Kult MTI / hvg.hu 2019. május. 17. 09:20

102 évesen meghalt a Louvre üvegpiramisának világhírű építésze

Ieoh Ming Pei tizennyolc évesen, minimális angoltudással érkezett Kínából Amerikába, ahol a XX. század egyik legjelentősebb tervezőjévé vált. Rendkívüli épületek kötődnek a nevéhez.

New Yorkban elhunyt Ieoh Ming Pei, a világhírű kínai–amerikai építész. 102 éves volt – jelentette a The New York Times. A Kantonban született Pei 18 évesen, egy tehetős bankár fiaként érkezett az Egyesült Államokba, kevés angoltudással. Elvégezte a tekintélyes bostoni műegyetemet, majd ipari formatervezésből mesterfokú diplomát szerzett a Harvardon. 1955-ben saját céget alapított.

Tizenkét évvel később, 1967-ben a coloradói Boulderban épített, a Sziklás-hegységhez illeszkedő légkörkutató intézet megtervezésével robbant be az építészvilágba. Mint később emlékezett: "hálózsákkal és olcsó vörösborral" ment terepfelmérésre Walter Orr Robertsszel, az intézet alapító igazgatójával.

Wikipedia / Daderot

Kiemelkedő alkotásai szerte a világban dicsérik tehetségét. Alkotásai között van

– a párizsi Louvre előtti üvegpiramis,

PHILIPPE LOPEZ / AFP

– a bostoni Kennedy Könyvtár,

MTI / AP / Steven Senne

a berlini Deutsches Historisches Museum új épületszárnya,

AFP / John Macdougall

a Katarban nemrégiben megnyílt Iszlám Művészeti Múzeum,

MTI / AP / Haszan Ammar

vagy a washingtoni Szépművészeti Múzeum keleti szárnyának modern épülete. De tervezett iskolákat, kórházakat, irodaépületeket, lakóházakat is. Munkásságát számtalan amerikai és nemzetközi díjjal ismerték el.

Pei nagy műgyűjtő volt, valamint a költészet és a természet szerelmesként is számontartották. Feleségét, akivel hetvenkét évig élt házasságban, öt éve vesztette el.

hvg360 Pálúr Krisztina 2025. január. 06. 19:30

„Nem tudtam, mi a baj velem” – sok nő számára jött el a megváltás azzal, hogy kiderült, az ADHD nem válogat a nemek között

Bár úgy tűnhet, hirtelen mindenki figyelemzavarral küzd, a nők a valóságban gyakran aluldiagnosztizáltak és -kezeltek, ha ADHD-ról van szó. Ennek rengeteg oka van, az egyik az, hogy esetükben a tünetek radar alatt maradnak, ők pedig csendben szenvednek, és igyekeznek megküzdeni az elvárásokkal, amelyek az iskolában, majd a munkahelyen, illetve családban nehezednek rájuk.