Kőszeg, aki április 26-án lép be életének kilencedik évtizedébe, nyolcvanadik születésnapjához közeledve megajándékozta valamennyi hű olvasóját kb. 15-20 ezer forinttal. Aki ehhez az ajándékhoz hozzá akar jutni, klikkeljen a március közepén megnyílt koszegferenc.hu-ra, amelyen megtalálja ingyen azt a négy vastag kötetre menő szöveget, amelyet nem kell megvásárolnia, mert Kőszeg szerint úgysem adná ki senki. Hiszen nem élünk már a 21. század elején, amikor 2000 és 2009 között három Kőszeg-kötet is megjelenhetett. Ezen a honlapon csak az van rajta, ami azok után íródott vagy azokba nem került bele.

Kőszeg Ferenc beleszületett az üldöztetésbe, és már ötéves korában sem tudta befogni a száját.

Erdélyi menekült kisfiúnak kellett volna lennie, nem pedig belvárosi zsidó gyereknek, de ő persze lelkesen mesélt menekülés közben egy feljelentésre termett házmesternének az Apponyi-Felszabadulás-Ferenciek terén hagyott otthonáról, ahol születésétől mindmáig s a jövőben is élt, él és élni fog.

Apja, nagyapja belehalt Auschwitzba és a munkaszolgálatba. Kőszeg pedig imádta Slachta Margitot, aki bújtatta, s az ő kedvéért még katolikus is lett legalább egy évre. Ehhez képest nem habozik belegyalogolni a “ritualizált, tabukkal védett Auschwitz-képbe” sem. (Múltunk vége, 132.o.) Kőszeg lelkes és radikális “revizionistaként” érdemelte ki ‘56 őszén az ‘57-es vizsgálati fogságot, s nem a maga érdemének, hanem a vele foglalkozó ávós hibájának tulajdonítja, hogy nem tudták beszervezni.

Latin-magyar szakos diplomájával kiadókban dolgozott propagandistaként, majd szerkesztőként, és könyvkritikákkal mutatkozott be a nyilvánosságnak. Azután ellenzéki lett, aláírt mindent, amivel árthatott az egzisztenciájának. Kirúgták a kiadóból, magasan túlképzett könyvesbolti eladóként s magánnyelvtanárként élte az ellenzékiek boldog életét. Ezekre az éveire úgy emlékszik, mint aranyidőkre a sherwoodi erdőben, amikor azt mondhatta, tehette, írhatta, amit akart, s ezért “igazán semmi ár volt”, hogy néha bevitték a rendőrségre, és pár évig nem utazhatott külföldre.

Behozta ő azóta az útlevél nélküli éveket. A világ minden sarkában megfordult, hatvanéves korában ifjú búvárként kergette a halakat az ausztráliai nagy korallzátonynál, amint az a honlapon is látható. Egykori ellenzéki társait pedig nem győzi figyelmeztetni, hogy a demokratikus ellenzéknek "meg kell szabadulnia attól a tévképzettől, hogy egykori üldöztetése révén a tisztaság monpóliumával rendelkezik”. (Beszélő, 1990. április 6.)

A sokat látott belvárosi Kőszeg-lakás mindenekelőtt sok hatalmas bulit látott. Sűrű életet, a renitens értelmiség legjavát, ellenzéki eseményeket és szervezkedőket. Itt mutatták be Petri György szamizdat kötetét, az Örökhétfőt, és itt festette tele az egyik szoba falait Kemény György önkéntes segítői tömegével a magyarországi pop-art egyik főművével.

Reviczky Zsolt

Kőszeg a rendszerváltás legliberálisabb és legszabadságbarátabb pártjának, a Szabad Demokraták Szövetségének egyik megszervezője, egyik vezetője és képviselője lett. A szamizdat Beszélőnek szerkesztője, a rendszerváltás utáni Beszélőnek, a korához és a műfajához képest túlságosan magvas, tartalmas, értékes és renitens hetilapnak a főszerkesztője lett. Miután 1998-ban levált a politikusi pályáról, alapító elnökeként létrehozta a magyarországi civil szféra egyik legerősebb jogvédő intézményét, a Magyar Helsinki Bizottságot.

Kőszeg a legnonkomformistább politikai elemzők egyike. Mindenkinek azt mondja, amit a legkevésbé szeret hallani.

Úgy nonkomformista ő, hogy nem fölforgatni akarja a világot, hanem éppen ellenkezőleg. Kiindulva abból, hogy a ronda és igazságtalan kapitalizmusnak csak rondább és igazságtalanabb alternatívái vannak, s az emberi jogok teljességénél és maradéktalan tiszteleténél nem tiszteletreméltóbb semmilyen eredetibb cél.

Nemigen van nála szórakoztatóbb öntörténetíró. A saját élete is tele van lebilincselő mesélnivalóval meg a hatalmas és a világ minden pontján felbukkanó rokonságáé is, nem beszélve a felettébb kiterjedt és főként színes és érdekes figurákra kiterjedt baráti és ismerettségi köréről. Korlátlanul képes anekdotákkal, példázatokkal és találó idézetekkel  ̶  szóval és betűvel tartani hallgatóit és olvasóit .

Továbbá ő írta meg a legmegrendítőbb betegség-, kórház- és haláltörténeteket is. Az irodalomkritikus sem veszett el benne, csak átalakult nagy esszéíróvá. Petri költészetéről az övénél kiválóbb esszét még nem írtak  ̶  mondom elfogultságom teljes tudatában. A kényelemszerető nyughatatlanság életének titka. Ahhoz képest, hogy mindig mindenhonnan elkésett, nem késett le semmiről. Az övénél színesebb és gazdagabb életet élni keveseknek sikerül.

Reviczky Zsolt

A honlapon egyelőre tizenkét ciklusba rendezve találjuk Kőszeg írásait az ő bevezető kommentárjaival. Az első ciklusban sorakoznak a politikai és közéleti írások. Nem ígérhetem, hogy az olvasót a fellegekbe röpíti az optimizmus, ha ezeket elolvassa. Például azt a lakonikus megállapítást, hogy “nincs se alkotmányos jobboldal, se alkotmányos baloldal”. (Élet és Irodalom, 2014. június 13.)

A további ciklusokban az Európai Unióról és a világpolitika nagy és véres kérdéseiről, “nemzeti nagylétünkről”, menekültekről, rendőrökről, államvédelemről, ügynökügyekről, az egykori demokratikus ellenzékről és a róla alkotott képe változásairól, az igazságszolgáltatásról, a Helsinki Bizottság történetéről, a zsidósággal kapcsolatos kérdésekről esik szó.

Ezek után következnek a Holmiban megjelent nagy esszék, Petri Györgyről, Rubin Szilárdról, Domokos Mátyásról és Halász Imréről, a Nyugatban megjelent történelmi esszék mesteréről, akit Kőszeg rángatott ki a feledés homályából. A következő ciklusokban művekről, szerzőkről, alkotókról és egyéb megírásra méltó figurákról olvashatunk. Ha ezekről már eleget olvastunk, akkor áttérhetünk az egészségügyről szóló szórakoztatóan elborzasztó írásokra. Például Kőszeg szerencsés kimenetelű gerincműtétjének derűs történetére. Erre a műtétre nem is került volna sor, ha nincs a sok kiváló sebész között egy bátor, aki a kockázatok ellenére is el merte azt végezni.

Az ezt követő ciklust ki kell hagyniuk azoknak, akik nem múltak még el 18 évesek, továbbá azoknak is, akik nem kívánnak bizarrnak tetsző szexuális kapcsolatokról olvasni. Kőszegék jelenlegi lakóházának, a Párizsi Udvart keretező épületnek és környékének elképesztő és politikailag legkevésbé sem ártatlan viszontagságait 18 év alattiak is elolvashatják, de a 18 év felettieknek is nehéz lesz fölfogni.

A honlap  ̶  egyelőre  ̶  utolsó része egy félbemaradt önéletrajzi beszélgetőkönyvből kimentett fejezetekkel igazolja, hogy az önéletrajzi novellák után ilyen vagy olyan formában mégiscsak el kellene készülnie az önéletrajzi regénynek. Kőszeg azzal zárta a Solt Ottilia halálának tizedik évfordulóján elmondott beszédét, hogy “szeretnék fogadni az újszülött unokáimmal, hogy mire nagyok lesznek, Solt Ottiliának is lesz utcája a fővárosban”. Kőszeg akkor újszülött unokái ma már kiskamaszok.

Most én fogadhatok az újszülött unokámmal, hogy amikor nagy lesz, együtt fogunk sétálni Kőszeggel a Solt Ottilia utcában.

 Karcolatok Kőszeg Ferencről:

• Kell valaki, akire a szadista gyerekgyilkosok is biztosan számíthatnak. Senkire nem számíthatnak biztosabban, mint Kőszeg Ferencre. Aki bármikor, bárki elé, bármilyen közhangulattal szemben odaáll azzal, hogy “a bántalmazás tilalma szempontjából nincs jelentősége, hogy a bántalmazott szadista gyerekgyilkos, vagy pedig csak otthon felejtette a személyi igazolványát”. (Élet és Irodalom, 2008. december 5.)
• Az önérzetes bántalmazó az ilyen Kőszeg-félék miatt nem tudja a frusztrációit természet- és életszerűen leverni a szadista gyerekgyilkoson és a személyi igazolványát otthon felejtő polgáron. És még az az elégtétele sem lehet meg neki, hogy a szadista gyerekgyilkost a rend rendetlenkedő őreitől egy doktrinér aszkéta igyekszik megvédeni, mert Kőszeg pont a doktriner aszkéta ellentéte. Az elvkövetésben és élvkövetésben egyaránt élenjár, s a bevett doktrinák szétcincálását kiváltképp élvezi. Nincs nála polgárabb polgár, ki polgárpukkasztásban versenyezhetne véle. Ezt azzal a tételével illusztrálhatjuk, hogy “Monogámia és csapodárság nem zárja ki egymást. Ellenkezőleg.” (Holmi, 2004. június)
• Ennek alátámasztására Kőszeg éppoly könnyedén veszi a példákat a maga, miként mások életéből. Sohasem habozik elvetni azt a szelet, amelyből vihar aratható. Nem szégyell megírni semmit, ami szégyellhető. Gyarlóságai hosszú során át a börtönbeli homoerotikus álmáig bezárólag. (“Nem vagyok kényes a szenzitív adataimra. Nincs mit titkolnom. És ha visszaélnek vele  ̶  teszek rá. Teszek rájuk.” (Élet és Irodalom, 2011. október 21.)
• Kőszeg alias K. még a szégyenkezését sem szégyenli nem szégyellni: “Veszélyes, ártalmas dolog az írás, gondolta K. Aztán ismét szégyenkezett, hisz a sóhajtozásában ott terpeszkedett a felelőtlen önelégültség.” (Múltunk vége, 98.o.)