Két nő is fontos szerepet játszott a színész életében, mielőtt Francis Ford Coppola meglátta volna benne Michael Corleonét.
Al Pacino memoárjának a címét tulajdonképpen az édesanyja, Rose adta, ő nevezte ugyanis Sonny Boynak a fiát. De az Oscar-díjas színész neki tulajdonítja azt is, hogy megmentette az életét, mivel Rose volt az, aki visszafogta, amikor túlságosan is nagy kísértést jelentett számára az utca.
Al Pacino most a CBS-nek adott interjúban idézte fel, hogy amikor a haverjai hívták, hogy menjen velük bulizni, az anyja határozottan megtiltotta. „És én annyira feldúlt voltam. Annyira dühös voltam rá. Azt hiszem, neki is szerepe volt abban, hogy megmentette az életemet, és távol tartott a drogoktól. Nem tudtam elmenni. Iskolába jártam” – mesélte.
De a memoárjából és az interjúból is egy másik nő fordulatot jelentő szerepe is kirajzolódik: Blanche Rothsteiné, aki a nyolcadikos tanára volt, és aki személyesen mondta el a nagymamájának: „Bátorítanod kellene ezt a fiút, hogy azt csinálja, amit tud, a színészkedést. Muszáj. Őt erre teremtették.” A jó kritikák nagyon korán jöttek – Al Pacino 13 éves volt, amikor egy iskolai előadás után egy idegen odament hozzá, és azt mondta: „Te vagy a következő Marlon Brando. – Al Pacino válasza: – Ki az a Marlon Brando?”
Al Pacino egyébként 16 évesen hagyta ott az iskolát, hogy belevesse magát a New York-i színházi szcénába. Hogy túl- és megéljen, volt minden: futár, takarító, ültető, de egyik sem ment olyan jól neki, mint a színészkedés. Fel is keltette egy fiatal rendező, Francis Ford Coppola érdeklődését, aki meglátta benne Michael Corleonét A Keresztapából. A többi pedig már történelem.
Hogy ez a történelem hogy alakult, az kiderül Al Pacino memoárjából, a Sonny Boy hamarosan magyarul is megjelenik.