A hírességeket egyre inkább kizsákmányoló új szórakoztatóipari technológiák robbanásszerű terjedésével és felhasználásával a fogyasztók egyre közvetlenebb képet kapnak a híres emberek eddig többnyire rejtve maradt magánéletéről, írja a szórakoztatóiparra szakosodott jogászok nemzetközi szövetségének (IAEL) idei jelentése, amelyet a cannes-i MIDEM fesztivál alkalmával adnak közre. A hírességekkel foglalkozó 2005-ös kiadvány szerkesztője Jay Cooper, a Los Angeles-i Greenberg Traurig ügyvédi iroda szórakoztatóipari részlegének vezetője, és Ken Burry, aki ugyancsak az iroda munkatársa. A Five Eight/Frukt kiadó gondozásában megjelent folyóirat a világ 25 neves, szórakoztatóipari és médiaügyekre szakosodott jogászának írását tartalmazza.

- A mai tömegtájékoztatási eszközök hihetetlen összegeket költenek arra, hogy kielégítsék a nevezetes emberek élete iránt megnyilvánuló hatalmas közérdeklődést — mondta Cooper. — A szinte szünet nélkül zajló televíziós szórakoztató műsorok, valamint a magazinok és a bulvárlapok tömkelege mellett megjelentek a hírességek magánéletére, filmekre, tévéműsorokra és pletykákra szakosodott internetes honlapok is.

A 2005-ös kiadvány szerint mindez azt eredményezi, hogy sokkal nagyobb igény mutatkozik a közszereplők magánélethez fűződő jogainak védelmére, amely gyakran összeütközésbe kerülhet az emberek tájékozódási jogával. A bíróságok gyakran a magánélethez fűződő jogokra hivatkozva védik meg a hírességeket a kíváncsi közvéleménytől, ami hűen tükrözi a mai kor könyörtelen viszonyait, és jelzi, hogy milyen irányban fejlődhetnek a magánélet szentségét védő törvények — mondta Cooper. - A mai hírességek nem csupán a filmcsillagok közül kerülnek ki — mondta Ken Burry, a Greenberg Traurig egyik részvényese. — Bármely közismert ember közéjük kerülhet, akinek a személyisége, élettörténete vagy személyes adatai felkeltetik a közvélemény figyelmét, majd köztulajdonná válnak.

A folyóirat másik fejezetében Jonathan Coad, a londoni The Simkins Partnership ügyvédi iroda tagja és Greg Nylen, a Greenberg Traurig részvényese azt elemzi, milyen nehézségeket okoz az, hogy a rágalmazás és becsületsértés elleni törvények alkalmazásával párhuzamosan tiszteletben kell tartani a média jogait, együtt kell működni vele a híres emberek arculatának kialakításában és fenntartásában. A sajtó gyakran szövetségesként viselkedik az arculatépítésben, de bajba is kerülhet, ha a bíróságok nem védik megfelelően azt. A bíróságok tehát gyakran a vonatkozó jogi és PR stratégiák sikeres megvalósításának kulcsfontosságú helyszíneivé válnak.

- Bár a brit bíróságok már nem annyira felperes pártiak, mint valaha, még mindig semlegesebb terepet kínálnak a hírességek és a sajtó vitájához, mint az Egyesült Államok bíróságai — mondta Coad. — Ha valakinek megsértik a nemzetközi hírnevét vagy a magánélethez való jogait, akkor követi a legígéretesebb stratégiát, ha brit bíróságra viszi az ügyet, majd ügyes PR módszereket alkalmazva az Egyesült Államok és a kontinentális Európa országainak közvéleményét is tájékoztatja a per kimeneteléről.

A harmadik fejezet azzal foglalkozik, hogy az új technológiák miként változtatták meg a helyzetet és a hírességek jogi védelmének kereteit. A fejezet két szerzője, Mark Bateman és Paul Chamberlain szerint a technológia robbanásszerű fejlődése előtt a közvélemény többnyire a mozikból, valamint a komoly napokból és folyóiratokból szerezhetett tudomást arról, hogy mi történik a híres emberekkel. Ma számtalan magazin, weblap és digitális tévécsatorna szakosodik arra, hogy a hírességek magánéletét töviről-hegyire elemezze. A közvélemény pedig egyre inkább vevő ezekre a hírekre, információkra, így a hírességek arculata rendkívül értékes portékává vált, amely megalkuvásoktól mentes védelemre szorul.

- A technológia maga is szerepet játszik abban, hogy a közvélemény egyre inkább igényli a hírességek életével kapcsolatos rendszeres információkat — írja Bateman és Chamberlain. Az internetes tartalomszolgáltatók komoly kihívást intéznek a hírességekkel és jogászaikkal szemben. Néhány internetes kiadó olyan sztorikat is nyilvánosságra hoz, amelyeket a nagy tartalomszolgáltatók óvakodnak megjelentetni. Bár az internetes kiadók kötelezhetők arra, hogy megnevezzék a téves vagy nem megfelelően ellenőrzött anyagok forrását, kicsi a valószínűsége annak, hogy a jogsértő félnek kártérítést kelljen fizetnie, nem beszélve a perköltségek megtérítéséről.