„A nagyszínpadon nagy és bonyolult díszletek vannak, de akkor sem történhet meg, hogy három méter magasan egy szereplő kiléphet hátra a vak sötétbe, a semmibe, és nincs ott egy védőkorlát. Ezért

ennek az ügynek precedensértékűnek kell lennie, keressék tovább a felelősöket, nem lehet mismásolni,

mert nem szabad, hogy még egyszer ez megtörténjen” – mondta a Telexnek adott interjújában Udvaros Dorottya, a Nemzeti Színház társulatának tagja a balesetről, amelyben Szász Júlia és Horváth Lajos Ottó sérültek meg súlyosan.

A színház belső vizsgálata a napokban zárult le: a kizárólag Vidnyánszky Attila alkalmazottaiból álló bizottság azt állapította meg, hogy az előadást rendező, a díszletet elfogadó és a színház vezetőjeként az üzemi balesetekért is felelős Vidnyánszky Attila nem felelős az esetért, ahogy más egyszemélyi felelőst sem nevezett meg a „vizsgálat”. A rendőrség vizsgálata ugyanakkor még folyik.

Kovács Bálint: Lezuhantak a díszletről, Vidnyánszky Attila most még beléjük is rúgott

A most már hivatalosan is ma született bárányhoz hasonlóan ártatlan Vidnyánszky Attila olyan interjút adott a szerencsésen lezárult vizsgálatról a Nemzeti Színházban, amilyet a legelvetemültebb rosszakarói sem tudtak volna kitalálni. Vélemény.

Udvaros annak kapcsán hozta fel a díszletet, hogy úgy véli: a Nemzeti színpadtechnikája a színház nagy vonzereje. „Ennek a technikának volt egy drámai pillanata ez a mostani baleset” – mondta.

Bár a riporter többet nem kérdez sem Udvaros Vidnyánszkyról alkotott gondolatairól, sem a balesetről és az annak felelősségével összefüggő témákról, például Vidnyánszky visszavont lemondásáról sem, az még szóba került az interjúban, hogy Udvaros „a Nemzeti Színház tagjaként nyílt levélben állt ki volt mesterei mellett, tüntetett az SZFE elfoglalásakor, felolvasott a Meseország mindenkié című könyvből”. Udvaros a kérdésre, fontos volt-e számára, hogy szuverén maradjon, azt mondja: „Megmondom őszintén, bennem ezek a történések olyan erős érzelmeket váltottak ki, hogy közben nem azon gondolkodtam, hogy szuverén vagyok vagy sem. Egyszerűen muszáj volt megírnom azt a nyílt levelet, amikor támadni kezdték Székelyt és Aschert; az nem lehetett, hogy arra én nem reagálok. Ahogy az sem volt kérdés, hogy vállalom-e az SZFE-s diákok chartájának a felolvasását, amivel elindult a tüntetéslánc. Muszáj volt hangot adnom a dühömnek.”