A Fidesz-KDNP az 1990 utáni választások legnagyobb szavazatarányával nyert, az ellenzéki oldalon két középpárt és egy meglepően erős kis párt keletkezett, de kikerült a parlamentből két, húsz éve a törvényhozásban politizáló erő. A négy évvel ezelőtti választáshoz képest egyedül a 400 ezer új szavazót szerző Fidesz ért el hasonló eredményt, az MSZP 1 millió 350 ezer szavazatot vesztett, a Jobbik 700 ezret nyert, az LMP pedig nulláról indulva 380 ezer szavazóval jelent meg.

A választás három nagy kérdése közül kettőre választ kaptunk: az MSZP megelőzte a Jobbikot, az LMP bekerült, az MDF nem. A harmadik kérdés, a kétharmad ügyében valahol a határon lehet a végeredmény - írja Török Gábor, aki szerint az MDF-en kívül mindenki többé-kevésbé elégedett lehet. Az EP-választási eredményekhez képest az MSZP, a Jobbik és az LMP is javított, a Fidesz ugyan valamelyest visszaesett, de történelmi győzelmük után ők sem szomorkodhatnak.

A Fidesz-KDNP már az első fordulóban abszolút többséget szerzett, 206 mandátuma van: 119-et egyéniben nyert, a többi 87-et területi listákon kapta. A második fordulóban a versenyben lévő 57 egyéni választókerületben és az országos listás kompenzációs mandátumokból kellene még legalább 52 mandátumot szereznie a kétharmadhoz. Ez Török szerint egyáltalán nem lehetetlen, de nem is biztos.

Az 57 választókerületből 21 a fővárosban található, az MSZP leginkább itt próbálhatja megakadályozni a kétharmadot. A versenyben lévő többi egyéni választókerület többsége Kelet-Magyarországon található: ezeken a helyeken a Jobbiknak lehet fontos szerepe. A politológus kulcskérdésnek a pártok két forduló közötti kampányát és a választói reakciókat tartja. A választói reakciókban a két szélső pontnak a győzteshez húzást, illetve a Fidesz túlhatalmától való félelem mobilizációs erejét látja.