hvg.hu: Az internet megjelenésével tömegessé vált a név nélküli, álneves kommentelés, az, hogy másnak adjuk ki magunkat, mint akik vagyunk. Ez sokszor kedvez a visszaéléseknek és a bűnelkövetőnek is. Sok országban ezért már bevett szakma az igazságügyi nyelvészet, amely nyelvi profilt tud alkotni szövegek alapján annak írójáról, így segítve a rendőrök munkáját. Hogyan működik ez a profilalkotás?

Ránki Sára: Van néhány alapelv, amelyből a nyelvi profilozók kiindulhatnak. Például, hogy minden ember nyelvhasználata egyszeri és megismételhetetlen. Ilyen értelemben tehát az ujjlenyomathoz hasonlít. Fontos az is, hogy minden ember tudatos nyelvhasználó, felelős azért, amit mond. Mindegy, hogy meg akarunk-e téveszteni valakit vagy sem, azt, amit a nyelvhasználattal művelünk, azt igazából direkt csináljuk. Tapasztalataim szerint valakit nyelvhasználattal megtéveszteni nagyon nehéz. Egyáltalán nem könnyű más korúnak, más neműnek, más szociális helyzetűnek kiadni magunkat.

hvg.hu: Miért olyan nehéz? Hogy bukhatunk le?

R. S.: Egyrészt rengeteg szöveget kell ismerni ahhoz, hogy biztonságosan tudjunk szövegek között mozogni. Vannak persze profi nyelvi megtévesztők: az írók. Ha valaki elkezdi olvasni, mondjuk Márai Sándortól az Eszter hagyatékát, vagy Esterházy Pétertől a Tizenhét hattyúkat úgy, hogy nem tudja, ki a szerző, lehet, hogy azt gondolja, az csak nő lehet. Vagy Tatjána leveléről sem mondanánk meg, hogy egy férfi (Puskin) a szerző. De az írók tudatos és profi nyelvalkotók. Egy hétköznapi ember aligha képes ilyen megtévesztésre. A nyelvi profilozók sokszor támaszkodhatnak olyan nyelvi sztereotípiákra, mint mondjuk, hogy egy nő a szövegekben másként viselkedik, mint egy férfi, például kevéssé agresszív. Nagyon fontos, hogy aki egy neten megjelent szöveg írójának a nyelvi profilját készíti, mindig az internetes nyelvhasználat szűrőjén keresztül vizsgálódik. Nem járhat el úgy, mint egy sima írott szövegnél. A netes nyelvhasználat annyira rögzült az emberekben, hogy az összes sajátosságát (rövidítések, direkt helyesírási hibák stb.) mindig magán viseli.

Túry Gergely

hvg.hu: De épp ezek a bevett elemek megkönnyítik a más bőrébe, szövegébe helyezkedést is, nem?

R. S.: Aki szöveget akar torzítani, az legtöbbször ugyanazokat a technikákat használja. Ha egy nagyon okos ember butának akarja magát mutatni egy szövegben, akkor kisbetűvel fog írni mindent, amit naggyal kéne, a j-t kicseréli ly-re, nem a „hogy” elé rak vesszőt, hanem utána stb. Az emberek körülbelül eddig a szintig gondolkodnak a nyelvről.

hvg.hu: Tényleg kívülről tudja azokat a szövegeket, amiket vizsgál?

R. S.: Mindig úgy kezdem a munkát, hogy elolvasom az összes szöveget, amit kapok. Ez alapján – jó esetben – látok valamilyen dinamikát, amelyből el tudok indulni. Nagyon fontos tapasztalat, hogy az ember soha nem hihet a szemének elsőre. És valóban, bennem annyira élnek a szövegek – legyenek azok szélsőjobboldali csoportok szövegei vagy pedofil oldalak szövegei –, hogy a végére általában kívülről tudom az egészet.

hvg.hu: A magyar igazságszolgáltatás nem nagyon használja a szövegprofilozást. Miért?

R. S.: A legtöbb szakma nagyon zárt, és az abban dolgozók irigyek a saját szaktudásukra. Hogy Magyarországon az igazságügyi nyelvészetet nem vezették be sem a nyelvészeti, sem a jogi képzésekbe, az szerintem ezért van. Egy bíróhoz, egy ügyvédhez, ügyészhez nem is jut el az az információ, hogy vannak esetek, amelyek felderítéséhez az igazságügyi nyelvészet, a nyelvi profilozás nagyon sokat segíthet. A jogász társadalom egy különösen zárt világ. Dolgoztam ilyen szervezetnél, és ott is azt tapasztaltam, hogy nincs nyitottság erre a tudásra, benne az én személyemre sem. Egy rendőri felsővezető egyszer a szemembe is mondta, hogy „Sára, a maga tudására ebben az országban nincsen szükség”. Pedig ez egy szakmai hiányosság. És nem csak akkor, amikor mondjuk anonim pedofil oldalak szereplőit kell azonosítani. Rengeteg gyűlöletbűncselekmény, zsarolás, rágalmazás van, aminek mind teret ad az online világ.

Túry Gergely

hvg.hu: Laikusként azt gondolnánk, hogy ha van egy anonim pedofil oldal, vagy egy internetes zaklató, akkor a rendőrségnek a technikai út (IP-cím lekérdezés) mellett egy nyelvi profilalkotás lehetne egy másik hatásos nyom.

R. S.: Az IP-cím akkor, ha mondjuk az adott gép egy internetes kávézóhoz tartozik, nem sokat segít. Ráadásul elég gyakorlottak ilyen téren a felhasználók is. Viszont annyira nem gyakorlottak, hogy tudják, meg lehet alkotni róluk egy nyelvi profilt. Nem azért van keserűség bennem, mert magánszakértőként kevesebb a munkám annál, mintha egy állami szervnél dolgoznék, hanem mert rengeteg megoldatlan ügy van, amelyekben sokat tudnánk segíteni.

hvg.hu: Azért időnként fel-felkérik szakérteni különböző ügyekben. Mondana olyan példát, amikor a nyelvi profilalkotás segített felderíteni egy bűnügyet?

R. S.: Jó pár évvel ezelőtt zsaroló, becsmérlő levelet küldözgettek interneten valakinek. Az IP-cím egy család számítógépéhez vezetett. Ennek a családnak azonban hat tagja volt, az volt a kérdés, hogy közülük ki az, aki ezeket a leveleket írta. Az édesapa a 12 éves kislányára kente, hogy biztos ő. Nyelvi profiloztam a szöveget, hogy megállapítsam, írhatta-e azt a gyerek, vagy egy felnőtt írta szövegtorzítással. Ki lehetett mutatni, hogy a gyereket kizárhatjuk. Ezt a szakértői véleményt elfogadták az eljárás során. Egyébként sokszor ez nem jellemző, az igazságügyi szakvéleményt sokszor nem fogadják el közvetlen bizonyítéknak.

De volt olyan esetem is, amikor egy bűnügyi szótárt kellett írnom, egy bűnszervezet titkos nyelvét kellett dekódolnom. Megvoltak a hangfelvételek és a kihallgatási jegyzőkönyvek, ezek alapján dolgoztam, és sikerült összeállítanom ezt a szótárat. Egyébként a kihallgatások során találkoztam is azzal az emberrel, aki kialakította ezt a rendkívül leleményes, taktikus, titkos nyelvet. Meghatározta például, hogy egy szó, a bűnszervezetben dolgozó különböző embereknél, különböző helyen és időpontban mást és mást jelentsen. És egyedül ő tudta, hogy mikor mit. Egy kommunikáció akkor sikeres, ha valaki rövid idő alatt nagyon sok információt tud előállítani, adni, venni – és ilyen tekintetben is igen hatékony konstrukció volt ez kreált titkos nyelv. Az volt nagyon érdekes, hogy az alkotója mindössze nyolc általánost végzett. Megdőlt tehát az az elmélet, hogy csak a magas iskolai végzettségű emberek képesek magas szintű nyelvi teljesítményre.

A kábítószeres ügyek egyébként sokszor azon buknak meg, hogy egy sajátos virágnyelvet használnak az érintettek, amit a hatóság nem képes dekódolni. Az ilyen csoportokat valahol a titkos nyelv működteti. Ebben sokat segíthetnek az igazságügyi nyelvészek. Nem véletlen, hogy az angolszász országokban majdhogynem minden rendőrségen dolgozik nyelvész.

hvg.hu: Ha már az igazságügy nem érdeklődik az ön tudása iránt, elment az eredeti végzettségének megfelelő munkakörbe és jelenleg egy belvárosi általános iskolában tanít magyart, korábban pedig középiskolában tanított. A gyerekeknek át tudja adni ezt a speciális nyelvészeti tudást? Például az internetes veszélyekre (zaklatás, csalás, zsarolás stb.) jobban fel tudja készíteni őket?

R. S.: Nagyon sokat beszélgetek a gyerekekkel arról, hogy a nyelv a manipuláció eszköze is lehet. El szoktam mondani, hogy nem szabad kapásból elhinni, hogy ha valaki bejelentkezik 16 évesként egy Facebook-profilon, akkor ő valóban egy jó szándékú 16 éves. Meg kell, hogy tanulják a gyerekek, hogy a neten nem vagyunk biztonságban, és nem hihetünk el mindent, ami az online térben történik. És megpróbálom sulykolni, hogy bármikor áldozatai lehetünk akár a nyelvhasználaton keresztül is egy bűncselekménynek.

Túry Gergely

hvg.hu: Nyilván nem hatékony, ha kiáll a tanár, és mindezt komolyan, fenyegetően előadja a gyerekeknek. Konkrétan hogyan lehet erre tanítani őket?

R. S.: Azt szoktam kérni a fiúktól, hogy írjanak olyan szöveget, mintha lányok lennének, a lányoktól meg, mintha fiúk lennének. Vagy írunk olyan udvarlós szövegeket, mintha a XIX. században élnénk, és ezeket összehasonlítjuk a mai Facebookon olvasható csajozós-pasizós szövegekkel. Ilyesmi feladatokon keresztül talán megtanulják, hogy bizony ez van ma az interneten, nem lehet tudni, ki van valójában egy-egy profil mögött.

hvg.hu: Korábban a hvg.hu-nak adott interjúban a gyűlöletbeszéd felnőttekre gyakorolt hatásairól beszélt. Mennyire veszik át az utcán, a politikában, és persze a videojátékokban, filmekben hallható gyűlöletbeszédet a gyerekek?

R. S.: Nagyon. Akik olyan családban nőnek fel, ahol a különböző típusú gyűlöletbeszédek napi terítéken vannak, ráadásul úgy, hogy azokkal a szülők egyetértenek, azok a gyerekek ezekről a szövegekről szintén úgy fognak gondolkodni, mint a szüleik. Ez tanári tapasztalatom. És ilyenkor simán előfordulhat, hogy azt mondja az egyik gyerek a külföldi társának, hogy „azért jó, hogy a Fidesz nyert, mert akkor az olyan terroristákat, mint te, nem fogják beengedni az országba”. És vannak olyan családi környezetben élő gyerekek, akik nem így gondolkodnak a másik emberről, hanem hogy minden ember egyenrangú és egyenlő. A gyerekek is a szövegeink között élnek. Azokkal a szövegekkel gondolkodnak, hozzák meg a napi döntéseiket gyerekként is, amelyekkel a mindennapok során találkoznak. Ez lehet egy Soros-plakát, egy óvszerreklám, vagy lehet olyasmi, amit otthon vagy az iskolában hallanak. Ezek a szövegek összeadódnak a gyerekek fejében.

hvg.hu: És vannak az internetes játékok, filmek szövegei.

R. S.: A csoportnyelveket a gyerekek mindig eltanulják. Ha csoportba szerveződnek, kialakítják a saját szlengjüket, kialakítják a saját játékuk nyelvét. Ez fontos a csoportazonosuláshoz: „én is ennek a csoportnak a tagja vagyok, és tudom, ki még az, és ki nem”. Nem látok abban semmi kivetnivalót, ha a gyerekek sok csoportnyelvet tanulnak meg, ezek egy idővel úgyis kikopnak és jönnek újak. Az a kérdés, a gyerek mennyire azonosul azokkal a szövegekkel, amikkel, mondjuk, egy öldöklős videojátékban találkozik. Hogy mennyire tudja azt függetleníteni a valós életétől, vagy más csoportbéli szerepeitől. Az a kérdés, hogy mennyire sajátítja el magatartásformaként, vagy állandó nyelvhasználatként. És hogy tudja-e, milyen következményei vannak a nyelvhasználatának, hogy mit jelent a társának, ha mondjuk, azt mondja neki, hogy „te egy büdös terrorista vagy”.

Túry Gergely

hvg.hu: A választási kampányok nyelvi hangulatát mennyire „veszik le” a gyerekek?

R. S.: Most az önkormányzati kampánynál nem éreztem ezt erősnek. Tavaly, a parlamenti választás sokkal erőteljesebben hatott rájuk. Gondolok itt a külföldi gyerekek csúfolására, hogy kiket engednek be az országba, és kiket nem. Abban az időben tanultunk a társadalmi célú reklámokról, és akkor vettük a Lúdas Matyit is. Azt a feladatot adtam nekik, hogy írjanak társadalmi célú hirdetést Lúdas Matyi megmentésére. A gyerekek csoportokban dolgoztak. És minden csoport, egymástól függetlenül azt írta nagyjából, hogy „Ha bántalmazta már az Ön gyermekét felnőttkorú férfi, akkor fogjunk össze Döbrögi ellen! Stop Döbrögi! Készült Magyarország kormánya megbízásából.”

hvg.hu: És az mennyiben hathat a gyerekek nyelvhasználatára, ha kevés könyvet olvasnak, és az irodalmi nyelvvel szinte soha nem találkoznak, miközben a videojátékokéval állandóan?

R. S.: Ezen lehet hőbörögni, de sok értelme nincs. Ahogy a világ változik, változik a nyelv is, ez mindig így volt. Nem az a kérdés, hogy változik-e, hanem az, hogy ezzel a változással mit tudunk kezdeni. Nyelvstratégiai döntéseket nem lehet hozni, ez már megbukott a nyelvújításnál is. Nem lehet azt mondani, hogy ezt a szót többé ne mondd, hanem mondd azt helyette, hogy. Mondhatom esetleg, hogy szerintem jobb lenne, ha azt a másikat használnád, vagy hogy kérlek, a dolgozatban ne használd azt a rövidítést, amit a chaten szoktál. De szerintem ez a dolog túl van lihegve. Az anyanyelvápolás nem az, hogy a gyerek rövidít-e, vagy mit mond a számítógépes játék közben, hanem az, hogy találkozik-e olyan szöveggel, amiből később tud választani. Be kell kínálni neki ezeket. Magyartanárként tapasztalom, hogy igenis tetszik nekik a klasszikus irodalom is, ha nem erőltetjük, és megfelelő módszerekkel mutatjuk be nekik. Meg lehet szerettetni velük a könyveket. Ez nem egy elvetemült generáció. Csak olyan sok rossz közül is lehet választani, hogy meg kell mutatni a nagyon sok jót is.