A „magyar Piedone”, a felejthetetlen Ötvös Csöpi kitalálója 2009. szeptember 25-én hunyt el.
„A bátyám, Latinovits Zoltán művész volt, ez biztos, én nem tartom magam hozzá foghatónak. Időnként kicsúszik belőlem valami, ám attól még nem vagyok művész" – mondta egyszer Bujtor István. Szerény nyilatkozat, hiszen a színész-rendező több mint nyolcvan mozgóképben, megszámlálhatatlan színdarabban játszott, rendezett, színházat vezetett.
Tévés alakításaival manapság is gyakorta találkozhatunk a különböző csatornákon – Bors, A dunai hajós, Sándor Mátyás, Vivát, Benyovszky! –, kaland-, illetve drámai filmekben egyaránt támaszkodtak markáns megjelenésére, egyéniségére (Az oroszlán ugrani készül, A kőszívű ember fiai, Fekete gyémántok, illetőleg Hideg napok, Fiúk a térről, Szemüvegesek). Játszott „easternnek” nevezett betyárfilmben (Talpuk alatt fütyül a szél), előszeretettel vállalt részt gyerekeknek szóló produkciókban (Barátom, Bonca, Legyél te is Bonca!, Szegény Dzsoni és Árnika, A locsolókocsi).
A Balázs Béla-díjas és a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével kitüntetett Bujtor filmrendezőként több Szomszédok-részt is jegyez, és próbálkozott Rejtő Jenővel is (A három testőr Afrikában), ám a nézők elsősorban a „Csöpi-filmek” révén szeretik.
Vitathatatlan: Bujtor műfajt teremtett a Balaton-parti keményöklű, vitorlázó nyomozó – Ötvös Csöpi – történeteivel (nem véletlen, hogy a balatonfüredi mólónál állítotttak neki szobrot). Amikor a nyolcvanas évek elején Bujtor (Bud Spencer-i mintákat követve) meghonosította az akcióvígjátékot, jó érzékkel fedezte fel az ideális helyszínt, a magyar tengert, részben összekötve a hasznost a kellemessel. Hiszen mint ismert, Bujtor szeretett és tudott vitorlázni, legnagyobb vízi sportsikereit a Rabonbán kapitányaként érte el, saját hajója a Tamangó volt.
A pogány madonna (1980), a Csak semmi pánik... (1982), Az elvarázsolt dollár (1985) és a Hamis a baba (1991) című filmekből álló négyes fogatának – amelyeknek gyöngébb (és szerényebb) végjátéka a 2001-2002 során videóra forgatott két tévéfilmje (Zsaruvér és csigavér: A királyné nyakéke, Zsaruvér és csigavér 2.: Több tonna kámfor) – legalább olyan fontos (fő-) szereplője volt Közép-Európa legnagyobb tava, mint Ötvös Csöpi (Bujtor) vagy a karrierista és idétlen Kardos doktor (Kern András).
Filmjei a Balaton (és a vitorlázás) bemutatásán, a jófajta könnyed szórakozatás szándékán túl sajátos korlenyomatot képviselnek. A szállóigévé lett beszólások („tűz, Csucsu!”, „alacsonyan szállnak a stukkerek”) mellett megjelennek a korabeli Balaton-parti nyaralási relikviák, a „hártyás” palacsinta, a „dojcsemárk”, a KGST-autópark (például a rendőrségi Zsigulik), az első suta diszkók.
Bujtor István 2009 júliusában lett váratlanul rosszul, szervezetében súlyos fertőzés lépett fel, és életveszélyes állapotban került a veszprémi megyei kórházba, ahol szeptember 24-ig az intenzív osztályon kezelték, de nem tudták megmenteni. Az Állami Egészségügyi Központ közlése szerint a halál oka tüdőembólia, keringési és légzési problémák voltak. Bujtor özvegye később a sajtónak elárulta, Bujtor István halálát Candida-fertőzés okozta.