„Mi a különbség Isten és Esterházy Péter között? A különbség jól látható: Isten mindenütt ott van, ezzel szemben Esterházy is mindenütt ott van, csak itt nincs.” Ezzel a – kissé módosított – Esterházy-bon mot-val (az író az édesapjáról írta ezt) emlékeztek többször a 2016-ban elhunyt íróra barátai, Spiró György, Závada Pál, Dés László.

Hiszen amíg olvassuk, hallgatjuk műveit, Esterházy velünk van.

"A család és a Magvető Kiadó mély fájdalommal tudatja, hogy 2016. július 14-én a délutáni órákban Esterházy Péter elhunyt" – idéztük öt évvel ezelőtt a család és Nyáry Krisztián közleményét. A hír várható volt, hiszen maga az író jelentette be egy évvel korábban a göteborgi könyvvásárra írt levelében, hogy hasnyálmirigyrákja van. A szerző jelenlétében mutatták be utolsó – a szlovák nemzeti színház felkérésére írt – drámáját felolvasószínházi változatban 2015 végén a Teslában (a színházi bemutatót már nem érte meg, arról itt írtunk).

Majd a betegséggel való küzdelméről megrendítő erejű irodalmi naplót írt. A Hasnyálmirigynapló a 87. Ünnepi Könyvhétre – amit maga Esterházy nyitott meg Dés Lászlóval június 9-én – jelent meg. Egy hónap múlva jött a hír a haláláról.

Szegő János, az életművet gondozó Magvető Kiadó szerkesztője akkor azt hangsúlyozta, hogy olyan nagy írók közé lehet őt sorolni, mint Mészöly Miklós, Kosztolányi Dezső vagy Ottlik Géza. Megfogalmazása szerint Esterházy Péter a magyar irodalom "apafigurája volt", aki egész életének minden cselekedetét, eseményét szöveggé tudta tenni, legyen szó akár a családjáról vagy betegségéről.

Noha könyveit ma is falják az olvasók, darabjait időnként műsorra tűzik színházak, Esterházy is bekerült a kultúrharc célkeresztjébe, ennek egyik folyományaként hagyatéka nem is Magyarországon van, hanem a berlini Akademie der Künste gondozásába került.

Prőhle Gergely, a Petőfi Irodalmi Múzeum korábbi főigazgatója a HVG-nek elmondta, hogy 2018-ban megkereste a két évvel korábban elhunyt író családját, és kérte, hogy a PIM-be kerüljön az anyag. „Beszéltem Balog Zoltán akkori emberierőforrás-miniszterrel is, felvetve, hogy az állam vásárolja meg a család óbudai házát, ahol egy Esterházy-központot lehetett volna létrehozni” – mondja Prőhle, aki szerint a miniszter nyitott volt az ötletre, és a hagyaték megvásárlásának anyagi feltételeit is meg tudták volna teremteni. Csakhogy néhány hónap múlva Prőhle már nem volt főigazgató, utóda a magát „megveszekedett orbánistának” valló Demeter Szilárd lett. Ekkor „már semmilyen megkeresés nem jött a múzeum részéről. Ez nyilván a stabilitás iránti vágyunk szempontjából nem volt különösebben biztató” – ezt már Esterházy Marcell, az író fia mondta a Magyar Narancsnak adott interjújában. Hozzátéve, hogy nem szerették volna Esterházy életművét „ilyen politikai környezetbe beleengedni (...) hiszen nem nagyon vannak olyan intézmények, amelyek egy ilyen feladatot el tudnának látni”.

Asszonyi Eszter

Esterházy a 2014-es „Nagy harácsonyos” HVG-duplaszámba írta meg véleményét a politikai elit urizálásáról A vereség címmel.

De talán mégsem a hazugság az, ami miatt annyira fölháborító lesz az uriz, a sokmilliós Porsche, a kormánynak a Várba költözése (szolgáltató állam?), a gyerek nevére íratott ingatlanok, a „széles körű családi összefogás”. Hanem inkább a gőg. Az arrogancia, a dölyf és pökhend. Ezek mint a demokrácia ellentettje. Nem beszélünk meg semmit senkivel, önmagunkkal sem, tesszük, mert tehetjük, meg vagyunk választva kétharmaddal, akinek nem tetszik, nyalja ki a seggünk. Ha megengedjük. A nemzeti konzultáció után. Előtt. Alatt. Szabad ország vagyunk, ahogy akarni tetszenek"

– írta többek közt.

Itt is és máshol is gyakran hangoztatta tehát véleményét, így aztán nem csoda, hogy a hatalomnak nem tetszett a nemesi származású író. (Őt már csak ezért is, egyszerűen lekommunistázni vagy lelibsizni igencsak nehezen lehetett.) Esterházynak persze nem csak a hatalomról, hanem sok minden másról is megvolt a véleménye, amit az ő jellegzetes stílusában az olvasói meg is ismerhettek. Születésének 70-ik évfordulójára itt gyűjtöttünk össze néhány fontos gondolatot tőle.

…rasszizmusban egyszerűen jobbak a nácik, a nyilasok, gazdagabb a nyelvük, mert ebben gazdagabb az életük, megígérték, hogy kiirtják az emberiség egy részét, és kiirtották az emberiség egy részét, ezzel szemben a kommunisták megígérték, hogy mindenki egyenlő lesz, és kiirtották az emberiség egy részét.”

Idéztük ebben például A szavak csodálatos életéből című, a Mindentudás Egyetemén 2003-ban elhangzott szavait.

A hagyatékát tehát Berlinben gondozzák, néha érkezik egy-egy beszólás a jobboldali megmondóemberektől, de a kötetei azért továbbra is jól fogynak a boltokból. Végül – igaz nem kötelező tananyagként, mint Wass Albert vagy Herczeg Ferenc, de ennek biztosan nem is örülne Esterházy – bekerült az irodalom kerettantervekbe is a Termelési-regény (kisssregény) és a Harmonia caelestis egy-egy részlete. Idén április 14-ére, Esterházy Péter születésnapjára 40 hazai kortárs író és költő osztotta meg a kedvenc Esterházy-idézetét, amelyekből aztán színes köztéri plakátok készültek Óbudán, korábban nem publikált fotók felhasználásával.

Szóval, emléke ma is él, és

Esterházy is mindenütt ott van, csak itt nincs.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: