Azok után, hogy a Katona József Színház kedden közölte, nem dolgozik tovább az egyik szerződéses munkatársával, mert az erkölcsi határokat átlépve viselkedett a színház több dolgozójával, tulajdonképpen csak egy kérdésre kaptunk választ: arra, hogy a szóban forgó munkatárs rendező, és Gothár Péternek hívják. Ezzel az információval ő maga állt a nyilvánosság elé nagyjából egy nappal később.

Nagyon sok kérdésünket ugyanakkor megválaszolatlanul hagyta a Katona József Színház és Gothár Péter is – annak ellenére, hogy Marton László és Kerényi Miklós Gábor után Gothár Péter botránya a Me Too mozgalom következtében kialakult szembenézés egyik fontos mérföldköve lenne. A megszólalásukig így most a korábbi megnyilatkozásaikat néztük meg.

Korábbi interjúkból próbáltuk kihámozni azt, hogy Gothár Péter és Máté Gábor, a Katona József Színház igazgatója mit gondol egyrészt a Me Too mozgalom jelentőségéről, illetve a saját színházi kapcsolataikról és viszonyaikról.

Gothár Péter: A karakteres rendezők biztosan elviselhetetlenek

Sokszor ki kell fordulnia egy színésznek a sarkából ahhoz, hogy közelebb kerüljön akár saját magához is, de ahhoz, amit ő szeretne magából kihozni a színdarabbal, saját magával és velem közösen, ahhoz nagyon bonyolult utak vannak. És ritka, amikor így egyből rá lehet menni, meg színésze, idegrendszere is válogatja.

Veiszer Alinda 2017 áprilisában próbálta kifaggatni Gothár Pétert a rendezői módszereiről. Ahogy a műsorvezető fogalmazott: arról, hogy mik az eszközei annak elérésére, hogy azt lássa, amit látni szeretne, miután Borbély Alexandra és a (botrány kirobbanása után a műsorról levett) Hóhérok próbáiról nyilatkozó Jordán Adél is nagyon intenzív közös munkáról számolt be.

Gothár a konkrét válaszokat megkerülve arról beszélt, hogy az igazán jó és karakteres rendezők biztosan elviselhetetlenek, de hát ez a jó benne, mert különben „nem élesben megy, és nem teszed magad oda”.

Veiszer Alinda kérdésére, hogy sosem sajnálja-e az embereket, Gothár így reagált: „Sajnálni? Nincs bántás egyáltalán, ezek nem olyan dolgok.” Szerinte működésképtelen egy olyan színház vagy társulat, ahol a feszültség nem múlik el, mire a színész odaér a büfébe. Azt azért elismerte: egy kívülálló számára elképzelhető, hogy ez bántásnak tűnne.

Én lusta vagyok dúvadnak lenni, én csak mondom halkan a magamét – adott aztán jellemzést saját magáról.

A HVG hetilap egy 1995-ös interjúban kérdezte Gothár Pétert arról, hogy ami a munkamódszert illeti, hová sorolja magát: a lelkizős vagy a diktátortípusba? „A nehezen eltéríthető, lusta-fafejű típusba” – mondta Gothár. Mások véleményének az elfogadásáról pedig ez jutott eszébe: „Amikor nagy baj van, mindenkit meghallgatok. Ha még nagyobb, akkor senkit”. A HVG felvetésére, miszerint a nők állítólag rajonganak érte, és ezt jól tűri, Gothár megkerülte a választ, és inkább a bajuszáról beszélt.

Egy, a hvg.hu-nak adott 2014-es interjúban viszont már nem fukarkodott a hasonlatokkal:

Hát lebbentsük fel végre a fátylat: a Katona műhelye lényegében egy túlfűtött alagsori helyiség olajos satupadokkal, ahol addig izzítjuk, szorongatjuk egymást, míg a társadalom nagy kérdései színpadra nem kerülnek.

Máté Gábor: Most olyan, mintha én egy mocsokban tapicskoló ember lennék

A legnagyobb problémának a magam szempontjából azt tartom, hogy valami penetráns fény és árnyék esik a színházakra, a színházi világra a színművészeti egyetemre

– foglalta össze az akkori helyzetet Máté Gábor, amikor a Katona József Színház igazgatójaként kézbe kapta a HVG hetilapnak azt a számát, amelynek a címlapjára Marton László botránya került.

Megrendülök attól a dühtől és a lincshangulattól, amely nemcsak illető személlyel, hanem a szakmánkkal szemben is kialakult. Egy olyan csodálatos szakma felé irányulnak ezek a támadások, amire én az életemet tettem rá. És most olyan, mintha én egy mocsokban tapicskoló ember lennék, aki csak az erkölcstelenséget és egyebeket gyakorolja, hogy úgy mondjam, ezen a szakmán keresztül.

Reviczky Zsolt

A Gothár-ügy akkor robbant ki, amikor a mozikba került a Me Too-filmként is aposztrofált Szép csendben című alkotás, amelynek főszerepét épp Máté Gábor játssza: egy 60 éves karmestert alakít, aki problémás viszonyba keveredik egy 13 éves lánnyal. Így aztán az elmúlt időszakban több interjúban is kifejtette a nézeteit és a véleményét a Me Too-mozgalomról és a zaklatásokról, illetve ennek a színházi világra vonatkozó részéről.

A Magyar Narancsban múlt héten megjelent interjúban Máté Gábor azt mondta, a több mint két éve kirobbant magyar Me Too-botránynak nagyobb társadalmi szinten nem volt valódi hatása, „megmaradt a bulvár szintjén”.

„A Katonában elsőként deklaráltuk a színházak közül, hogy mélyen elítéljük ezt a dolgot. Ennek hírértéke van, de nem vagyok benne biztos, hogy annál többet jelent. Ennél fontosabb lépés volt, hogy belül felállítottunk egy eljárásrendet az ilyen nem kívánt esetekre. A Színművészetin szerződtettek egy pszichológust, akihez lehet menni panasszal vagy a feldolgozás, megelőzés igényével. Ilyen szempontból van változás. De ez egyébként nem egy színházi probléma”.

Szerinte az emberek azért kíváncsiak mégis a színházi történetekre, mert „azt lehet csócsálni”, és ha nem ismert személyről van szó, már nem is érdekes a társadalom szemében a történet.

A Népszavában október végén megjelent interjúban Máté Gábor ismét nyomatékosította, hogy „színtiszta bulvár” az, hogy a zaklatási ügyek a színházi világgal kötődtek össze. „A Marton László-botrányban például senki sem volt kíváncsi az áldozatokra” – vetette fel, hogyzzátéve, hogy a mai magyar társadalomban sokkal jelentősebb és nagyobb bajok vannak, az óriási problémák pedig a családokon belül képződnek.

Máté Gábor 2018 augusztusában meglehetősen pesszimistán értékelte a Me Too-mozgalom hatását a Magyar Hangnak. Szerinte a botrányok nem idéztek elő össztársadalmi változást, pedig ez lett volna a lényeg. „Nem hiszem, hogy a nyilvánosságra került történetek hatására kevesebb orvos csap rá a nővérke fenekére, vagy csökkent volna a családon belüli erőszakok száma” – mondta.

Szintén a Szép csendben című film apropóján készült interjú Máté Gáboral az nlc.hu-ra. Itt ismét megpróbálta keretbe helyezni a Me Too-mozgalmat és a színházi létezést.

A színházban gyakran megtörténik, hogy valami erős érzelmi hullámnak kell elkapnia a próbafolyamatban a színésznőt. Olyankor szinte meg akarnám hálálni neki, hogy idáig eljuttatta magát, és természetes reakcióm volna az ölelés. Lehet is érezni, hogy ő maga is kiszolgáltatottá vált attól, hogy elfogadta a feladatot, amit színészként meg kellett csinálnia, és hogy jólesik egy viszontgesztus, amitől nem érzi magát annyira magányosnak a feladat megoldásában. Én nem gondolom, hogy ez túlmegy a határon, de mivel manapság sosem lehet tudni, ki hogyan értelmez egy ilyen helyzetet, ennek az érzelemnyilvánítási formának már leáldozott. Holott érzem azokon a tanítványaimon is, akikből színész lett, hogy igényelnék a testi érintést.

A Fideliónak 2017-ben pedig ezt mondta a színházi életben felszínre került zaklatási ügyekről:

„Miután ez egy kis szakma, jól ismerjük egymást, de vannak dolgok, amikről nem tudunk. (…) A zaklatási ügyek nem kifejezetten színházi ügyek, csak a színházi embereket jobban ismerik, ezért érdekesek a közvélemény számára. Azt is látni kell, hogy

akit megneveznek, az abban a pillanatban meghurcolttá válik.

Nincsenek fokozatok. Kezd átesni a dolog a ló másik oldalára, hirtelen mindenki sokkal érzékenyebb lett, mint korábban. A színházban érzelmekkel dolgozunk, sokkal hamarabb kiszalad valakiből egy indulatos mondat, ami mögött csupán idegfeszültség van. A zaklatást természetesen magam is elítélem, az viszont tény, hogy ma mindenről kicsit másképp gondolkodunk, mint tíz-húsz-harminc évvel ezelőtt.”

Máté Gábornak egyébként jövőre jár le a színházigazgatói megbízása. A Népszavának októberben azt mondta, újra pályázni fog.