Nagy visszhangot váltott ki, mikor Stromae januárban egyszer csak dalra fakadt a francia TF1 híradójában egy interjú közepén, hogy az öngyilkos gondolatairól énekeljen. A L’enfer (Pokol) című szám rendhagyó premierje még az Egészségügyi Világszervezet (WHO) elnökét, Tedrosz Adhanom Gebrejeszuszt is reakcióra késztette, aki a Twitteren megköszönte Stromae-nak, hogy a dalával felhívta a figyelmet a súlyos témára.

Az akciónak azonban heves kritikusai is akadtak. A Média Animation nevű médiaoktatatással foglalkozó belga intézet és kommunikációs ügynökség elemzésében azt írja, a különleges fellépéssel az énekes egyesek szerint „túszul ejtette” és az önös marketing céljaira használta fel a híradót. Mindez sértheti az etikus újságírás szabályait, amelyek értelmében a hírszolgáltatóknak nem lenne szabad keverni a tájékoztatást a szórakoztatással. A Libération például egyenesen úgy fogalmaz, hogy a TF1 híradója átlépett egy „vörös vonalat”, amikor engedte, hogy felhasználják egy marketinghadjárathoz.

A L’enfer a híradós bemutatót követően Stromae most megjelent új albumán, a Multitude-ön (Sokaság) kapott helyet, melynek címe egyfelől utal az énekes által megjelenített számos karakterre, másfelől a lemez sokszínűségét is megelőlegezi.

Nézőpontok ütközése

A L’enfer előadása körül kitört botrány azért sem elhanyagolható, mert Stromae korábban a médiát is bírálat tárgyává tette, így a performansz akár a tolakodó sajtóval szembeni kvázi bosszúként is értelmezhető. Nem kizárt, hogy az énekes itt is hasonló húrokat akart megpendíteni, mint anno a Carmen című dalában, amelyben éles kritikával illette a közösségi oldalakat és a fogyasztói társadalmat, ahol az érzelmeket is a kereslet-kínálat törvényei határozzák meg.

Stromae-nak egyébként nem a L’enfer volt az első különlegesebb akciója. A Tous les mêmes (Egyformák) videóklipjében egy veszekedő párt jelenít meg, amelynek tagjai egy tévéműsorban is feltűnnek, mint Stromae és az ő női másik fele. Az eltúlzottan macsó és a túlérzékeny feminin figura színpadi veszekedése természetesen ezúttal is egy dalban csúcsosodik ki. „Szerintem mindössze két faj létezik a földön, a női és a férfi, és én mindkettőt képviselni akartam” – nyilatkozta Stromae még 2014-ben a második lemeze megjelenése után.

Az előadó más számaiban is előszeretettel ütköztet különböző nézőpontokat, aminek talán az is az oka, hogy rátalált a zetetikus (zététique) filozófiára. A „kétkedés művészete” egy szkeptikus irányzat Franciaországban, amelyet sokan használnak önmeghatározásra. A zetetikusok egy olyan módszeres gondolkodásmódot hirdetnek, amely előítéletek és berögződések nélkül szemléli a világot, anélkül, hogy bármit is készpénznek venne, és amely szerint a kétkedés eszköz a tudományos vizsgálódásban, nem pedig végcél.  Ennek a hatása Stromae több számában is tetten érhető, amelyekben a Tous les mêmes-hez hasonlóan több eltérő szempontból is megvilágít egy problémát, ám nem mindig foglal egyértelműen állást. Erre jó példa lehet a Bâtard (Gazember) című dal, noha ebben Stromae saját bevallása szerint inkább az önnön döntésképtelenségét figurázza ki.

A Stromae perszóna

A most 36 éves művész, akit belga édesanyja négy testvérével együtt egyedül nevelt fel, miután ruandai édesapja a szülőhazájában zajló népirtás áldozata lett - neki állít emléket a Papaoutai (Apa hol vagy) című szám -, Paul Van Haver néven nőtt fel, de a karrierje kezdete óta Stromae (ejtsd: Sztromáj) művésznéven alkot. A név a Maestro szó szótagjainak felcseréléséből jött létre, amely a népszerű francia szlengfajta, a verlan egyik példája. (A verlan maga is egy „verlan”, ugyanis a l’envers vagyis fordítva szó szótagjainak megfordítása.)

Stromae dalszövegeiben egyébként hangsúlyos szerepet kap a szleng, a különféle szójátékok és rövidítések, amelyek a zene mellett segítenek közelebb hozni a komolyabb témákat a fesztiválok bulizó közönségéhez. Stromae ezen túlmenően is meglehetősen „felhasználóbarát”. A YouTube-csatornáján számos jópofa úgynevezett lecke található, amelyben gondolán ülve, szupermarketben vagy éppen egy focicsapat társaságában értekezik egy-egy dala mondanivalójáról, zenei világáról és keletkezésének körülményeiről, az új lemez esetében pedig minden számhoz készített egy rövid magyarázó videót. (A magyarázó videókhoz és a leckék egy részéhez is van angol felirat.)

A sanzonlegendák köpönyege

Stromae olyan művészeket említ a példaképei közt, mint Charles Aznavour, Edith Piaf vagy a szintén belga Jacques Brel és úgy véli, nekik, az idősebb generációnak köszönheti azt a fontos leckét, hogy a zenészeknek nem a saját imidzsüket kell tolniuk, hanem az emberi történetek elmesélése a feladatuk. Ennek egyik beszédes példája Stromae életművében a Formidable című száma, amely egy férfi szakítás utáni érzéseit veszi sorra, és amelyhez egy hajléktalan adta az ihletet.

„Épp az akkori barátnőmmel sétáltam az után és ez a fickó ránk kiáltott: „Kinek képzeled magad? Azt hiszed, szép vagy? (…) Nekem pedig az jutott eszembe, hogy igaza van. Sosem felejtem el ezt a mondatot – Tu te crois beau – és bele is tettem a dalomba: „Csak azért, mert házas vagy és gyereked van, kinek képzeled magad?” – mesélte Stromae egy interjúban.

A dalhoz készült klip egy rejtett kamerával készült kvázi társadalmi kísérlet. Stromae magát részegnek tettetve, a szám sorait üvöltve lődörög egy brüsszeli villamosmegállóban, miközben a várakozók igyekeznek nem tudomást venni róla (bár mivel mégis csak Belgiumban járunk, akad olyan is, aki segíteni próbál). A performansz közben a mit sem sejtő rendőrök is megjelennek, akik felismerik Stromae-t és kedvesen elbeszélgetnek vele, sőt még azt is felajánlják, hogy hazaviszik.

A mondanivalóban és a dal zenei alapját adó egyszerű zongorakíséretben is fellelhető a nagy elődök hatása, főként Brel szuggesztív, sokszor énekbeszédbe hajló előadásmódja. (Elég mindjárt a sanzonénekes leghíresebb, Ne me quitte pas című számára gondolni.)

A L’Express találóan úgy is jellemezte a belga előadót, mint „egy Brel[t] elektro beütéssel”. Stromae ugyanis előszeretettel teremt kontrasztot a fajsúlyos témák és a zene könnyedsége közt. „Ha van egy tempósabb szám, egy nagyon vidám szám, arra nem akarok vidám szöveget énekelni, inkább csavarni szeretnék rajta egyet. (…) Szerintem lehetséges táncolni a nehézségekre. Szerintem lehetséges ünnepelni egy nehéz életet.” – nyilatkozta a zenész a Newsweeknek. Ez az ars poetica már az első nagy sikerében, a 2010-es Alors on danse (Akkor táncolunk) című számban is tetten érhető.

Megújulás

A hét év után visszatérő Stromae-nak minden jel szerint jót tett a hiátus. Az új album, a Multitude, valóságos zenei utazás: a reggaetóntól kezdve a baile funk-on át a kínai hegedűig minden helyet kap rajta, de egyik számra sem lehet egy színtiszta hatást ráhúzni. Ám ez nem is baj. A különböző műfajok, dallamok és ritmusok keveredése teszi igazán egyedivé és Stromae-ra jellemzővé a lemezt. A másik dolog, ami a zenei elkalandozás mellett és talán ezzel összefüggésben hatott az előadóra, az a pandémia. A számok hangulata sokszor úgy hullámzik, mint a több, mint két éve velünk élő járvány.

Már a lemez megjelenése előtt, tavaly októberben kijött Santé (Egészség) című számot egyértelműen a járvány ihlette. A dalban Stromae azokra emeli a poharát, akiknek nem sokszor jut ki az ünneplésből: többek közt kamionsofőröket, pékeket, ápolókat és takarítókat éltet, akik a dal klipjében is megjelennek, majd táncra perdülnek.

Szintén nem szokványos múzsák a popszámok történetében a prostituáltak. A Fils de Joie-ban (Az örömlány fia) egy fiú veszi védelmébe a szexmunkás anyját a rendőrrel, a stricivel vagy a klienssel szemben, miközben a videoklip egy monumentális állami temetést vizionál a halott nőnek.

Az albumon szerepel még a Riez (Nevessetek) és a Déclaration (Nyilatkozat) című szám. Az előbbi egy menekült története, aki fényes jövőről álmodozik, ha egyszer megkapja a hivatalos papírjait, az utóbbi pedig egy nők melletti kiállás, amelyben Stromae úgy hozza be a férfi szemszöget, hogy az ne hasson bántónak. „Isten ments, hogy a nő viselje a nadrágot, / Noha a lelki terheket, tudjuk jól, ő viseli / És ha a feminizmusból divat lett, / Még mindig jobb seggfejnek látszani, mint kurvának” – énekli ironikusan az előadó, a refrénben pedig azzal nyugtatja a női nem képviselőit, hogy nemsokára változni fog a helyzet, még ha bele is telik pár évbe, mert a férfiaknak így kényelmes.

A Multitude-nek alighanem a C’est que du bonheur (Csupa boldogság) a legszemélyesebb és legszórakoztatóbb darabja. A szülői lét nehézségeit Stromae a kisfia születése után első kézből is megtapasztalhatta (a Newsweeknek ennek kapcsán viccesen meg is jegyzi, hogy valószínűleg a „kaka” a leggyakrabban előforduló szó az új lemezen). A dal ugyanakkor nemcsak panasz, hanem enyhén kárörvendő intelem is a mindenkori csecsemőnek, aki egyszer majd ugyanazt a nyűgöt lesz kénytelen átélni, mint ők most vele. A szám szerencsére sokkal derűsebb hangvételű, mint Stromae korábbi, gyerekeket tematizáló alkotása, a Dodo (Tente), amelynek altatódal hangzása hátborzongató ellentétben áll a benne megfogalmazott családon belüli erőszakkal és pedofíliával.

A lemez utolsó két számát a Santé-hoz hasonlón áthatja a Covid-életérzés. A Mauvaise Journée (Rossz nap) egy karanténban töltött lehangoló napot ír le, míg a Bonne Journée (Jó nap) felszabadultságot és jókedvet sugároz. Stromae fontosnak tartotta, hogy pozitív üzenettel zárja le az albumot: „Nem csak a rossz történeteket szeretem elmesélni, boldogság is létezik.” – jegyzi meg a Newsweeknek adott interjújában, amivel alighanem a szívünkből beszél. A két éve tartó világjárvány, a két hónapja zajló háború tükrében minden bizonnyal sok helyen vágynak az emberek olyan napokra, mikor félig tele a pohár, tökéletes a székletünk, és ragyogón süt a nap, nemcsak az égen, hanem bennünk is.