Színészinterjúink folytatódnak, most fiatal férfi színészeknek szegeztük neki kérdéseinket. Hogy látják a világot azok a tehetséges huszonéves fiúk, akikből a következő évtizedek Rudolf Péterje vagy Kern Andrása lehet? Arcukat filmekből és tévésorozatokból ismerhetjük, néhányuknak nagy számú rajongótáboruk is van már. Érzékenyek, sármosak és enigmatikusak – a következő hetekben őket mutatjuk be közelebbről. A sorrend, csakúgy, mint kolléganőik esetében, mozgóképes tapasztalataikon alapul.
A legmenőbb fiatal magyar színészek #6
Név: Jéger Zsombor Született: 1991. március 16. Miben láthattuk: Jupiter holdja Színházban: Örkény, Proton |
Kisgyerekkora óta játszik színházban, az elmúlt 23 évben nem volt olyan év, hogy ne lett volna legalább egy bemutatója. Az érettségi után elsőre felvették a Színművészetire, osztálytársa volt a cikksorozatunkban korábban szereplő Dékány Barnabás és Dóra Béla is.
A Látszatélet című előadásban dolgozott először Mundruczó Kornéllal, aki felajánlott neki egy kis szerepet a Jupiter holdja című készülő filmjében. Cserhalmi fiát játszotta volna (ez a figura aztán kikerült a filmből), ám két héttel a forgatás kezdete előtt kiderült, hogy a német állam nem engedi, hogy a főszerepre kiválasztott menekült fiú Magyarországon forgasson, így Jéger Zsombor bújhatott a szír bevándorló, Aryan Dashni bőrébe.
A Jupiter holdja a filmvilág legrangosabb válogatásában, a cannes-i versenyprogramban mutatkozott be, Jéger is ott vonult a vörös szőnyegen. Jó élményként emlékszik vissza az esti díszbemutatóra, a délutáni sajtótájékoztatóra már kevésbé, mert ott kissé lefagyott.
Dragonyos tisztként lovagolt Gáspár Tibor mögött a Kincsem elején, kaszkadőrködött egy kicsit a Szárnyas fejvadász 2049-ben, az Aranyélet egyik részében ő volt Fukszos, a simlis taxis, aki kiosztott egy hatalmas maflást Attilának (ifj. Vidnyánszky Attila), és lenyúlta a parfümjeit. A jelenleg futó Alvilág című sorozatban Molnár Levente fiatalkori változataként láthattuk, de benne lesz a Méhkirály munkacímen futó másik idei RTL Klubos sorozatban is.
Sokat szinkronizál. Ő volt a magyar hangja Harry Stylesnak a Dunkirkben, Ansel Elgortnak a Nyomd, Bébi, nyomd!-ban, a főszereplő srácnak a Pókember - Irány a Pókverzumban, két Oscar-jelölt alakítást is magyarított (Timothée Chalamet-jét a Szólíts a nevedenben és Lucas Hedgesét A régi városban), az Aprólábban pedig énekelt is. 2016-ban végzett az egyetemen, azóta az Örkény Színház társulatának a tagja, végigturnézta a fél világot a Proton Színház Látszatélet című előadásával, szerepel az Orlai-féle Száll a kakukk fészkére-előadásban is, de azt már csak egyszer fogja játszani.
A szeme ragadott meg a legjobban. Nem is emlékeztem az arcára, csak arra, hogy mit éreztem, amikor a tekintete elkezdett húzni, vonzani. A Látszatélet című előadásunkra kerestünk szereplőket, de mikor találkoztunk, nem volt többé kérdés, hogy vele szeretnék dolgozni. Az előadáshoz volt pár nap forgatásunk, akkor még neki kevés forgatási élménye volt. Megjelent a díszletben a Gellért Szállóban és nem volt kérdéses, hogy ő egy igazi filmszínész. Ebben a 3 napban és a további 53-ban, amit a Jupiter holdja forgatásával töltöttünk, egy percig sem merült fel kétely afelől, hogy ő egy elképesztő minőségérzékkel megáldott tehetség. Azóta emlékszem az arcára, a hajára, a testére, a járására, mindenre, amire emlékszik az ember amikor egy valódi filmszínészt lát. Ő sosem alakít, sosem mórikálja magát, nem bújik más bőrébe, de megtalálja magát az adott karakterben. A legegyszerűbb volt instruálni, gyorsabban, lassabban, indulatosabban, szerényebben. Nem volt szükség fölösleges pszichologizálásra, mert akkorra már sokkal jobban értette, hogy miről szól ez a karakter, mint én. Belülről ismerte. Szilveszter volt a Látszatéletben, Aryan volt a Jupiter holdjában, és azt kívánom neki, hogy hosszan folytatódjon ez a névfelsorolás, mert ritka tehetség az övé.
– Mundruczó Kornél, a Jupiter holdja rendezője
Melyik a legkorábbi emléked gyerekkorodból?
Csokonai Színház, Debrecen. Cibálják le rólam a mikroportot, és szakad vele a pajeszom. Ötéves lehettem.
Ha feltámaszthatnál valamit, ami kiveszett a világból, mi lenne az?
Az irgalom. Pilinszky mondta: „Utállak benneteket, pszi-vel kezdődő foglalkozásúakat. Ti úgy gondoljátok, hogy az életben problémák vannak és megoldásra van szükség, én meg úgy gondolom, hogy az életben tragédiák vannak, és irgalomra van szükség”. Ezt érzem például a hajléktalankérdéssel kapcsolatban a felső tízezer és a többiek távolságáról. A József és testvéreiben van az a mondat, hogy „nevetséges az, aki jog és józan ész ellenére csak azért él hatalmával, mert az az övé”, és ezzel egyetértek. Apukám is mindig mondta, hogy nagyon nehéz lesz boldogulni tisztességesen.
Melyik volt életed eddigi legkínosabb pillanata?
Egyszer elkéstem egy Tartuffe-előadásról. Vasárnap háromtól volt, én meg azt hittem, hogy hétkor kezdődik. Fél négykor kapcsoltam. Pont odaértem a részemre, de már ott stresszelt a kolléga, aki beugrott volna.
Egy ilyenért nagyon leszúrnak?
Kaptam egy igazgatói levelet, és sütöttem egy máktortát. Ha valaki ilyesmit csinál, vagy késik, akkor meg kell vendégelnie a társulatot.
Mikor sírtál utoljára, és miért?
Amikor legutóbb otthon voltam Debrecenben.
Miért voltál szomorú?
Ültem apámmal és anyámmal, kérdezték, hogy vagy. Mondtam, ugyanúgy, mint öt éve. Lemegy a függöny, jövök haza, másnap megyek be, aztán egyszer meghalunk. Kicsit elgyengültem.
De azért nem látod mindig értelmetlennek a munkádat, ugye?
Nem a munkára gondoltam, hanem a létezésre. El kell fogadni, hogy valaminek egyszer csak vége lesz és kezdődik egy teljesen új dolog, körfogások vannak az életben és semmi sem állandó. Bemutatókon szokott ez belém hasítani. Könnyen megérintenek dolgok, akár egy vadidegen ember egy pillanata is. Elejt valamit, nehezen hajol le érte, és ez engem megérint. Könnyen elérzékenyülök tőlem teljesen független dolgoktól. Ezeket a pillanatokat őrzöm magamban, ezekből tudok táplálkozni. Ha jól vagyok, akkor sokszor nem történnek mély dolgok bennem. Sajnos szeretem a magányt és a szomorúságot.
Melyik tulajdonságodat gyűlölöd a legjobban?
Egyik rossz tulajdonságom, hogy azzal áltatom magam, hogy tud úgy működni a világ, ahogy én gondolom. Pedig úgy fog működni, ahogy magától működik, nekem meg alkalmazkodnom kell hozzá. Utálom, amikor azon kapom magam, hogy már megint bocsánatot kell kérjek. Tudom, hogy mit kellene máshogy, csak megengedem magamnak.
Mikor jöttél rá, hogy jó színész vagy?
Nem tartom magam jó színésznek, meg amúgy színésznek sem. Úton vagyunk. A fejlődést tudom mérni magamhoz képest melókban, meg szinkronban, meg idegrendszerben, meg abban, hogy mennyire hiszek még benne, mennyire kopik el a vágy.
Mi zavar a legjobban a külsődben?
A karikák a szemem alatt. Nemrég összeverekedtem pár orosszal egy kocsma előtt, megütöttek, kihasadt a szemem, és lesz itt egy vágás, az is zavar. Volt egy herpeszem, az kiszakadt, mert röhögtem egyet, és ottmaradt egy csík, az már múlik. A térdkalácsomat sem szeretem.
Mert milyen?
Olyan, mint egy kalács.
Miről csinálnál filmet, ha megdobnának 500 millió forinttal?
A szüleimről, a kapcsolatukról, az megérne egy egész estés filmet. Két csodálatos ember, és akkora világ tombol bennük, hogy biztos, érdekes lenne a mozi.
Felnőttnek érzed magadat?
Azt hiszem, igen. Állok a lábamon, saját magamat képviselem, van számlatömböm, vettem egy kocsit, bérelek egy lakást, van egy fotelem, ágyam, vannak állataim, növényeim és dolgozom is, mint egy rendes ember.
Adsz haza pénzt?
Ha kell, akkor igen, de most nem kell. Egymást mindig segítjük tesóimmal.
Mikor kerültél a legközelebb a halálhoz?
Volt egy kutyám, aki az ölemben halt meg, közelinek éreztem. Elég kemény délután volt, meg este, amikor apámmal elvittük, és elástuk.
Ha megtudnád, hogy még tíz év múlva sem lesz gyereked, azt csalódásként élnéd meg?
Igen. Most, hogy a húgomnak is van, látom, hogy nincs más végső értelme az emberi létezésnek, mint a családalapítás. Ha úgy állnak a csillagok, és van egy nő, akivel szeretjük egymást, akkor egy bizonytalanságot le tudnék zárni magamban. Hogy mit keresek itt. Azt keresem, hogy vigyázzak erre a csöppségre, fölneveljem, és megtanítsam arra, hogy amit én eltoltam, azt neki nem kéne. Akkor megnyugodnék, hogy megvan a feladatom egy életre.
Kit tartasz zseninek?
Azt az embert, aki nem tudja magáról, hogy zseni. Például Bertók Lajost annak tartom, de Keresztes Tamást is.
Melyik filmrendező világa áll hozzád a legközelebb?
Elkaptak Reisz Gábor dolgai. Nagyon tetszett a VAN valami furcsa és megmagyarázhatatlan, de Hajdu Szabolcs filmjeit is nagyon szeretem. Sokszor gondolok A nagy szépségre, arra a méltóságra és arra a mentalitásra, amiben az a csávó él, illetve arra a skizofrén világra, ami meg körülveszi.
Ha kapnál 100 ezer forintot, és muszáj lenne két órán belül elköltened, miket vennél?
Vonatjegyet Debrecenbe, aztán ki tudja, aznap mire van szükség.
Meg szeretnél nősülni?
Nem annyira divatos manapság, de én hiszek a házasság intézményében. Ilyen tekintetben konzervatív vagyok. Nem vágyom nagy polgári esküvőre, de szeretném, ha lenne egy menyasszonyom, akivel jegyben járunk, akit elveszek és aztán alapítunk egy családot.
Megfordult már a fejedben, hogy megkéred valakinek a kezét?
Persze.
Milyen kaját tudsz főzni a legjobban?
Bármit megfőzök. Volt az a máktortám, többen elkérték a receptet, Für Anikó kifejezetten imádta. Gyerekkoromban vettem egy tévét, a TV Paprika volt az egyetlen nézhető csatorna, azon nőttem föl.
Melyik filmet láttad a legtöbbször?
A Ponyvaregényt és a Kontrollt. Gyerekkorunkban volt egy film, amit rengetegszer újranéztük a testvéreimmel, az volt a címe, hogy Huncutka.
Aggaszt az emberiség küszöbön álló kihalása?
A bolygó pusztulása aggaszt, az nem, hogy kihal az a faj, amelyik ezt okozta. Sokkal jobban érdekel az orángutánok vagy a méhek élete.
Teszel valamit ellene?
Nem használok zacskót, van egy vászontáskám, azzal járok a boltba, meg a kapucnimat mindig telepakolom. Nem tudom, hogy ez kin segít, de következetesen nem vagyok hajlandó szemetelni. Gyűlölöm azt, aki egy erdőben otthagy valamit, vagy eldob egy cigicsikket az utcán. Azt én megszólom, hogy figyelj, ember, ott egy kuka, nem bírod addig elvinni? Én elrakom zsebbe, aztán majd kidobom. Mindig van nálam egy-két csikk.
Átértékelt benned valamit a #metoo?
Persze. Örülök, hogy fény derült arra, hogy vannak dolgok, amiről azt gondolta A, hogy nem bántja meg vele B-t, de B meg eddig nem tudta lekommunikálni, hogy ez gond. Eddig benne volt a bugiban, hogy mész, a kollégád a seggedre csap, és mindenki csak mosolygott, nem volt róla szó, hogy ez valakit bánt. Elgondolkodtam rajta, hogy amit én poénból, jó szándékkal odaszólok, az terhes lehet egy nőnek.
Hiszel valami magasabb rendű dologban?
Ebben hiszek igen, mindegy, hogy hívják. Nekem jó, hogy valakihez lehet dumálni, meg van egy érzetem, hogy nem tehetek meg mindent. Jó megköszönni dolgokat, és jó néha megkérni, hogy figyelj, ez most jöjjön már össze.
Mi volt a legemlékezetesebb lázadásod?
Egész életemben minden ellen lázadtam, ami nem volt kényelmes. Ez nagy hiba volt, mert nagyon későn tanultam meg alkalmazkodni dolgokhoz.
Milyen káros szenvedéllyel élnél, ha nem lenne káros?
Nyilván azért keressük ezeket a dolgokat, mert misztikusak, és addig izgalmas, amíg nem jut mindenki hozzá, amíg titok, és amíg káros.
Minden egyes rágyújtáskor tudatában vagy a dohányzás károsságának?
Abszolút. Kárhoztatom magam, mert szívom, de megpróbálom minél tovább kibírni, hogy ne gyújtsak újra rá.
Mitől nem tudsz aludni éjszaka?
Ha van valami ismétlődő hang, monoton zaj, csöpögő csap, attól megőrülök.
Mi volt a legnagyobb csalódás eddig az életedben?
Az összes szerelem, ami véget ért. Én nagyon rosszul szakítok, nagyon nehezen engedek el embereket.
Mi a legbűnösebb szórakozásod?
A még egy kör. Hogy már nem kéne átmenni a másik helyre, de még átmész, hogy hátha ott találkozol azzal, akire egész életedben vártál. Ezt mindig meglépem, és mindig bűntudatom van utána, hogy miért nem mentem haza már négykor, ahelyett, hogy fél hétig keresem azt a helyet, ahol hátha ott van ő, vagy aki hasonlít rá. De nincsen.
Mi a leggyarlóbb dolog magaddal kapcsolatban, amit be mersz ismerni?
Az a legnagyobb emberi gyarlóságom, hogy nem hallgatok eleget. Meg az, hogy poénokra építkezem, sok mindent megpróbálok elintézni egy-egy viccel. Nehezen tudják eldönteni az emberek, hogy akkor én most beleállok egy helyzetbe, vagy belőlem csak ilyen reakciót lehet kiváltani. Sokszor elironizálok valamit, miközben halálosan komolyan gondolom.
Szoktál nevetni a saját poénjaidon?
Nem, és vicceken se tudok nevetni. Meg úgy általában ritkán tudok egy jót nevetni.
Utoljára melyik színészi alakításról jutott eszedbe, hogy ezt te is szívesen eljátszottad volna?
Hát a Blöffből nyomnám a Brad Pittet, az biztos, vagy a Nagy Zsolti összest.
Vállaltál már el olyan munkát, amit szégyelltél?
Persze, csak amikor elvállaltam, még nem tudtam, hogy szégyellni fogom. Olyan is volt, hogy éreztem, hogy nem lesz jó, de nagyon szerettem a csapatot. De ha valamit elvállalok, mindent megteszek, hogy legalább az én részem rendben legyen.
Mikor szálltál el a legjobban magadtól?
Rólam mindig azt gondolják, hogy el vagyok szállva, egész életemben ezt hallgattam. Aztán meg azt, hogy ne haragudj, nem is. Sajnos mindig hajlamos voltam az önutálatra és az önostorozásra, az a típusú ember vagyok, aki inkább először a hibát keresi magában. De gimnáziumban elkapott a gépszíj, volt pár évem, amikor azt hittem, hogy én vagyok a végzős drámatagozatos. Ami nem voltam sose.
Kitől illetődnél meg a legjobban, ha beszállna melléd a liftbe?
Weöres Sándor bácsitól megijednék, vagy ha Petri rágyújtana ott mellettem, az elég fura lenne.
Milyen legyen az életed 15 év múlva?
Remélem, kevesebbet fogok gondolkodni saját magamon. Találjam meg azt az egyensúlyt, hogy ne legyek állandóan elégedetlen. Szeretnék megnyugodni abban, hogy van kinek odaadni magamat. Hogy ne legyek egyedül, valakivel építsek valamit. Amúgy meg nem tudom. Ezekről azért felesleges beszélni, mert nem tudom, mi fog ma este történni. Patikát játszom, ezt tudom.
Hogyan szeretnél meghalni?
Mellbe fúlnék, egy ölelésbe. Nem, az nem jó. Ha elvinne valami folyó jó messzire, az oké lenne. De jó lenne inkább otthon. Ha lehetne kérni, akkor legyen már ott mindenki. A családom. De ne lássák a halálomat, csak legyek közel hozzájuk. Magyar földön. Valahogy így képzelem. Nem szeretnék Svájcban meghalni síbalesetben.
Cikksorozatunkban az 1990 után született magyar színészek közül választottuk ki azt a tizenötöt, aki eddig a leginkább észrevetette magát mozifilmekben, tévésorozatokban és kisfilmekben, illetve a közeljövőben várható a berobbanása. A sorozat többi részét itt találja, a legmenőbb fiatal magyar színésznőkről szóló korábbi cikksorozatunk pedig erre van.