Újra játékra jelentkezik kedvenc a csapata, a Ferencváros veterán együttesében a hetvenedik születésnapját ünneplő Eperjes Károly, aki a jeles alkalomból a Blikknek beszélt a munkájáról és az életéről. Eperjes tavaly lett Sopron díszpolgára, ahol rendez és játszik is, és szerepet vállal majd a Pesti Magyar Színház életében is. „Dolgozom folyamatosan a Jóisten segedelmével. Úgy érzem, van, jut energiám mindenre. Pedig próbára tett a Teremtő, hiszen immár négy Covid-fertőzésen vagyok túl. Bevallom, fél év kellett, mire visszanyertem korábbi energiámat” – mondta.

A közéletről ugyanakkor semmit sem akart mondani a lapnak, hogy megvan a véleménye mindarról, ami most az országban történik. Mindössze annyit reagált: „Mindenki tegye a dolgát, szeretettel és akkor nem lesz baj!”

Bár gyerekként még arról álmodozott, hogy olimpiai bajnok lesz, ma már nem cserélne az álmaival „mivel sportolóként nem kaptam annyi talentumot a Teremtőtől, mint színészként”.

A hetvenedik születésnapjáról szólva Pilinszkyt idézett: „Közeleg a »Végkifejlet«. Igyekszem jól megélni...S persze innen is üdvözlöm a sorstársaimat. Természetesen nem marad el a nagy beszélgetés Szabó Istvánnal, Cserhalmi Gyurival, akik ugyancsak most ünnepelhették a születésnapjukat.”

Eperjes Károly a Fertő tó melletti Hegykő községben született 1954-ben. Tanár szülei papnak szánták, katolikus neveltetést kapott. Az érettségi után Székesfehérváron számítástechnikai műszerészként dolgozott és a Videotonban focizott, de nem volt elégedett életével. Egy este a városban bolyongva meglátott egy plakátot, amelyen a helyi színjátszó körbe kerestek jelentkezőket, és elment a felvételire. Bekerült, itt ismerkedett meg a beszédtanár Montágh Imrével, aki felfigyelt tehetségére, és arra buzdította, hogy jelentkezzen a főiskolára. Eperjes be is adta jelentkezési lapját a Gyógypedagógiai Főiskola logopédus szakára, csak hónapok után tisztázták, hogy a tanár úr a színművészeti főiskolára gondolt.

Másodjára felvették a Színház- és Filmművészeti Főiskolára, ahol Major Tamás és Székely Gábor tanítványa volt. 1980-ban szerzett diplomát, a pályát a kaposvári Csiky Gergely Színházban kezdte, egy évvel később a Nemzeti Színház szerződtette. Ebből a társulatból vált ki és alakult meg 1982-ben a Székely Gábor és Zsámbéki Gábor vezette Katona József Színház, amelynek Eperjes Károly is alapító tagja volt. 1987-ben a Radnóti Színházhoz szerződött, a következő évben szabadfoglalkozású színész lett.

1993-1997 között a Művész Színház, a Thália Színház, a Kelemen László Színkör, majd 1998 és 2012 között az Új Színház tagja volt, 2011-ben sikertelenül pályázta meg a győri színház igazgatói székét. 2013-ban a Vidnyánszky Attila vezette Nemzeti Színház művésze lett, majd vezérigazgató-helyettese volt 2014-ig, 2016-ban a Kaposvári Egyetem Rippl-Rónai Művészeti Kar Színházi Intézetének egyetemi tanára lett. 2020-2022 között a Pesti Magyar Színház tagja volt. 2021-től a Soproni Petőfi Színház művészeti vezetője, 2023-tól művészeti tanácsadója.

Eperjes Károly az 1994-es országgyűlési választásokon a Fidesz országos listáján mandátumot szerzett, de egy hónapra rá lemondott. 2019-ben a Magyar Művészeti Akadémia (MMA) levelező, 2023-ban rendes taggá választotta.

Öntörvényű művész, alakításaival a saját energiájából épülő teljes átélés árad. Színpadi szerepei meghaladják a százat, közülük is emlékezetes az Éjjeli menedékhely, a Cherbourgi esernyők, a Királyasszony lovagja, A hetvenkedő katona, valamint a Szentivánéji álom című darabokban nyújtott alakítása. Színpadi rendezései közül kiemelkedik a Hyppolit, a lakáj című zenés vígjáték, Friedrich Schiller Ármány és szerelem című színműve, a Chicago című musical, Shakespeare Rómeó és Júliája, 2015-ben a Magyar Állami Operaházban rendezte meg Johann Sebastian Bach János-passió című oratóriumát. Több évtizede járja az országot „Az igazat mondd, ne csak a valódit!” című, a 20. századi, Istent kereső magyar költők verseiből összeállított önálló estjével.

A filmes szakma korán felfigyelt széles repertoárjára, jellegzetes beszédmódjára, és számos főszerepet osztottak rá. Több tucat filmben játszott, többek közt a Könnyű testi sértés, az Uramisten, a Redl ezredes, A nagy generáció, a Hanussen, A legényanya, a Meteo, a Magyar rekviem, a Csapd le csacsi!, az Indián tél, A turné, a 6:3, a Glamour, a Rokonok, a Mansfeld, a Liberté '56, az Eszter hagyatéka és Az ajtó című filmekben. Különösen emlékezetes alakítást nyújtott Bereményi Géza alkotásaiban: A tanítványokban (1985) egyetemi hallgatót, az Eldorádóban (1989) a piac királyát, a Hídember című nagyszabású történelmi filmben (2002) a legnagyobb magyart, gróf Széchenyi Istvánt alakította. 1984 és 1999 között négyszer nyerte el a Magyar Filmszemle díját a legjobb férfi főszereplő kategóriában, és 1985-ben a Chicagói Filmfesztiválon is megkapta a legjobb színésznek járó díjat.

2021-ben került a mozikba első filmrendezése, a Magyar Passió, amelynek egyik forgatókönyvírója volt, és a főszerepet is ő alakította, ez volt a 2022-es 20. Los Angeles-i magyar filmfesztivál nyitófilmje.

A színházi és filmes munkák mellett két könyv is fűződik a nevéhez: a 2003-ban megjelent Thália és teológia két hívő ember, a filozófiaprofesszor és katolikus pap Bolberitz Pál és Eperjes Károly párbeszéde társadalmi, emberi, hitbéli kérdésekről, a 2020-as „Az igazat mondd, ne csak a valódit” című kötetben Kölnei Lívia beszélgetett a művésszel.

Eperjes Károly több rangos díj birtokosa: 1986-ban Jászai Mari-, 1990-ben Magyar Művészetért díjat, 1999-ben Kossuth-díjat, 2006-ban Prima díjat kapott. 2009-ben a veszprémi színház nézői által megszavazott Petőfi-díjban részesült és a Halhatatlanok Társulatának örökös tagjává választották. 2011-ben Budapest díszpolgára lett. 2017-ben a Magyar Érdemrend Tisztikereszt (polgári tagozat) kitüntetéssel ismerték el. 2020-ban a Magyar Filmakadémia Egyesület életműdíjjal jutalmazta. 2022-ben a Balatonfüred kultúrájáért és szellemi életéért díjjal tüntették ki. 2023-ban a Savaria Filmszemle életműdíját vehette át.

A színművészt a szakmában mindenki Szamócaként, avagy Szamiként ismeri, a név még a középiskolában ragadt rá, amikor kollégiumi nevelőtanára egy jól sikerült tanárparódiája után azt mondta neki: „Őrült Szamóca”. Hobbija a foci, a nyolcvanas években a színészválogatott csapatkapitánya is volt.