Arra kértük a Színház- és Filmművészeti Egyetem hallgatóit, hogy töltsék velünk az adventi időszakot: versek, mesék, dalok, akár bábok segítségével mondják el, mit jelent számukra az ünnep. A tizedik videóban Gloviczki Bernát Örkény István egyik egyperces novelláját olvassa fel.
Novemberben, hetvenegy nap után véget ért az egyetemfoglalás a Színház- és Filmművészeti Egyetemen, az ellenállás azonban folytatódik: jelenleg is távoktatásban zajlik a munka, még akkor is, ha az egyetemet fenntartó alapítvány kuratóriuma egy friss kormányrendeletre hivatkozva akarja érvényteleníttetni az intézmény idei első félévét.
A hvg.hu-n nem először készítünk adventi kalendáriumot, de idén úgy gondoltuk, azok mondjanak verseket, meséket és énekeljenek dalokat az ünnepről, akik ehhez a leginkább értenek. Mivel az elmúlt néhány hónap az SZFE hallgatóiról szólt, őket kértük fel, hogy töltsék velünk a várakozás időszakát.
A most következő karácsony nagyon más lesz, mint az eddigiek: az öröm helyét átveheti a koronavírus okozta veszteségek miatt érzett fájdalom, és talán sosem volt még ekkora szükségünk az élő szóra, arra, hogy tudjuk, most mindannyian egy cipőben járunk.
Szentestéig kétnaponta közzéteszünk egy-egy produkciót, hogy akár a közös családi vacsoráról, akár az egyedüllétről és az elmélyülésről szóljon is az idei karácsony, mindenki megtalálhassa azt a történetet, amely segítségével kicsit átjárhatja az ünnep szelleme.
A tizedik videóban Gloviczki Bernát harmadéves színművész hallgató Örkény István Egy pocsolya emlékiratai című egypercesét olvassa fel.