Egy év csúszással, de szombaton végül elstartolt a Velencei Építészeti Biennálé. A Hogyan élünk majd együtt? címet kapó kiállítás honlapján Hashim Sarkis így magyarázza annak koncepcióját:

Új térbeli szerződésre van szükségünk. A szélesedő politikai megosztottság és növekvő gazdasági egyenlőtlenségek összefüggésében arra hívjuk fel az építészeket, hogy képzeljenek el tereket, ahol nagylelkűen együtt élhetünk.

A november 21-ig látogatható olaszországi rendezvényre 46 országból 112 kiállítót hívtak meg, ahogy azt a Euronews összefoglalja. 63 állam jelentkezik nemzeti kiállítással, közülük Azerbajdzsán, Grenada, Irak és Üzbegisztán most első ízben. A nemzetközi zsűri augusztus 30-án hirdeti ki díjait.

Az állandó magyar pavilonban ezúttal az Othernity névre hallgató projektet fogják bemutatni, amely fontos témát feszeget nemcsak országos viszonylatban, de régiósan, sőt, európai tekintetben is. A kurátorként felkért Kovács Dániel művészettörténész vezetésével és a Paradigma Ariadné nevű, fiatal építészcsapat kurátori közreműködésével megvalósuló kiállítás arra keresi a választ, hogy mit kezdhetünk a sokszor meg nem értett, és gyakran szidott modernista építészeti örökségünkkel itt, Kelet-Közép-Európában.

Mi lenne, ha megpróbálnánk nem utálni a szocializmus vasbeton monstrumjait?

Itt maradt nekünk a múltból egy rakás ikonikus, de nem egyszer zsigeri ellenszenvet kiváltó épület. Mint a Magyar Szocialista Munkáspárt egykori pártháza a XIII. kerületben vagy a sötétséget fekete lyukként magába nyelő, évek óta ürességtől kongó Domus Áruház. Ezeket az épületeket azonban meg lehet kedvelni, ha ismerjük a történetüket és új életet lehelünk beléjük.