Az amerikai alkotmánybíráskodás csaknem száz évvel előzte meg az európai alkotmánybíróságok kialakulását. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága már 1803-ban az alkotmányszöveg alapján hozott ítéletet a Marbury vs. Madison ügyben, ezzel vetve meg a modern alkotmánybíráskodás alapjait. Az amerikai modell lényege, hogy nincs külön alkotmánybíróság, az alkotmánybíráskodást a rendes bírósági szervezet végzi. Saját szintjükön a tagállami bíróságok is kimondhatják egy jogszabály alkotmányellenességét, és mellőzhetik azt, de egy jogi norma alkotmányellenességének megfellebbezhetetlen kimondására legfelsőbb szinten értelemszerűen a Szövetségi Legfelsőbb Bíróság jogosult. Ha utóbbi kimondja egy jogszabály alkotmányellenességét, azt nem semmisíti meg (ahogyan a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága teszi), csupán megtiltja annak további alkalmazását.

Az Egyesült Államokban a Legfelsőbb Bírósághoz csak konkrét ügyben lehet fordulni, melyet a felek már minden egyéb jogorvoslati eszköz igénybevételével végigvittek. A Legfelsőbb Bíróság az elé került ügyek között azok társadalmi súlya alapján szelektál, a felek érdekeltségét nem veszi figyelembe. A testület tehát ellátja a szövetségi törvényhozás alkotmányos felülvizsgálatát, azonban mindezt önkorlátozás mellett teszi, így egy visszafogott, ámde hatékony struktúrát tudott létrehozni - olvasható a bejegyzésben. Kíváncsi arra, hogy más országokban milyen modellek alakultak ki? Az Alkotmányblogon elolvashatja.