Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Budapest, nyár, árnyék, némi szél, cukrászda, terasz, süti és fagyi. Meg két ember és egy hangrögzítő eszköz. M. Kiss Csaba rendhagyó interjúja egy rendhagyó művésszel.
hvg.hu: Készült már veled vagy száz interjú, én is csináltam már legalább annyit...
Rutkai Bori: Nem vagyunk kezdők.
hvg.hu: Te szeretsz játszani, engem is vonzanak a szokatlan helyzetek, arra gondoltam, villámrandizhatnánk egyet.
R. B.: Az mi?
hvg.hu: Alapesetben egy szervezett és rapid partnerkeresési forma, aminek lényege, hogy rövid idő alatt keltsd fel a másik figyelmét magad iránt. Most ez utóbbi funkcióját használnánk és szigorúan szellemi értelemben. Van hozzá kedved?
R.B.: Adjam el magam?
hvg.hu: Mondhatjuk így is, add el magad az olvasóknak!
R. B.: Mennyi időm van?
hvg.hu: Tíz perc.
R. B.: És ha nem férek bele 10 percbe?
hvg.hu: Akkor legfeljebb átváltunk hagyományos interjúra. Kezdhetjük?
R. B.: Szia! Rutkai Bori vagyok.
hvg.hu: Szia! És mivel foglalkozol?
R. B.: Összműveszet, így mondanám.
hvg.hu: Az meg mi?
R. B.: Több művészeti területet művelgetek, mintha egy nagy kertem lenne. Amúgy a Magyar Iparművészeti Egyetem videótervezői szakán diplomáztam. Szeretek mozgóképes lenni, most épp egy animációs klipet készítünk a gyerekzenéinkhez.
hvg.hu: És még?
R. B.: Festek, meséket és dalszövegeket fabrikálok, énekelek a saját együttesemmel és másokkal is, felnőtteknek és gyerekeknek is, performatikus koncerteket csinálok, bábokat, jelmezeket horgolok, szeretek főzni, és elég jó fotókat is csinálok.
hvg.hu: Sikeres vagy?
R. B.: Kellemes mértékben vagyok foglalkoztatott és lényegében elégedett is vagyok. Többfajta koncertközegben énekelhetek, dalaim, verseim, könyveim jelennek meg, kiállítgatom a képeimet…
hvg.hu: Szétforgácsolódó típus vagy? Vagy mindez benned harmóniában megfér?
R. B.: Vannak kapaszkodós, kaotikus időszakok… de a sokféleségből egy színes, izgalmas harmónia is jó építgethető… és remélem, tudok ebből másoknak is adni egy kis kóstolót.
hvg.hu: Meg lehet ebből élni?
R. B.: Egyelőre meg, és most jött meg épp az éves szerzői jogdíjam, ami - viccesen szólva - megerősít abban, hogy jó dolog zenével foglalkozni.
hvg.hu: Ott van benned a játékos gyerek, a horgolgató nagymama, a szellemi és lelki ereje teljében lévő kreatív nő. Összművész mellett „össznő“ is vagy?
R. B.: Olyasmi. De ezt nem tartom egy nagy egyéni teljesítménynek. Kosztolányi ezeket a különböző minőségeket megírta az Akarsz-e játszani? című versében. Ezt énekelem is rendszeresen a Budapest Bárral. Jólesik átmozgatni vele a hangomat, a szívemet.
hvg.hu: És milyen alkotó vagy? Spontán jönnek a szövegek, a megfestendő képek, vagy precízen kigondolod előre, hogy miről mit akarsz elmondani?
R. B.: Jó barátom a “flow”. Azt szeretem, ha számomra is meglepetés az alkotás folyamata. Hagyok terepet a csodának.
hvg.hu: Azért van benned tudatosság is?
R. B.: Van. A munkáim menedzselését illetően mindenképp van. Szeretek hasonló lelkületű, gondolkodású és profi csapattal dolgozni, és szeretem betartani a határidőket.
hvg.hu: A gyerekek felé tudatosan fordultál?
R. B.: Adta magát. A közönségünk velünk együtt korosodott, és én is anyukakorba léptem. A 2008-as válság idején azt vettem észre, egyre kevesebb lehetőségünk van a felnőtt közönséghez eljutni, a gyerekkoncerjeink száma viszont növekedett… talán mert hiánypótló volt az a hangvétel, az az újfajta gyerekzene, amit elkezdtünk csinálni. Minőségi, humoros, költői dalszövegekkel, és felnőttek számára is élvezetes, frissen lüktető zenével.
hvg.hu: Legújabb munkád, a Zsebtenger is ezt a vonalat viszi tovább?
R. B.: Abszolút. A Zsebtenger is rengeteg zenei sílust, kreatív szöveget felvonultató lemez, és ehhez kapcsolódnak a mesék és a kreatív feladatok a könyvben. Ha úgy tetszik, az összművészet jegyében, és a boldog, felszabadult, sokoldalú gyerekek „nevelgetése“ reményében.
A Rutkai Bori Banda Zsebtenger című lemezének címadó dala:
hvg.hu: Saját koncepció?
R. B.: A szerkesztőm, Győri Hanna javasolta, hogy ilyen “mindenes“ legyen, de már én is szerettem volna egy “tuttifrutti” könyvet csinálni. Nem nagyon láttam még ilyen komplex munkát. “Multifunkci” vagyok, remélem, hogy ez a változatosság másokat is gyönyörködtet. Amúgy a koncepció fontos része még, hogy a Zsebtenger a gyerekkel közös cselekvésre ösztönözze a szülőket, hogy az együtt töltött időt megtöltsék kreativitással, közösen játszanak, gondolkodjanak.
hvg.hu: Mennyire nézel ki időnként abból a karakteresen pozitív, kellemes, szellemes, meleg világból, amit teremtettél? Abban élsz vagy 2020 Magyarországán?
R. B.: Kilátok saját magamból, ha erre célzol.
hvg.hu: És liberális művész vagy vagy illiberális? Nehéz elhinni, de ez most egy komoly kérdéssé lett itthon.
R. B.: Káprázatnak próbálom elgondolni…
hvg.hu: Valóság sajnos.
R. B.: Igyekszem nem erre fókuszálni… Ezek nem művészeti kategóriák, hanem politikai ideológiák.
hvg.hu: Létezhet olyan felosztás, hogy társadalmilag hasznos és társadalmilag káros művészet?
R. B.: Nem lenne szabad, hogy létezzen. Próbálok, ameddig lehet, más nézőpontból dolgozgatni. Galaktikus alkotótípusok a szellemi mestereim. Galaktikus művészt keveset ismerünk, én Baksa-Soós Jánosra gondolok, és nem csak a maroknyi Kex-dalra, hanem a jegyzeteire, írásaira és képzőművészetinek kategorizált alkotásaira, mikrokozmoszaira, mini bálványaira, amikből tavaly a Paksi Képtárban volt egy szenzációs kiállítás. Olyan a hangvétele, szellemisége az alkotásainak, mintha egy mindig létező tűzből lobogna elő. Jó mellette melegedni, nézni a varázslatos fényekkel megvilágított meséket, lényeket. És Weöres Sándornál is ezt a fajta végtelenséget, pulzálást érzem és szeretem. Otthonos, szeretetteli végtelen - időtlen együttlét, amiben biztonságban és jól érzem magam.
A világ tele van lehúzó energiákkal, történésekkel… alkotni azért jó mert olyan párhuzamos valóságot építhetsz, amiben jobban érzed magad. Ha nem is hivatásos művészként teszed meg, akkor is kivitelezhető.
Körbe kell bugyoláld magad olyan “tartalmakkal” amik építenek, tisztítanak és relaxálnak. Ismert közhely, hogy a valóságnál nincs szürreálisabb, akkor miért ne élhetnénk egy nyugisabb fantáziavilágban? Én tulajdonképpen úgy védekezem, hogy igyekszem nem nyomasztani magamat napi szinten az aktuál politikai hangzavarral, mert akkor munkaképtelenné válnék.
hvg.hu: Folyamatosan vidáman csillog a szemed, és még az előző kérdésre is mosolyogva válaszoltál.
R. B.: Villámrandin vagyunk, nem? El kell magam adnom...., amúgy mostanában jobban érzem magamat a bőrömben.
hvg.hu: Mikor voltál utoljára szomorú vagy szorongó?
R. B.: Korábban eléggé szorongó típus voltam, meg depibe hajló, de most nagyon ügyelek arra, hogy ne húzzam le magam. Buddhista gyakorlatokkal “gyúrok” minden nap. És már hamar leleplezem magam, ha elkezdenék beszomorodni.
hvg.hu: Miért nem Jézus felé fordultál?
R. B.: A buddhista tanokat praktikusabbnak, derűsebbnek látom. A saját negativizmusaim csökkentésén folyamatosan melózok, ez napi szintű testi-lelki-szellemi edzés. Aktív és hasznos létforma, érzem a javuló tendenciákat, amik ösztönöznek, hogy folytassam.
hvg.hu: Mi a végső célod a művészetedben, a művészeteddel?
R. B.: Nemrég egy barátommal beszélgettem hasonló dolgokról, ő azt mondta, neki az az ambíciója, hogy lemondjon dolgokról. Ez nagyon megtetszett, magamtól eszembe sem jutott volna ez. De én még egyelőre másképp működöm. Van egy erős felelősségtudatom a közönségemmel kapcsolatban, és végsősoron az egész társadalommal szemben. Valahogy folytatnom kell azt a varázslást-gyógyítást, amit eddig csináltam.
hvg.hu: Bereményi írta valamelyik Cseh Tamás dalban, hogy a világ varázstalanítva lett. Képesnek érzed magad, újra varázslattal megtölteni némiképp?
R. B.: Másnak nincs is értelme. Nem érdekel, hogy márványtáblává változzak a ház falán, ahol éltem. Nincsenek világrengető céljaim. Teszem a dolgomat, amiben jól érzem magam. Ha kell rejtett járatokon, titkos alagutakon kis egérkeként haladok a fény felé.
hvg.hu: Ötven perce beszélgetünk.
R. B.: Mennyi? Elkések a koncertemről.
hvg.hu: Gyere, elviszlek.
R. B.: Mehetünk. Jó volt ez villámrandinak?
hvg.hu: Egészen kíváncsi lettem rád.
