Annie Ernaux-t hazájában a legnagyobb élő írónak tarják, az utóbbi években pedig világszerte egyre ismertebbek az önéletrajzi ihletésű könyvei. A Nobel-díjat a szerzőnek azért a bátorságért és éleslátásért ítélték oda, amellyel a személyes emlékezet gyökereit, kollektív korlátait, ellentmondásait elénk tárja.

BREAKING NEWS:
The 2022 #NobelPrize in Literature is awarded to the French author Annie Ernaux “for the courage and clinical acuity with which she uncovers the roots, estrangements and collective restraints of personal memory.” pic.twitter.com/D9yAvki1LL

— The Nobel Prize (@NobelPrize) October 6, 2022

Magyarországon tavaly jelent meg a Lánytörténet című, ugyancsak önéletrajzi ihletésű regénye, amely az 50-es években, Franciaországban játszódik, miközben a szerző szüzessége elvesztéséről, megalázottságról, evési zavarairól és személyiségének formálódásáról is mesél. A velencei filmfesztiválon idén nagy sikere volt a francia-libanoni Audrey Diwan jelenleg a magyar mozikban is látható Esemény című filmjének, amely Ernaux L’Evénement című regényét dolgozta fel, és amely egy nem kívánt terhesség és egy illegális abortusz történetét mutatja be női szemszögből.

A 2021-ben megjelent, Ernaux főművének tartott Évek című regényéről a HVG-nek adott interjújában az író így fogalmazott: "Nem volt honnan hova jutnom, mert ösztönösen életrajzzal kezdtem az írást. A népiestől a polgáribb közegig értem el. Minden könyvemben egy nő életét ragadom meg konkrét térben, időben. Saját kifejezésemmel élve önéletrajzi szociográfiákat írok. Az Évekkel az volt a célom, hogy a fiatalok megismerjék a XX. század második felének franciaországi történelmét, kitekintéssel a világra, Európára, a gyarmati múltra."

Annie Ernaux az emlékezés és a felejtés könyvét írta meg az Években, felvázolva ezzel egy generáció intim portréját – ahogy a hvg.hu könyvajánlójában fogalmaztunk korábban. Az Évek az író születésétől, 1940-től egészen 2006-ig követi végig a személyes történeteket, amelyeken végig lecsapódnak a történelmi események, a kulturális kulcspillanatok, a gazdasági változások, az összefonódásokat pedig a többes szám egyes személyben való mesélés is jelzi. „Olyan folyamatos elbeszélő múltban úszó szöveg lesz, amely fokozatosan bekebelezi a jelent, egy emberi élet utolsó képét is magába olvasztva” – írja körül a műfajt a szerző könyvének utolsó lapjain.

Ernaux-nak sikerül megragadnia az idő kimondhatatlan múlását, és kísérletet tesz arra is, hogy megmentsen valamit „az időből, amelyben már soha nem leszünk”.

Ernaux munkásságáról korábban a Litera úgy fogalmazott, hogy "az írónő könyvei olyan hatással vannak a mai francia nőkre, amilyen hatással de Beauvoir művei voltak az előző generáció számára".

Irodalmi Nobel

Az irodalmi Nobel-díjat Alfred Nobel végrendelete értelmében évről évre annak a bármely országból származó szerzőnek adják át, „aki az irodalomhoz a legkiválóbb idealisztikus beállítottságú alkotással járult hozzá”. A Svéd Akadémia ítéli oda.

1901-ben, a díj alapításakor értéke 40 000 dollár volt. Az évek során az összeg többször változott, Jelenleg 10 millió svéd koronát tesz ki.

A Svéd Akadémiát kezdettől fogva számos kritika érte a döntései miatt. A bírálatok részben arra vonatkoztak, hogy egyes kiemelkedő szerzők soha nem kapták meg az irodalmi Nobel-díjat (vagy akár a jelölést), míg a díjra kevésbé érdemes társaik átvehették azt. A kritikusok több kitüntetés mögött politikai megfontolásokat és érdekeket feltételeznek.

Tavaly zanzibári-brit Abdulrazak Gurnahnak ítélték a díjat „a gyarmatosítás hatásainak és a menekültek sorsának megalkuvás nélküli és együttérző bemutatásáért”, az azt megelőző évben az amerikai Louise Glücknek, a 2019-es Nobel az osztrák Peter Handkéhez, a 2018-as a lengyel Olga Tokarczukhoz került.

A Nobel-díj történetében csak egyszer díjaztak magyar szerzőt: 2002-ben Kertész Imre nyerte el a díjat „egy írói munkásságért, amely az egyén sérülékeny tapasztalatának szószólója a történelem barbár önkényével szemben”.