Folyamatosan kommunikáló, szeretetet bezsebelni vágyó alkat vagyok, akinek kell a visszajelzés

- vallja meg Rudolf Péter a HVG-nek adott interjújában. Mint mondja: 18 évvel ezelőtt, mikor elszerződött a Vígszínháztól, Marton László megjósolta neki, hogy őt a humoráért fogja elsősorban szeretni a közönség. Ez így is lett, de emiatt aztán "van némi kielégítetlenség" benne a drámai szerepek iránt; és boldog lenne, ha a jövőben játszhatna a Ványa bácsiban vagy Az ügynök halálában.

Életének egyik fontos darabja viszont az És Rómeó és Júlia, ennek köszönhetően ugyanis már több mint négyszázszor vallott szerelmet színpadon a feleségének, Nagy-Kálózy Eszternek, ami rekordszámba megy. Félnek attól, hogy egyszercsak nevetségessé válnak ketten együtt a színpadon, így már többször is abba akarták hagyni a sajátos kétfős Shakespeare-változatukat.

Beszél az interjúban a filmjeiről is, szerinte az Üvegtigris sikere annak is köszönhető, hogy vidéki emberként - egy "melós nagyapa" felmenővel - nem felülről nézte a film főszereplőit, a leszakadt kisembereket. "A Rózsadombról érkezve nehezen tudtam volna megcsinálni az Üvegtigrist" - fogalmaz, és hozzáteszi, hogy a rendezéséhez szüksége volt az empátia mellett a plebejus indulatára is.

Hogy mit tartogat az idén 60 éves Rudolf Péter számára a jövő, arról a HVG e heti lapszámában, illetve a hvg360-on olvashat.