Kult Serdült Viktória 2020. augusztus. 20. 07:00

Ha a képünkbe tolják, menekülünk tőle, ha nincs, hiányzik, mi az?

Serdült Viktória
Szerzőnk Serdült Viktória

Más lesz az idei augusztus 20., mint eddig bármikor. És ez még akkor is rossz, ha egyébként nem hoz lázba minket se légi parádé, se Szent Jobb körmenet, pláne nem a tűzijáték. Pótolni mi is csak kollégánk rövid nosztalgiázásával és szubjektív képválogatásával tudjuk. Talán sikerül - legalább részben.

Fél óra édesapám nyakában, mindenkinél magasabban. Másfél óra éjjeli séta kósza Trabantok között a Rákóczi úti hömpölygő tömegben. Az Otthon áruház neonja, amiről tudtam, hogy már csak pár sarok és hazaérünk. Majd önállóságom első lépései, amikor szüleim félve bár, de megengedték, hogy a barátnőmmel menjek ki a pesti Dunapartra. Végül az első alkalom, amikor – felnőttkorom teljes tudatában – úgy döntök, inkább otthon maradok, mert már nem vonz ez a színes-szagos, zsúfolt népünnepély.

Augusztus 20. mindenkinek mást jelent. Nekem a nosztalgiát, másnak a tűzijáték fényeit, és van, akinek ez is csak egy olyan nap, mint az összes többi. 2020 azonban valószínűleg mindenkinek ugyanúgy vonul majd az emlékezetébe: ez az év, amikor nem az árvíz vagy a világháború, hanem egy világjárvány miatt maradnak el a magyarság egyik legnagyobb ünnepének külsőségei. És mit veszítünk vele? Erről beszéljenek az előző évtizedek képei.

Fortepan / HEINZELY BÉLA