Ajándékozz éves hvg360 előfizetést!
Az új távoktatási forma nemcsak a pedagógusok számára kihívás, hanem a diákoknak és szülőknek is, akikre a járvány miatt még pszichológiai nyomás is nehezedik. Milyen stratégiákkal érdemes nekifogni az új rendszernek? Mit tehet a szülő, a diák, hogy jól jöjjön ki a koronavírus-időszakból?
„Amit eddig a diákok tanítás alatt értettek, az nagyjából az volt, hogy az iskolában elmondták nekik az anyagot, esetleg gyakoroltak ott kicsit, ők pedig otthon vagy a napköziben készültek másnapra. A tanulás korszerű, 21. századi definíciója viszont sokkal közelebb áll ahhoz, amit most végeznek” – magyarázza lapunknak Steklács János nyelvész, olvasáskutató. Most ugyanis változatos forrásokat – szöveg, multimédia – kell feldolgozniuk, egy adott témát több szempontból kell megismerniük, anyagot gyűjteniük, rendszerezniük.
Nem is tudom az idejét, hogy mikor volt Magyarországon ekkora oktatási reform, vagy tömeges pedagógus-továbbképzés, mint ami most zajlik.
Elképesztő mennyiségben gyártanak a tanárok most multimédiás anyagokat, a legváltozatosabb oktatási módszereket próbálják ki. A most szerzett tapasztalatokat és a most készült anyagokat, akkor is fel tudják majd használni, ha visszaáll az élet és az iskola az eredeti rendbe” – mondja az egyetemi tanár.
A pedagógusok szemszögéből már korábban mi is megpróbáltuk leírni, mi következik a távoktatás bevezetéséből. De mi van a másik oldalon? Hogy készüljön a diák és a szülő erre a vadonatúj helyzetre?
Keretek közti bizalom
Steklács szerint először is nagyon fontos tudatosítani a diákokban, hogy most is tanulnak, az otthoni tanulás ugyanúgy a hasznukra válik majd, mint az iskolai. Az biztos, hogy megváltoznak a felelősségi viszonyok, és nő a gyerekek önállósága. Ő azonban azt tapasztaltja, hogy ha a gyerekeket bizalommal ajándékozzuk meg, akkor az esetek legnagyobb részében, ezt viszonozzák, meghálálják. „Ha most ők ezzel az új rendszerrel lehetőséget kapnak arra, hogy az idejüket máshogy osszák be, sokkal jobban tudnak a saját jellemzőiknek, képességeiknek megfelelően tanulni.”
Szülőként persze érdemes egy napi keretet kialakítanunk, és az is fontos, hogy most még gyakrabban, alaposabban meg kell beszélni a gyerekekkel, mit és hogy tanulnak.
Nem tudjuk elkerülni, hogy a szülő egy kicsit pedagógusabb legyen, mint eddig.
Azt semmiképp nem ajánlja azonban Steklács, hogy a gyerek helyett csinálja meg a szülő a feladatokat, sőt azt se, hogy elmondja neki, mi a megoldás. De segíthet úgy irányítani a gyerek gondolkodását, hogy ő maga jöjjön rá. „Eközben a szülő meg is ismeri majd, hogyan gondolkodik a gyerek, ez is fontos segítség lehet akár a későbbiekben is.”
Így dolgozz a szöveggel!
Az biztos, hogy nagyon sok szövegfeldolgozással fognak találkozni a diákok, amit ezúttal önállóan kell elvégezniük. Az olvasást hatékonyabbá lehet tenni néhány olyan elemmel, amit az olvasáskutatók, pszichológusok dolgoztak ki a második világháború idején. Akkor az amerikai haditengerészethez hívtak be egy csomó embert, akiknek elég bonyolult könyvekből kellett megtanulniuk a különböző eszközök kezelését. Akkor fejlesztettek ki egy olyan módszert, amivel ez hatékonyabban ment nekik, ebből lettek mára az olvasási stratégiák.
Ezt gondolták tovább azóta pszichológusok, és ez a tudás jól jöhet a diákoknak is. Ennek lényege, hogy az olvasás előtt, közben és utána is van tennivalója az olvasónak a szöveggel, és az olvasás közben, egy metakognitív folyamat során magáról is megtanulja, hogy neki mik a nehézségei, és erősségei. (Bővebben ld. keretes!)
| Hogyan tanuljunk önállóan otthon tankönyvből? – Tanácsok diákoknak |
Olvasás előtt: - Szöveg átfutása Olvasás közben: - Először egyben elolvasom, aztán részről részre haladok (kezdhetem részről részre, de a végén mindenképp elolvasom egyben) Olvasás után: - Átfutom, átolvasom a szöveget, erre számítottam olvasás előtt? |
Pszichés teher alatt
Peer Krisztina pszichológus szerint nem lesz könnyű a ráhangolódás az otthontanulásra, ugyanis mindenki eleve erős pszichés terhelés alatt van mostanában. „Ott vagyunk az x gyerekkel és a munkánkkal, vagy anélkül, férjünkkel vagy anélkül. Meg kell oldani a technikai problémákat. Erre jön az a mindannyiunkban ott bujkáló szorongás, ami abból ered, hogy nem tudjuk befolyásolni a dolgokat, nem tudjuk megjósolni sem, meddig tart majd ez a helyzet. Közben szorongunk attól is, hogy elveszíthetjük a munkánkat, vagy attól, hogy össze leszünk zárva a párunkkal, akivel amúgy sem jövünk ki túl jól, a gyerekek ölik egymást stb.”
Csomó olyan dolgot kell működtetni, amire más helyzetben nem kellene ennyire figyelni. Fontos Peer szerint, hogy kialakítsuk a családon belüli hatékony kommunikációt. Ő is megerősíti, hogy érdemes kidolgozni egy jó napirendet, közösen megbeszélt szabályrendszert. Azt is javasolja, hogy minden nap iktassunk be a programba egy családi kupaktanácsot, amikor megbeszéljük, aznap mi volt jó, mi volt rossz, min kéne változtatni. (Náluk kialakítottak egy panaszfalat is, ahova mindenki felírhatja, mi nem tetszett neki, ezt is megbeszélik az esti kupaktanácson.)
„A most kényszerűségből összezárt családoknak nem a digitális átállás a legnagyobb gondja, hanem ennek az új rendszernek a felállítása, és ebben csak egy elem a távoktatás megszervezése” – foglalja össze. Biztos, hogy lesznek hibák, de ez nem baj, ez természetes – nyugtat meg a pszichológus. El kell fogadni, hogy nem mindenki elég ügyes mindenben, nem mindenre van most megküzdési stratégiánk, hiszen a régi kapaszkodóink már nem biztos, hogy működnek.
Kölcsönös kérések rendszere
Az biztos, hogy a hatékony otthoni tanuláshoz a nulladik lépés az, hogy a szülő önmaga jól legyen, hogy hiteles tudjon maradni a gyerekek előtt. Ha ő nyűgnek fogja fel az otthontanulást, akkor a gyerek sem fogja lehetőségnek látni.
Külön érdekes helyzet, hogy a szülőknek – ahogy Steklács János fogalmazott – pedagógusabbnak kell lennie, mit eddig. Pszichológusként ugyanis Peer mindig azt tanácsolja nekik, hogy ha lehet, ne tanuljanak a gyerekkel, ne ők próbálják felzárkóztatni, korrepetálni, mert az biztos feszültséget teremt a felek között. Erre az új helyzetben azonban szükség lesz.
Ezt szerinte úgy lehetne enyhíteni, ha kialakulna egy kölcsönös kérések rendszere. Én is megfogalmazom, mit kérek szülőként (legyen meg délre a tanulnivaló, csinálja meg a kijelölt házimunkát stb.) és a gyerek is fogalmazza meg (ne állj fölöttem, amíg tanulok, ne ellenőrizz folyton stb.).
„Legyünk elég jó szülők, lehet hibáznunk is!” – foglalja össze, mit tehetünk.
A pszichológusok kidolgoztak egy részletes ajánlást a szülők számára a karantén és a távoktatás idejére. Ezt itt lehet elolvasni.
Még több Élet + Stílus a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:
Viharos gyorsasággal álltak fel a digitális operatív törzsek az iskolákban
