alapuló folyamat megerősíti, illetve új, maradandó tartalommal ruházza fel a memóriát. Maquet megállapította, hogy a különböző „álom-szakaszokban” az agynak azon területei a legaktívabbak, melyeket a kísérletben résztvevők már napközben is a különböző tesztfeladatok megoldása során használtak .

Természetesen számos ellenérvet fel lehet sorakoztatni a REM szakaszok szerepe ellen. Azoknak az embereknek például nem csökkent a memóriájuk teljesítőképessége, akik éveken át olyan gyógyszereket szedtek, melyek akadályozták a REM-fázis létrejöttét. Ugyanez igaz olyan betegekre is, akiknek valamilyen agykárosodás miatt egyáltalán nincs REM-fázisuk.

A San Diego-i Salk Institute-nál dolgozó Francis Crick és a brit Cambridge Egyetem alkalmazottja, Graeme Mitchinson már a nyolcvanas években arra jutottak, hogy: ”Azért álmodunk, hogy felejtsünk”. Elméletük szerint az agy álmunkban is dolgozik, tudatunk a felesleges, zavaró emlékeket és asszociációkat újból előhozza, hogy felülvizsgálja, majd törölje. Crick szerint az álmok aktív szerepet játszanak az agy felejtő képességében és az idegpályák megóvásában, a túlzott információmennyiségtől. Mindez magyarázatul szolgálhat arra, miért érezzük magunkat gyakran rosszul az álmunkban megélt eseményeket követően.

Sigmund Freud nyomában

Teljesen más eredményekre jutott ellenben a londoni egyetemen Mark Solms neuropszichológus és pszichoanalitikus. Szerintük miközben álmodunk, az agy a velünk történtek feldolgozásában és a megélt eseményekkel való megbirkózásban segíthet.

Solms a betegeivel folytatott praxisára támaszkodva kijelentette, fogy az álmok fő forrása a homloklebenyben található. Ez pedig megkülönböztetett szerephez jut az ébrenlét, az emlékezet, az érzelmek és a motiváció területén. Ennek bizonyítéka Solms szerint, hogy amikor a pacienseknél az agytörzs primitívebb területeit megzavarták REM-fázisú alvás közben, álmaik ennek ellenére normálisak maradtak.

Freud unokájával

Solms elismeri, hogy a legújabb pszichoanalitikai kutatásoknak nem sikerült meggyőzően bizonyítania Freud azon állításának helyességét, mely szerint az álmok vágyaink és elvárásaink szimbolikus tejlesülését szolgálják. Ellenben a kutatások igazolták a libidó-elmélet helyességét, melyekkel kapcsolatban a Psychologie Heute ma című winheimi folyóiratban publikálta nézeteit. Az ott leírtak szerint a férfiaknak meg kell tanulniuk a világon körülöttük lévő tárgyak közül azokat felfedezni, melyekkel fel tudják szabadítani ösztöneiket.