Kult hvg.hu 2020. március. 17. 10:55

Eszenyi Enikő: Én nem vagyok félelmetes

Az igazgató volt személyi titkára az Indexnek arról beszélt, hogy Eszenyi Enikő folyamatosan a Vígszínház intézménye mögé bújva követ el erőszakot a saját kollégáival szemben.

Sorban szólalnak meg a Vígszínház korábbi alkalmazottai arról, mit tapasztaltak a színházban, mialatt ott dolgoztak. Müller Zsófia, aki három évig Eszenyi Enikő személyi titkáraként dolgozott, most az Indexet kereste meg a beszámolójával.

Müller évekig mindenhová elkísérte a Vígszínház igazgatóját, állítása szerint

hatalmi visszaéléseknek, megalázó helyzeteknek, üvöltözéseknek, rengeteg „gyomorforgató és rendkívül szomorú” jelenetnek volt szem- és fültanúja.

A korábbi munkatárs a lapnak elmondta, az első napján valaki odasúgta neki, hogy csak ne sírjon Eszenyi előtt, mert azt nem bírja. „Enikő azt alázta meg, akit csak lehetett. Az a típusú ember, aki, ha megérzi a gyengeséget, először szépen finoman elkezdve, aztán egyre inkább magát felhergelve, a végén totálisan széttépi a másikat. Egy kopó, aki kiszagolja a félelmet. Az az ember, aki minden neki nem tetsző helyzetben visszaél a hatalmával. Durván móresre tanítja azt, aki hibázik, főleg akkor, ha az a másik bocsánatot kér érte. Az volt a gomb, amit, ha a gyanútlan hülye benyomott, vége lett, széttiporta” – mondta az Indexnek.

Müller Zsófiával szemben Eszenyi csak nagyon ritkán alkalmazott verbális erőszakot, és azért tudta magát jobban megóvni, mert nem félt tőle, nem volt neki kiszolgáltatva, ugyanakkor, mivel mindenhová elkísérte, a társulat egy idő után az igazgatóval azonosította, így, ha egyedül jelent meg valahol, akkor is lefagytak tőle. Müller szerint nem normális, hogy Eszenyitől félnek az emberek a színházban.

Amellett, hogy többször látta az igazgatót torkaszakadtából üvölteni a varrodában, jelen volt akkor is, amikor a gyakran cserélődő sajtósokkal üvöltött, tombolt és széttépte a papírokat, amin a neki nem tetsző interjú szövege állt. Müller szerint „Eszenyinek az esetek 99,9 százalékában nemhogy nem volt igaza, de konkrétan az ő követhetetlen és egymásnak totálisan ellentmondó parancsaiból adódtak a titkárság által elkövetett »hibák«”.

Müller Zsófia többek között olyan igazgatónak ismerte meg Eszenyit, akivel képtelenség eredményesen kommunikálni, aki hazudik, és aki folyamatosan a Vígszínház intézménye mögé bújva követ el erőszakot a saját kollégáival szemben.

Az Index megkérdezte Eszenyi Enikőt Müller Zsófia vádjairól, amelyekre azt mondta, a szakmai bizottság döntése óta minden nap jön egy cikk, amit neki cáfolnia kell, miközben egy hárommilliárd forintos költségvetésű intézményt kell összetartania.

„Én nem vagyok félelmetes. Aki azért ment el a színházból, mert nem értett egyet a vezetői módszeremmel, az meghozta ezt a döntést, most mégis összeférhetetlennek nevez a nyilvánosság előtt. Zsófi azt mondja, a társulat már tőle is félt: én ezt nem tudom kommentálni, de azt el tudom mondani, hogy most már sikerült megmérgezni a társulaton belül is a hangulatot, és ez elég szomorú. Ezzel szétforgácsolnak egy jól működő színházat, amelynek nagyszerű társulata van - mondta a lapnak és hozzátette:

azoknak a történeteknek, amelyeket a színészek az elmúlt napokban a nyilvánosság elé tártak, egy színház belügyeinek kellene lenniük.

Eszenyi megjegyezte, hogy is tud ilyen történeteket a kollégáiról, állítása szerint volt olyan színész, aki szétvert egy hotelszobát, és megharapta egy kollégáját egy külföldi fesztiválon, aki ugyan tetanuszt kapott, de negyven fokos lázzal kell lejátszania az előadást.

Nem vagyunk hibátlanok. Én sem vagyok hibátlan. De mindig a Vígszínház érdekében hoztam meg a döntéseimet, és ez a jövőben is így lesz

- hangsúlyozta.

Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket:

hvg360 Nemes Nikolett 2024. november. 29. 12:00

„Ezeket nyilvános kivégzésnek neveztük egymás között” – így kergeti felmondásba a dolgozókat egy toxikus munkahely Magyarországon

Hogyan működik, mi mindent tesz egy bántalmazó felettes, és mit okoz ezzel a beosztottjainak? Miért volna fontos külön kezelni a vezetői és a szakmai kompetenciákat, és miként lehet maga a rendszer is bántalmazó, amelyben a szereplők töltik a mindennapjaikat? Edinger Katalin nyolc évig dolgozott egy kiadónál, ahonnan beszámolója szerint azért távozott – többedmagával együtt –, mert a főnöke súlyosan toxikus légkört teremtett. Erről is beszélgettünk vele.