A véres véget ért münsteri anabaptista királyság történetéből írta legújabb regényét, Az idők jeleit Rakovszky Zsuzsa, akit a középkori eseményekből leginkább az érdekelt, hogy hogyan cserélnek szerepet az elnyomók és az elnyomottak. „Az események irányítói eredetileg a vallásszabadságért és a város függetlenségéért fordultak szembe a hercegpüspökkel, vagyis nemes célokat képviseltek. Aztán fordult a kocka, hatalomra kerülve előbb a katolikusokat űzték el, majd a mérsékelt protestánsokat, végül már egyetlen bíráló szóért vagy apró szabályszegésért is kivégezték a polgárokat” – magyarázta a HVG-nek adott interjúban. Az író szerint legalább ennyire érdekes a münsteri történetben az, ahogyan rávilágít az öncsalásra: „hogy hajlandók vagyunk teljesen valószínűtlen dolgokat is elhinni, ha azok megfelelnek az elképzeléseinknek, a reményeinknek”.

A könyv főszereplője, a királlyá koronázott Jan tisztségeket osztogat, hogy magához kössön embereket, és sokakat akkor is maga mellé tud állítani, ha lefejeztet közülük néhányat. „Nyilván épített a már meglévő gyűlölködésre is” – mondja róla Rakovszky Zsuzsa rámutatva arra, hogy egy idő után „már az emberek lelkébe elültetett félelem győzött: senki sem akarta, hogy másnap őt fejezzék le”. A szerző ugyanakkor azt is mondja, hogy a realitásokkal való szembenézés is lehet a gonosztettek egyik forrása: „Münsterben a próféta ahelyett, hogy belátná, nem jön a fölmentő sereg, és nem történik isteni beavatkozás sem, inkább az ebben kételkedőket teszi el láb alól. Kényelmetlen azt mondani, vesztettünk, és belátni, már csak két lehetőség van: vagy mind meghalunk, vagy megegyezünk.”

Arról, hogy mennyire nyomasztották a véres történetek és mire utal a regény címe – Az idők jelei – a HVG e heti számából, illetve a hvg360-ról derül ki a teljes interjúból.

hvg.hu