Meghökkentőnek tűnhet, hogy abban a fővárosban, ahol folyton nagy nemzetközi produkciókat forgatnak, éveken át nincs egy nemzetközi nagyjátékfilmes fesztivál. Honnan jött a motiváció, hogy kézbe vegyék a dolgokat, és elindítsák a BIFF-et? 

Donáth Péter: A környező országokban mindenhol fontos esemény egy főváros életében, ​hogy​ van nemzetközi​, nem tematikus (dokumentumfilmes, animációs, rövidfilmes)​ filmfesztiválja. Általában ott mutatkoznak meg azok a filmek, amelyek ​javarészben​ nem kerülnek ​országos mozi​forgalmazásba, így ezek a filmfesztiválok arra is jók, hogy fel lehessen hívni a figyelmet azokra az alkotásokra, amelyekben a forgalmazók nem látnak ​anyagi megtérülést,​ vagy épp rizikós lenne​ bemutatni őket​: akár azért, mert ​szokatlan, ​előremutató alkotások, vagy témájukban olyanok, hogy az adott ország kultúrpolitikájába kevéssé illeszkednek bele​.​ 

Nekem személy szerint 2010-ben kezdődött a​ kapcsolatom a​ filmforgalmazással, fesztiválszervezéssel​, épp, amikor az állam elkezdte lerombolni itthon az addig sem túl stabil lábakon álló független és szakmai alapon működő művészeti és kulturális támogatási rendszert​​.​ ​2017-ig a magyarhangyával, később a Cinema Niche-sel ​sok ​egyedi vetítést, ​kis​ebb​ fesztivált, ​országos ​filmbemutatót szerveztünk, próbáltuk megtalálni azt a​z ​önfenntartó utat, ahogy ezek a filmek akár egy-egy vetítésre el tudnak ​jutni​ hozzánk. Amikor Kristóf megkeresett azzal, hogy legyek a csapat tagja​ Rév Danival, akivel a Cinema Niche-t is csináljuk​, állítsunk össze egy filmprogramot, és a fesztiválnak az egész lelkületét találjuk ki együtt, akkor azt gondoltam, hogyha ez nem egy államtól függő és nem egy ​számomra vállalhatatlan kompromisszumokkal ​járó megkeresés, akkor nagyon szívesen csinálnám. 

Kristóf, a motivációjában, feltételezem, közrejátszott a családi háttér is. Az édesapja (Horváth György, a Titanic Nemzetközi Filmfesztivál igazgatója 1993-tól 2019-ig – a szerk.) példája ösztönzőleg hatott, az ő örökségét akarta továbbvinni a BIFF-fel? Könnyebb volt ilyen háttérrel belevágni egy filmfesztivál szervezésébe? 

Horváth Kristóf: Nagyon jó volt megélni, amikor volt Budapestnek egy Titanic Filmfesztiválja. Abban felnőni, megérteni, hogy mit jelent egy ilyen rendezvény a városnak és az embereknek – ez mindenképp egy olyan belső ​és közösségi​ élményem, amire mindig is jó volt visszagondolni. Egyszerűen azt éreztem, hogy szeretném visszahozni ezt az érzést. Budapestet szeretjük, Budapestnek rengeteg lehetősége van​, és egyre fontosabbá vált nekem is, és a csapatnak is, hogy legyen újra egy narratív, egész estés filmeket bemutató nemzetközi filmfesztivál. Az külön izgalmas, hogy egy olyan fesztivált hozhatsz létre a barátaiddal, amit magatok álmodtok meg. ​Mindenképp van pozitív hatása annak, hogy volt előttünk példa, de közben meg az is adott egyfajta szabadságot, hogy új csapat van, új ​energiákkal​, új világ van, és hogy mi ezt az egészet hogyan tudjuk felfrissülten vagy újszerűen megvalósítani. 

Horváth Kristóf

Veres Viktor

Mi a legfontosabb, amit az édesapjától tanult vagy lesett el a fesztiválszervezésről? 

​​H. K.: Szerintem az​t​, hogy ​érdemes​ hinni valamiben, és bele lehet vágni, még akkor is, ha ez ismeretlen terep. A Titanic Filmfesztivál elindult a nulláról, és kijárta a saját útját, és nekem ez volt az egyik fő motivációm: hogy meg lehet hozni ezt a döntést, bele lehet vágni​, és ebből létrejöhet egy hosszú távon működő izgalmas kulturális projekt.​​ 

Mitől tud újat vagy mást nyújtani ez a fesztivál, mint a meglévők? 

H. K.: Én az emberi oldalát mondanám: olyan energiák, gondolatok, szellemiség és hit van ​a BIFF-ben​, ami szerintem meg kell, hogy különböztesse másoktól. Minden fesztiválnak van lelke, és szerintem a miénknek nagyon nagy részben a benne lévő embereknek ​és ötleteknek ​az összeadott értéke ez. És ez most nem is annyira a szakmaiságról meg a koncepcióról szól, hanem inkább arról, hogy mit képvisel egy fesztivál, hogyan gondol magára, mit akar kifel​é​ közvetíteni – ebben a benne lévő emberek nagyon fontosak. 

D. P.: Szerintem ​ez a ​filmfesztivál, akármilyen ​magasztosan ​hangzik, de a reményről is szól: reményt adni arra, hogy egy ilyet meg lehet csinálni, akár államtól függetlenül​ is​, és lehet olyan témák​ mellé odaállni​, amelyeket mondjuk ​ellehetetlenítés​ vagy egzisztenciaféltés miatt egy magánember például nem vállalna be. Ezt egy fesztivál megteheti, ha szeretne tág spektrumban reagálni arra a közegre, országra, városra, amiben ő létrejött, és ott a művészet​en keresztül példát ​mutatni. 

Említették, hogy mennyire fontos önöknek Budapest. Látszódott a fesztivál során is, hogy nemcsak a Corvin Moziban voltak jelen, hanem a város több pontjára is kiterjesztették a BIFF-et. Mit jelent önöknek a budapestiség filmes vonatkozásban és a fesztivál szempontjából? 

D. P.: ​S​zerettük volna minél több részét belakni ennek a városnak. ​Szerveztünk programot a kínai negyedben táncelőadással, kínai filmmel és közös evéssel, bulit és horrorfilmvetítést a Margitszigeten, fotókiállítást és szakmai beszélgetéseket egy szórakozóhelyen​. ​T​ágítani szeretnénk a ​mozi​kultúrát, azt, hogy kik találkoznak filmekkel – a hosszú távú cél mindenképpen az, hogy olyan embereket is megszólítson a fesztivál, akik nem feltétlenül ​járnak moziba​, ​illetve olcsóbbá tenni az eseményeinket, hogy aki nem engedheti meg magának a négyezer forintos jegyet​,​ az is átélhesse a fesztiválmozizás élményét​. 

Veres Viktor

A programról korábban azt nyilatkozták, hogy „egy szabad és nem felülről vagy piaci igények szerint befolyásolt válogatást” szeretettek volna összehozni. Ezzel az ars poeticával gyakorlatilag a művészfilmkedvelő közönséget célozták meg? 

D. P.: ​Szerveztünk kísérleti és klasszikus filmes szekciót és különleges bemutatókat is, de főként a tíz filmes versenyprogramba i​gyekeztünk úgy válogatni filmeket, hogyha valaki ​esetleg ​soha életében nem látott még ​szerzői ​filmet, vagy nem amerikai blockbustert, az is maradandó élménnyel találkozzon. Azt gondolom, hogy a programban bárki, aki érzékeny, kíváncsi és nyitott, az megtalálta minden filmben azt a különleges, egyedi látásmódot, amitől szerintünk úgymond értékes egy film. Bemutattunk ​többek között ​mexikói, iráni, kínai, indiai filmet – tehát olyan országoknak a ​kortárs ​filmművészetét is szerettük volna közelebb hozni a budapesti közönséghez, amelyekbe nem feltétlenül lát bele. Másfelől pedig az, hogy egyes filmek milyen témát dolgoznak fel, fontos szelekciós elv volt. ​E​z a fesztivál reflektálni szeretne olyan kérdésekre, amelyek nemcsak a művészfilmkedvelőket érdekelhetik, hanem a munkával, gyerekkel, ​sok ​elfoglaltsággal, kevés szabadidővel rendelkező embereket is. Amikor mi arról gondolkodtunk, hogy mit állít egy filmfesztivál ​Magyarországon ​a ​verseny​programjával, akkor az elsődleges ​cél ​volt, hogy ami itt a mi környezetünkben folyton ​le​csapódik, azok a témák láthatóak legyenek. 

Élet egy önkényuralmi rendszerben, a bevándorlók helyzete, kapitalizmuskritika, női egyenjogúság, queer hangok… ezek mind látványos és bátor állásfoglalások a mai magyar közélet tükrében. Egyértelmű volt, hogy nem akarnak kvázi semlegesek maradni, és kevésbé átpolitizált vagy megosztó témákat behozni? 

H. K.: Szerintünk a filmnek ez ​is​ feladata, hogy ​bemutasson​ ilyen ​témákat, történeteket ​is. ​A BIFF-nek​ pedig igenis​ lehetősége,​ kötelessége és ​felelőssége​ diskurzust indítani ezekről a témákról úgy, hogy közben leszedjük róluk a rájuk aggatott politikai címkéket​.​ A filmművészet és ezek az alkotások ennél sokkal tisztábbak, és olyan fontos kérdésekről beszélnek, amelyek nemcsak korunk alkotóit foglalkoztatják, hanem meghatározzák a mostani világunkat is. 

D. P.: Nekünk fontos volt, hogy ezeket a témákat ​az emberi oldalukról mutassuk meg​, ezekhez ​komplex és nem propaganda​filmeket keressünk, de ​ez természetes kellene legyen egy normális társadalomban.​ 

Donáth Péter

Veres Viktor

Érezték emiatt, hogy esetleges támogatóktól estek el, hogy az állami támogatásról már ne is beszéljünk? 

D. P.: Az első pillanattól egyértelmű volt, hogy a szabadságunk, a választási szabadságunk a legfontosabb. Nem is gondoltunk arra, hogy ​a mostani rendszerben ​állami támogatást kérjünk, szóval szerencsére nem kötött minket megfelelési kényszer.

Ha valaki megnézi ezeket a filmeket, akkor lát​hat​ja, hogy a ​regnáló hatalom​ kommunikációja teljesen ellent megy annak a fajta realitásnak, ami a ​valódi, ​emberi realitás. 

Gondolkodtak azon, hogy magyar film is bekerüljön a programba vagy kizárólag a nemzetközi színtérről akartak válogatni? 

H. K.: Az első fesztiválnál több ok miatt is ​azt a döntést hoztuk,​ hogy nem lesz. 2025-ben már mindenképp szeretnénk magyar filmet, ​kiemelten​ fontosnak tartjuk, hogy platformot adjunk magyar alkotóknak is. 

A BIFF-en nem volt zsűri, hanem közönségszavazás döntött a legjobbnak ítélt filmről, de nemcsak egy filmre lehetett szavazni, hanem az összesre, egy gyengétől kiválóig terjedő skálán. Ez egyfajta elitellenes gesztus volt, vagy ennyire fontos a közönség visszajelzése? 

H. K.: A fesztiválnál semmilyen döntés nem ​sz​​ületett​ valami ellen​, ez alap szellemiségünk, hogy értékek mellett döntünk, és nem valami ellen​. A közönségszavazásban szerintem van egy izgalmas játék, hogy ​meg​ismerjük a közönségünket, ​lássuk, ​mennyire gondolkozunk hasonlóan filmekről. Azt tudtuk, hogy nem szeretnénk zsűrit az első években, ​egyébként sem​ szeretjük klasszikus értelemben versenyeztetni a filmeket​ mi magunk​, azt mondani, hogy ez valamiért jobb vagy nem jobb. Másrészről a közönségszavazás nagyon fontos visszajelzés volt nekünk is, hogy Petiék ​mennyire​ jó érzékkel válogatták ezeket a filmeket. ​Nagyon jó​ volt látni, hogy mennyire érett a közönségünk​ már az első évben​,​ pedig voltak azért nehezebben befogadható filmek is.​ 

Veres Viktor

Mik a tapasztalatok az első BIFF után? Milyen visszajelzések érkeztek? 

H. K.: Azt a visszacsatolást kaptuk az emberek reakcióiból, hogy köszönik, hogy létrejött ez​ a fesztivál​, ​örülnek, ​hogy ​létrejönnek még új dolgok, és​ hogy átélhették ezt az élményt. Az, amiben mi hittünk, visszaigazolást kapott, hogy igenis fontos másoknak is – ez óriási erőt ad arra, hogy ugyanezzel a szívvel, de még jobban, még ​nagyon ​sokáig csináljuk ezt. 

A filmfesztivál végén volt egy nagy bejelentésük: létrehoztak egy államtól független filmalapot a Simó Sándor Alapítvánnyal közösen. Milyen fő szempont érvényesülne a támogatás elnyerésénél? 

H. K.: Picit pontosítanék: nem szeretünk úgy hivatkozni erre, hogy mi most létrehoztunk egy független filmalapot. Ez a Simó Sándor Alapítvánnyal közösen egy olyan projekt, amely cégek és a kultúrát, ​illetve ​a fiatal tehetségeket fontosnak gondoló magánemberek adományaiból összegyűlő alap. Egy filmfesztiválnak szerintünk nemcsak az a feladata, hogy bemutasson filmeket, hanem az is, hogy valamilyen módon fiatal tehetségeket támogasson. Élünk egy bizonyos típusú rendszerben, ahol működik egy bizonyos típusú támogatási kultúra, és azt érezzük, hogy rengeteg tehetség nem kapja meg azt a lehetőséget vagy támogatást, hogy el tudjon kezdeni dolgozni azon a pályán, ami az álma. Szerintünk gondolkodni kell folyamatosan azon, hogyan lehet ebben a rendszerben olyan új dolgokat kitalálni és létrehozni, amelyek segíthetik azt, hogy alkotók higgyenek magukban, és csináljanak jó filmeket, mert így tud életben maradni a magyar filmkultúra.​ De ez más kulturális ágazatokra is ugyanúgy igaz.​ 

Veres Viktor

D. P.: Annyival egészíteném ezt ki, hogy mi szakmai alapon meghozott döntések​et​ ​szeretnénk látni ebben a pályázatban​, ezért már nemzetközileg bizonyított szakembereket kértünk fel (az öttagú döntőbizottság vezetője Enyedi Ildikó lesz – a szerk.). Nagyon fontos, hogy egy minden évben változó csapatot szeretnénk, akik ugyanúgy képben vannak azzal, hogy melyik egyetemen milyen munka zajlik, milyen előkészítési fázisban vannak projektek, és mely producerek azok, akik pénzt és időt nem kímélve a jövő tehetségeivel foglalkoznak. 

Készülnek valami újítással, változtatással a következő BIFF-en? 

H. K.: Fokozatosan szeretnénk ​fejlődni és ​növekedni. A napok, a filmek, a vetítések és a külsős programok számában ez​ biztosan​ meg​ fog ​mutatkozni.​ De rengeteg tervünk és ötletünk van még a következő évtizedekre.​ 

D. P.: Van jó pár dolog, amit idén is nagyon szerettük volna, ezeket meg fogjuk próbálni​ elérni​ jövőre: például fiatalok, diákok számára sokkal több programot szervezni, vagy kedvezményes jegyeket biztosítani ​a közönségnek​, még több részére eljutni a városnak, ​illetve a BIFF-et jobban becsatornázni​ a nemzetközi vérkeringésbe. Több meghívott vendéggel, szakmai programokkal, ​mesterkurzus​okkal. Vannak finomhangolások, amiket még mindenképpen el kell végeznünk, de azt az irányt, amit kijelöltünk, szeretnénk tartani a következő fesztiválon is.