Bacsó Péter klasszikusa, A tanú 1969-ben készült el, ám a Kádár-rendszer kultúrpápája, Aczél György egészen 1979-ig nem hagyta bemutatni. Ez nem csoda, a film eléggé érzékenyen érintette a pártállami elit jellegzetes figuráit.

A film írója-rendezője, Bacsó Péter, érezve a veszélyt, több ponton is tompított a karcos forgatókönyvön – írja a 24.hu.

Mindez onnan derült ki, hogy előkeveredett a film eredeti, Bacsó Péter által kézzel javított, húzott, toldott, átírt, rendezői forgatókönyve, amit a Hócipő mutatott be.

A változtatások között volt például a krumpli-jelenet, amiben Virág elvtárs eredetileg azt mondja Pelikánnak, hogy „elég a vitából!”, amit Bacsó zöld tollal átír arra a később szállóigévé váló mondatra, hogy: „Nem nyitok vitát!”.

A film végén, a hajnali börtönjelenetnél viszont alapvető változtatást hajtott végre Bacsó Péter. A filmből az derült ki, hogy elmarad Pelikán akasztása, hiszen rehabilitálták a gátőrt, és az is kiderül, hogy a filmben a koncepciós per fő bűnöse, Dániel Zoltán már egy hete otthon van.

Az eredeti forgatókönyvében ez nem szerepel, azt a rendező a forgatás közben toldotta be a szövegbe, Farkasházy Tivadar (aki az eredeti forgatókönyv tulajdonosa) szerint egyértelműen aczéli sugallatra.

A filmbéli Dániel elvtársat a ’49-ben kivégzett Rajk Lászlóról mintázták, Virág elvtárs figurájának ihletője pedig részben az ÁVH-s Péter Gábor, részben Aczél. Bacsó tehát, hogy forgatás közben gesztust tegyen Aczélnak, s hogy elhárítsa a filmet fenyegető betiltást, a mű végén az eredeti szándéka ellenére visszahozza még Dánielt (Rajkot), de nem azt meséli el róla, hogy kivégezték, hanem azt, hogy szabadult.

Farkasházy értelmezése erről a Hócipőben: „Ez nem apró finomítás… ez cenzúra, illetve öncenzúra a javából, hiszen a forgatókönyv nyitva hagyja Dániel-Rajk sorsát… ez olyan átírás, mintha Hollywoodban a Happy End miatt kijavítanák a Rómeó és Júlia végét, és mindkettő boldogan összeölelkezve távozna a kriptából.”