Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Szavazza meg, hogy 10 remek épületből melyik kapja a Média Építészeti Díját idén! Furcsamód remek oktatási épületek jutottak be a döntőbe, amelyekkel cuki családi házak és egy nagyon érdekes kolostor versenyez. Kattintsanak bölcsen!
(FRISSÍTÉS: A SZAVAZÁST NOVEMBER 7-ÉN 15:30-KOR LEZÁRTUK. MINDENKINEK KÖSZÖNJÜK A RÉSZVÉTELT, EREDMÉNYHIRDETÉS HAMAROSAN!)
2024-ben is szavazhatnak olvasóink az év legjobb épületéről, hogy ne csak a szakma mondhassa meg, mi tetszik. A Média Építészeti Díján tíz épületből lehet választani. (Minden épületre tízfokú skálán lehet szavazni, a voksolást csütörtök délelőtt zárjuk.)
A Média Építészeti Díja szavazás listáján idén meglepő módon felülreprezentáltak az oktatási intézmények, ami örvendetes egy olyan országban, ahol éppen ez a terület kezelik úgy, mint boldogabb helyeken a stadionépítést. Az iskolák, óvodák ebben az évben a családi házakkal versenyeznek, a valóságnál sokkal barátságosabb Magyarországot vázolva fel. Merüljenek el ebben a fiktív országban, és szavazzák meg, milyen épületeket látnának a legszívesebben maguk körül.
Ahogy minden évben, az előválogatást az Építészfórum szakmai zsűrije végezte.
Az IKEA már házat is gyárt? Kenderház, Szentendre
Ennél a családi háznál puritánabb nem létezik, mert ami egyszerűbb, azt már barlangnak hívják. Ezt nem kritikaként mondom, mert a szuperolcsó családi ház egyszerűsége szerencsére meglepő esztétikai minőséget adott ki. A Szentendrére kiköltöző pár kenderbetonból és olcsó falapokból barátságos, harmonikus tereket fabrikált, szó szerint, ugyanis a saját kezükkel készítették el az utolsó komódot is. A végeredmény olyan, mintha a családi házat az IKEA-ban vették volna, itt persze azzal a könnyebbséggel, hogy nem kellett az összeszerelési útmutatóval bajlódniuk.
Tervezők, kivitelezők: Juhász Veronika és Fábián Gábor. Fotó: Juhász Veronika. További fotók itt.
Lehet vidám az iskola – A Budapesti Német Iskola új épülete
Egy iskolaépítési projekt Magyarországon már akkor felkerülne a legjobb épületek listájára, ha átlagosabb lenne, mint egy kádárista kockaház, szimplán csak azért, mert nálunk nem iskolákat építenek szakmányban, hanem stadionokat. A listára kerülést ezúttal az is indokolta, hogy a budapesti német iskola iskola bővítése esztétikailag és koncepciójában is izgalmasra sikerült. A tervezők drága anyagok helyett konténerekkel dolgoztak, ami azonban nem ipari hatást, hanem letisztultságot és könnyedséget eredményezett. A pirosra festett konténerek szó szerint vidám színfoltjai a környező ligetnek. A nagy ablakok, a folyosók színes falai pedig nyitottságot és játékosságot sugallnak – csupa olyasmit, ami idegen a hazai oktatási kultúrától. Érthető, ha a projekt nem a magyar, hanem a német nyelvű iskola megrendelésére készült. Adjon magas pontszámot, ha szívesen látná itt a gyerekét.
Tervező: Bánáti + Hartvig Építész Iroda. Fotó: Jaksa Bálint. További fotók itt.
Paul Atreides a rengetegben
Ha a Dűne című film következő részét pálos szerzetesekkel forgatnák Erdélyben, akkor remek hír a rendezőnek, hogy a díszlettel már nem kell bajlódnia. A hargitafürdői monostor látszóbetonból készült, erődszerű falai a film legjobb hagyományait folytatják. A szűk cellákba, a komor, de izgalmasan díszített imaszobákba könnyebb elképzelni Paul Atreidest vagy néhány Bene Gesserit-boszorkányt, mint ájtatos remetéket. Az olvasó magas pontszámú szavazatával elfogadja, hogy a Dűne következő részében az erődítmény lőrésszerű ablakai már nem a sivatagra, hanem havas, alpesi tájra nyílnak.
Építészek, alkotók: Macalik Arnold, Lázár Csaba, Szilágyi-Bartha József. Fotó: Lázár Csaba. További fotók itt.
Balaton-felvidék a Velencei-tónál – Vert falú ház felújítása és bővítése
A felújított parasztházból és annak a formáját továbbvivő új épületből álló komplexum az összes olyan jegyet magán hordozza, amely a Balaton-felvidék felkapott, NER-től még távollevő falvaiban jellemző. Eredeti anyagokkal, de kortárs szemlélettel dolgozva alakították át a több mint 100 éves házat a kor igényeit kielégítő, ám a tradíciókat is folytató otthonná.
Csak a nagy üvegfalak, a tágas terek jelzik, hogy melyik a kortárs épület, az anyaghasználat és a paraszti építészeti kultúra jegyei egységesek. Az egyetlen szokatlan, hogy a ház nem a Balatonnál, hanem tájidegen módon a hétvégi házakkal sújtott Velencén épült. De ez még egy ok, hogy magas pontot kapjon.
Építészek, alkotók: Bordás Mónika, Bordás Tamás. Fotó: Juhász Norbert. További fotók itt.
Okosítás helyett – Debreceni Egyetemi Atlétikai Club lelátóépülete
A debreceni beruházás építészeti bravúr, már abban az értelemben, hogy a húszas években épült focilelátót a kortárs igények szerint kibővítették ahelyett, hogy az egészet lebontanák (első megokosítható munkafázis), majd a helyére építenének egy egész stadiont, hotellel és lombkoronasétánnyal (második megokosítható munkafázis), és mindenki jól jár, leszámítva az állampolgárokat. Én már azért 10 pontot adok, hogy a bejáratott forgatókönyv helyett az elaggott épületet újrahasznosították, és tették mindezt ráadásul Debrecenben. Az atlétikai klub új lelátója méretei okán elnyelte ugyan a régit, de a végeredmény legalább megmaradt emberléptékű és házformájú épületnek, aminek vannak ugyan irodaházas elemei, ami annyiban elfogadható, hogy a tömbben irodák is helyet kaptak.
Építészek, alkotók: Biró és Társa Építésziroda – Biró Béla, Fodor Dániel, Kállay Ferenc, Nagy Béla, Balla Attila. Fotó: Varga Attila. További fotók itt.
Nincs átverés – A balatonfüredi Esterházy-kastély látogatóközpontja
A balatonfüredi Esterházy-kastély látogatóközpontjának legfőbb erénye, hogy nem próbál más lenni, mint ami. Ez pedig nagy szó jelenleg a hazai műemlékek körüli építészetben. A 18. század végén épült kastély a felújítás után úgy néz ki, mint egy 18. század végi kastély, a hozzátoldott kortárs szárny pedig nem is próbálja imitálni, hogy régi, hanem vállalja, hogy ma készítették. Így nem az átverés mértéke, hanem az építészeti munka színvonala a dönti el, hogy az olvasó milyen pontszámot ad ennek a letisztult, őszinte munkának.
Építészet: MCXVI Építészműhely. Fotó: Fenes Tamás. További fotók itt.
Puszta normalitás – Társasház Lipótmezőn
A barna kerámiával burkolt nyeregtetős családi ház izgalmas építészeti felfedezés mindenkinek, aki nem járt még Svájc, Németország vagy Ausztria kertvárosi részein, ahol ilyen tervekből tucatjával állnak épületek. De mivel egyre több honfitársunk nem tud külföldre utazni, vagy éppen nem mer, mert retteg a szabadon kószáló migránshordáktól, ezért ők a Lipótmező egy csendes részén szembesülhetnek azzal a kicsit unalmas, de békés középpolgári építészettel, ami nem akarja megváltani a világot, csak normális és kifizethető életteret biztosítana lakóinak. Mindez Magyarországon már a luxus és a szofisztikált különlegesség világa, amelyre akkor érdemes szavazni, ha idén sem jött össze a külföldi nyaralás.
Építész tervező: Déri Dániel, Pásztor Ádám / STUDIO KRAFT Építész Műterem. Fotó: Danyi Balázs. További fotók itt.
Kultúrcsűr Erdélyben
Régi épületek megóvása, felújítása már alapból magas pontokat ér, mert így kevesebb építési törmelék keletkezik, kevesebb a munka során keletkező szennyezés, és ráadásul fennmarad az építészeti örökségünk is. Ha ezen felül az új funkció kulturális jellegű, a kész épület pedig építészetileg is érdekes lesz, akkor az a legmagasabb tartományok felé tolja a potmétert.
Az erdélyi projekt külön érdekessége, hogy itt nem egy ipari műemlék kapott kulturális funkciót, ahogy az megszokott, hanem régi mezőgazdasági épületet alakítottak át kultúrházzá. Az építészek óvatosan nyúltak az alapanyaghoz, meghagyva az eredeti csűr minden jellegzetességét, de azáltal, hogy belülről egy szigetelést is biztosító épülettel bélelték ki, az olyan kortárs igényeket is kielégítették, mint hogy a közönség ne fagyoskodjon télen. Nem beszélve arról, hogy a natúr fa borítású terek jól is néznek ki.
A kérdés csak az, hogy Zetelkán lesz-e elég program és közönség, hogy az épület működjön is. Ha az olvasó venne jegyet ide, adjon magas pontszámot.
Építészek: Dénes Péter, Lőrincz Barna. Fotó: Bujnovszky Tamás. További fotók itt.
Magolás helyett felújítás – Régi tímárműhely felújítása
A 19. századi bőrszárító-épület felújítása nemcsak az újrahasznosítás miatt érdekes, ahogy arról írtunk fentebb, a csűr esetében, hanem mert megteremtette a magyar oktatásban olyan ritka kapcsolatot az elmélet és a gyakorlat között. A leromlott debreceni ipari épületet az egyetem építészeti oktatói és diákjai tervezték és építették át közösségi térré és műhellyé. Az indusztriális jellegű felújítás így egyszerre teremtette meg a tanulás terét és annak folyamatát is. Ne adjon sok pontot, ha mindig is inkább a magolást részesítette előnyben a praktikus oktatás helyett.
Építészek, alkotók: dmb műterem, Falvai Balázs DLA, Török Dávid DLA, Szuszik Dóra, Zsirnamenszki Tamás, Zbisko Éva, Korhán Marcell, Riczu Csaba, Soltész Angéla, Skrabák Julianna. Fotó: Palkó György. További fotók itt.
Fa az óvodában – A Gyöngyszem óvoda bővítése
Egy lakótelepi óvoda bővítésénél csak akkor lehetne hibázni, ha az építészek még a meglévő ablakokat is befalazzák, és feketére festik az amúgy is lehangoló épületeket. Szerencsére az Archikon építészei nem ebben az irányban indultak el, és a meglévő földszintes panelblokkokat felülvilágított emeletekkel, játékos lépcsőkkel dobták fel. Még egy fa is került az egyik csigalépcsős lépcsőházba, aminek a fa nem tudni, mennyire örül, de a gyerekeknek biztos tetszik.
Építészet: Archikon Architects. Fotó: Danyi Balázs. További fotók itt.
