Mi is megírtuk, hogy bizarr előzetes jött a karácsonykor mozikba kerülő musicalhez. Ha még nem látta, szánjon rá egy percet:

És nem csak mi éreztük úgy, hogy a film alkotói kissé talán túl komolyan vették, hogy a történet macskákról szól, és ezt az eltökéltséget vizuálisan is megvalósították, alaposan megfürdetve a CGI-ben a színészeket. 

A hagyatékot kezelő intézet szerint viszont TS Eliot, a Macskák verseinek írója kifejezetten díjazta volna azt a “túlburjánzó furcsaságot”, amely olyan sokakat felzaklatott szerte a világon.

A musical alapjául ugyanis az amerikai származású, de Angliában letelepedett TS Eliot versei szolgálnak, amelyeket a keresztgyerekeinek írt. Az egyes darabokat a harmincas években küldte levelekben a gyerekeknek Old Possum (Vén Oposszum) álnéven, majd 1939-ben meg is jelentette őket a Macskák könyvében, a saját rajzaival illusztrálva.

Clare Reihill, az Eliot estate vezetője azt mondta, hogy persze mindez csak találgatás és spekuláció, de ő úgy gondolja, hogy a költőnek tetszettek volna azok a részletek, amelyek sok nézőt felzaklattak. Például az elmosódó határ a macska és az emberi test között, valamint az éjszaka szürreális karaktere.

“A versekben szereplő macskák világa egy kicsit bizonytalan: néha úgy tűnik, mintha a normális emberi világban léteznének, néha mintha saját macska-világuk lenne - és ez soha sincs tisztázva” - mondta Reihill.

Amikor Andrew Lloyd Webber megcsinálta a Macskák musicalt, az intézet ragaszkodott hozzá, hogy a dalokhoz az eredeti szöveget kell használniuk. A film munkálataiba az intézetet már nem vonták be.

(Guardian)