Carlos Saura Atarés 1932. január 4-én született, Luis Buñuel tanítványa volt. Fotóművészként kezdte a pályáját 1949-ben, majd 1953–1957 között a madridi Filmművészeti Főiskolán tanult, sőt később elvégzett egy újságíróiskolát is.

1955-től rövidfilmeket, 1963-tól játékfilmeket rendezett.

Rendezői pályája első része a Franco-diktatúra utolsó éveire esik. Ekkor születnek az emberi kapcsolatokról, emlékekről különös mélységű szubjektív alkotásai, mint a Cria Cuervos (Nevelj hollót), mely az 1976-os Cannes filmfesztiválon különdíjat kapott, továbbá Anna és a farkasok, Elisa, vida mia.

Ezekben a filmekben szerepel több alkalommal akkori élettársa, Geraldine Chaplin, a londoni születésű hollywoodi filmrendező és színész, Charlie Chaplin lánya.

Munkásságának második részében úgynevezett flamenco filmek, táncfilmek születnek, melyben érdekesen keveri a realitást a táncdarabban megjelenő realitással, érdekes hangulatot teremtve, mintegy velejére hatolva az eredeti mű készülésének titkaiba. Több filmjében szerepel Antonio Gades táncos, és Paco de Lucía, a híres spanyol gitáros. Ide tartoznak: a Carmen (címszerepben Laura del Sol flamenco-táncosnővel), a Vérnász, a Tango és a Flamenco.

Majd ismét témát váltott, így született meg a Salamon király asztala és A hetedik nap című film.

Kétszer is megkapta a Berlini Ezüst Medve díjat, először A vadászat, majd a Hűtött mentalikőr című filmért. Az Arany Medve díjat 1981-ban a Gyerünk, gyerünkért kapta.