Judith Miller, a The New York Times, illetve  Matthew Cooper, a Time hírmagazin újságírója a bíróság felszólítása ellenére nem hajlandó tanúvallomást tenni arról, hogy ki szivárogtatta ki törvénysértő módon 2003-ban Valerie Plame CIA-ügynök nevét a sajtónak. A történet furcsasága, hogy Plame személyazonosságát nem is ők hozták nyilvánosságra, hanem Robert Novak konzervatív kommentátor, akit ugyanaz a forrás tájékoztatta, mint őket.

A két újságírót már tavaly októberben 18 hónap szabadságvesztésre ítélték a bíróság megsértése címén, amit idén februárban egy fellebbviteli bíróság is megerősített, a szövetségi legfelsőbb bíróság 1972. évi döntésére hivatkozva. A 33 évvel ezelőtt (egy kábítószeres ügyben) hozott döntés szerint az alkotmánynak a sajtószabadságot biztosító első kiegészítése nem mentesíti az újságírót a tanúvallomás kötelezettségétől, ha az fontos egy bűncselekmény feltárásában, és ilyenkor az sem számít, ha forrásaik a nevük elhallgatását kérték.
 
A szövetségi legfelsőbb bíróság hétfőn elutasította, hogy érdemben foglalkozzon Miller és Cooper ügyével, amely így visszakerült az első fokon őket 18 hónap elzárással sújtó washingtoni szövetségi kerületi bírósághoz. Thomas Hogan bíró jövő szerdára tűzte ki az utolsó tárgyalást. A két újságíró minden fellebbezési lehetőséget kimerített.

A Time hírmagazin csütörtökön bejelentette, hogy jobb meggyőződése és Matthew Cooper kifejezett óhaja ellenére átadja a vádesküdtszéknek az újságíró jegyzeteit a bizalmas beszélgetésekről, ami remélhetőleg szükségtelenné teszi a tanúvallomást és indokolatlanná az elzárást. A hírmagazin nyilatkozatában úgy ítélte meg, hogy a szövetségi legfelsőbb bíróság olyan módon korlátozta a sajtószabadságot, hogy annak dermesztő hatása lesz az újságírók munkájára, és hátráltatja az információ szabad áramlását.

Valerie Plame a tömegpusztító fegyverek szakértőjeként dolgozott a CIA fedett ügynökeként. Férje, Joseph Wilson volt amerikai nagykövet 2003 júliusában a The New York Times hasábjain megcáfolta, hogy Szaddám Huszein volt iraki elnök sárga pogácsának nevezett uránércet akart volna az afrikai Nigerben beszerezni atomfegyverprogramjához, amit George Bush amerikai elnök állított egy beszédében a bagdadi rezsim elleni katonai fellépés igazolására.
 
Wilson a CIA megbízásából korábban maga járt utána a híresztelésnek Nigerben, ahol egykor nagykövet volt, és megállapította, hogy az egész ügy légből kapott. Robert Novak konzervatív publicista nem sokkal Wilson cikke után nyilvánosságra hozta, hogy a diplomata felesége a CIA munkatársa, és ő javasolta férjét a nigeri küldetésre. 

A sajtó akkor Wilson elleni kormányzati megtorlásnak minősítette a kiszivárogtatást. Wilson a Fehér Házat gyanúsította. Az Egyesült Államokban bűncselekménynek minősül CIA-ügynök személyazonosságának a nyilvánosságra hozatala. Az ügyben vizsgálódó Patrick Fitzgerald különleges ügyész mindenekelőtt azt akarja kideríteni, hogy kormányzati tisztségviselők követték-e el a kiszivárogtatást.

Judith Miller nem írt cikket a bizalmas beszélgetések után, Matthew Cooper pedig csak azután írt a témáról, hogy Robert Novak kommentárjában nyilvánosságra hozta Valerie Plame személyazonosságát. Teljes homály borítja viszont, hogy Novaknak milyen szerepe van a vizsgálatban, és együttműködött-e a hatóságokkal. A 74 éves konzervatív újságíró kollégái sürgetése ellenére hallgat arról, hogy kapott-e egyáltalán idézést, s őt miért nem vádolják a  bíróság megsértésével. A CNN hírtelevíziónak úgy nyilatkozott, hogy mindent elmond majd, miután az ügy megoldódik, senki se higgye, hogy a két újságírót miatta zárják be, és nem helyes, ha a kormány újságírókat börtönöz be. 

Haraszti Miklós, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) sajtószabadság-képviselője Alberto Gonzales amerikai igazságügy-miniszterhez intézett levelében szerdán aggodalmának adott hangot a két újságíró esetleges bebörtönzése miatt.