“Amikor először ott jártam a hetvenes években, Budapest szép, de szegény város volt, javában tartott az orosz megszállás. Az emberek boldogtalannak tűntek, mintha egy állandó felhő lebegett volna a város felett, de Budapest szépsége, a házak, az építészet a szegénység és a levertség ellenére is feltűnt.”

Így idézte fel a magyar fővárosban tett látogatását Woody Allen az rtl.hu-nak. A rendező 1975-ben forgatta Budapesten a Szerelem és halál című filmjét, és, mint mondja, amikor harminc év múlva visszatért, egészen más látvány fogadta. „Egy élettel teli világvárost láttam. Az épületek ismerősek voltak, de a város divatos boltokkal, nemzetközi márkákkal, éttermi teraszokkal volt tele. A városkép sokkal izgalmasabbnak tűnt, mint amikor először Budapesten jártam.”

Amellett, hogy Allen többnyire a filmjeiről és a filmes szakmáról beszél az interjúban, szóba került a #metoo-mozgalom is, a rendezőt ugyanis zaklatással vádolták meg. Az ügy kapcsán sokan kiálltak mellette, de sokan egyértelműen kijelentették, hogy többé nem akarnak vele dolgozni. Erre így emlékezett vissza: „A színészek közül sokan nem akartak velem dolgozni, küzdelmes volt kiosztani a szerepeket. De szerencsés voltam, mert mégiscsak maradtak néhányan, akik továbbra is szívesen dolgoztak velem, és akadtak közöttük, akik passzoltak a filmhez. De sokan voltak, akik nem akartak dolgozni velem, amit nagy bolondságnak tartok, de hát így történt. Aztán mégis szerencsésen alakultak a dolgok (…) De valóban, sok színész volt, akit hiába hívtam volna.”

Arra a kérdésre, hogy nem tartott-e attól, hogy a botrány után készült filmjeit (mint a Rifkin fesztiválja vagy a Coup de chance) be sem mutatják Amerikában, azt válaszolta: „Hogy lesz vagy nem lesz, engem ez egyáltalán nem érdekelt. Az ilyen részletkérdések sosem izgattak. Sosem tartoztam azok közé, akik megtudakolják, hogy szombaton telt ház volt-e és mennyi volt a jegybevétel. Befejezem a filmet, az én dolgom itt véget ér, innentől az üzletembereké a terep. Ami ezután jön, abba én már nem folyok bele, fogalmam sincs, kiknek, melyik országba, mennyiért adják el a filmem. Azt csinálnak vele, amit akarnak. (…) Én átadom a kész filmet, a többi rajtuk múlik. Mások pénzéből készítem a filmjeimet, nem a sajátomból.”

Mint mondta, meglepte, hogy legutóbbi, tavaly bemutatott filmje, a Coup de chance mennyire sikeres lett Oroszországban. „Bizarr helyzet, hogy háború dúl és az emberek közben beülnek a filmemre. És ha jól tudom, Ukrajnában is be fogják mutatni vagy már be is mutatták.”

Allen arról is beszélt, hogy szerinte a filmkészítésben a legnehezebb a pénzszerzés, és ő már nem akar „a pénz után kajtatni”. Bírálta emellett a streaming térnyerését, ami szerinte sok mozi bezárását okozta New Yorkban is. „Ma minden a streamingre megy, az iparág teljesen megváltozott. Így pedig engem nem érdekel a dolog.” Forgatókönyveket és színdarabokat ugyanakkor ír, és kiderült, hogy az egyik darabját hamarosan be is mutatják Budapesten.

Arra a felvetésre viszont, hogy eljönne-e Budapestre megnézni a Kern András főszereplésével már negyven éve futó Játszd újra, Sam! előadást, nemmel válaszolt. „Több okból sem. Az egyik, hogy nem szeretem megnézni, mi lett az írásaimból. A filmjeimet sem szeretem visszanézni. A másik, hogy nem szeretek repülni. Csak akkor ülök repülőre, ha az magángép. Ekkora kiadást azonban nem engedhetek meg magamnak.”