A főváros vezetőit már az 1860-as években foglalkoztatta a vásárcsarnokok építésének gondolata, aminek célja az volt, hogy az egészségtelen körülmények között működő régi piacokat időjárástól védett, fedett árucsarnokok váltsák fel, ahol ellenőrizhető a forgalomba kerülő élelmiszerek minősége, az árak pedig stabilak.
A főváros középítési igazgatójának, Lechner Lajosnak a javaslatára választották ki végül a Fővám téri helyszínt a Központi Vásárcsarnok felépítésére. Az épület tervezésére 1892-ben kiírt nemzetközi pályázatot Pecz Samu nyerte meg, az építkezés 1894 nyarán kezdődött. 1896. június 30-án, amikor a csarnokot már csak tíz nap választotta el az átadástól, tűz ütött ki, amely szörnyű pusztítást végzett. 1896 októberére az átmeneti nehézségek ellenére is elkészült az épület, év végére pedig a műszaki átadás is lezajlott. Eredetileg az egész tér átlátható volt, a standok csak „térbútorok" voltak a belsőben. Hátul a földszintes baromficsarnok zárta le az épületet - olvasható a Budapest Anno blogon. Kíváncsi arra, hogyan nézett ki a Központi Vásárcsarnok az 1900-as években? Látogasson el a blogra!