Kijött három albumuk, megnyerték a Nagy-Szín-Pad-ot, a legtöbb helyen teltház előtt játszanak, elvarázsolták a Sziget-nagyszínpad közönségét, felléptek Manu Chao előtt, tévéműsorok főcímzenéit jegyzik, többet vannak külföldön, mint itthon. Jubileumi interjú a miskolci Bohemian Betyars tagjaival.
hvg.hu: Tízéves a zenekar, ilyenkor szokás visszatekinteni. Meg vagytok elégedve?
Szűcs Levente: Érdekes számunkra egyben hallani, hogy tíz év alatt hova jutott ez kis társaság. Biztos, hogy nem gondoltuk a megalakuláskor, hogy ezeket elérjük. Egyébként mindez természetes folyamat volt, lépésről lépésre jöttek a sikerek. Mindig eggyel továbbgondoltunk, és általában el is értük a kitűzött céljainkat.
Fehér Gábor: Amikor elkezdtünk zenélni, leginkább a haveroknak szántuk az egészet, buliból. Bohókásnak tűnt, hogy te ezen játszol, te meg azon, akkor csináljunk zenekart. Hogy milyen gyorsan kinőttük a miskolci haveri kör előtti koncerteket, azon mi is meglepődtünk.
hvg.hu: Voltak, akik a népzene felől, voltak, akik a punk és a rockzene felől érkezetek a zenekarba, ebből lett a sajátságos Bohemian Betyars-hangzás. De azt azért ki lehet jelenteni, hogy zeneileg a Gogol Bordello és Manu Chao volt a példaképetek?
Sz. L.: Igen. Minden zenekarnak vannak hősei, olyan példaképek, akiknek a hozzáállása motiválja az embert. De hamar rájöttünk, hogy mi nem akarunk a magyar Gogol Bordello lenni. Arra törekedtünk, hogy valami saját mixtúrát csináljunk abból a sokféle zenéből, amit szeretünk. Reméljük, sikerült.
F. G.: Egyébként még mindig csiszolgatjuk a saját stílusunkat. Elég nagy a játszóterünk a zenei palettákon, bármiből tudunk merítkezni, bármit be tudunk építeni a hangzásunkba.
hvg.hu: De azért a Manu Chao előtti fellépésetek, gondolom, kiemelt esemény volt a zenekar életében.
F. G.: Két ilyen alkalom is volt, mert a Szigeten is és a Budapest Parkban is játszhattunk előtte. És persze, ezeket a pályafutásunk csúcspontjainak tartjuk.
hvg.hu: Hogy alakult az, hogy talán többet koncerteztek külföldön, mint Magyarországon? Az első időszakban egy-két országban – Spanyolországban, Németországban – többen is ismertek, mint itthon.
F. G.: A kezdeti időszakban Máté (Palágyi Máté, becenevén Kakas, hegedűs – a szerk.) kezdte el menedzselni a zenekart, később én is beszálltam. Végig ott volt a fejünkben, hogy külföldön is szeretnénk megélni ugyanazokat a sikereket, mint itthon.
Sz. L.: Benne volt ebben a kalandvágy is, meg az a naiv vakmerőség 18 évesen, hogy azt gondoltuk, nincsenek határaink, és miért ne jönne bármi össze, amit elképzelünk. Amikor körülbelül egy éves volt a Bohemian Betyars – és még az számított sikernek, ha eljöttek a haverok, meg a haverok haverjai a koncertjeinkre, és hogy el tudjuk játszani a dalainkat –, Kakas írt mintegy 400 külföldi fesztiválnak. Egy helyről érkezett válasz, egy német fesztiválszervező meghívott minket egy mini-turnéra, amiben benne volt a saját fesztiválja is. Ezen találkoztunk egy spanyol zenekarral és a menedzserével, aki látott minket és elhívott Spanyolországba. És később is az volt, hogy különböző szervezők továbbadtak minket. Ezért is volt bennünk minden koncerten, hogy nagyon oda kell csapni, mert nem tudhatjuk, ki van ott, kinek keltjük föl az érdeklődését. És a legelején tényleg bennünk volt az is, hogy felfedezhetjük a zenekar által Európát. Korábban egyikőnk sem utazott túl sokat. Ezek az élmények motiváltak minket például az utcazene turnéra is, amikor úgy jártunk körbe egy csomó országot.
hvg.hu: Az utcazenélés megy még időnként?
Sz. L.: Nem, már nem.
F. G.: Volt két nyár is, amit erre szántunk. Meg volt ennek a bája, amit akkor meg is éltünk, de ezt ezzel ki is maxoltuk. Sok helyen nagyon klassz volt, de azért ma már nem biztos, hogy szeretnénk ugyanazokba a városokba visszatérni, és azon izgulni, hogy hol alszunk, mit fogunk enni, mennyit kerestünk. Most már inkább azon gondolkodunk, hogyan jussunk el inkább más kontinensekre. El is jutottunk Ázsiába és Amerikába.
hvg.hu: Ezek a meghívások is valamelyik fesztiválon tébláboló fesztiválszervezőknek köszönhetők?
F. G.: Jött egy sanghaji fesztiválfelkérés, ami köré egy kisebb turnét is sikerült összehozni 2017-ben. Tavaly már szinte „hazai terepnek” éreztük, a mikor visszatértünk, ráadásul profibb segítőink voltak, jobban voltak leszervezve a koncertek, sokkal többen láttak minket. A Csavargó albumunk megjelenése után hirdettünk közösségi finanszírozást azzal a céllal, hogy eljussunk minél több kontinensre. Ebből jutottunk el először Ázsiába, aztán Amerikába, az austini SXSW-fesztiválra. Keresünk Afrikában is lehetőséget, már kinéztünk egy marokkói fesztivált, meg Senáéknak (az Irie Maffia ghánai-magyar származású énekesnőjének – a szerk.) is van egy fesztiváljuk Ghánában, oda csak sikerül kijutnunk.
hvg.hu: Amerikába hogy kerültetek?
F. G.: Az SXSW egy nyílt show-case fesztivál, ahova bárki jelentkezhet. Tavaly is, idén is gyorsan beválasztottak a műsorba, úgyhogy március közepén megyünk megint.
hvg.hu: De előtte még Spanyolországba, ahova már tényleg hazajártok.
Sz. L.: Igen, főleg Madridban vagyunk otthon. Ott él a spanyol menedzsmentünk, és sok zenekart meg szervezőt ismerünk Madridban, akikkel már 4-5 éves kapcsolatban vagyunk, Nagyon jó is baráti társaság. Jó lenne egyszer hosszabb időt eltölteni ott.
hvg.hu: Mondtátok, hogy minden koncerten teljes erőbedobással kell játszani, mert ki tudja, ki van épp ott a nézőtéren. De ezt a fajta zenét máshogy nem is lehet játszani. Azonnal meghal, ha a közönség lazsálást érez. Meddig lehet ezt bírni?
Sz. L.: Új fejlemény, hogy egyes zenekartagok elkezdtek magukra odafigyelni egészségügyileg. Két napja elmentünk négyesben úszni, szoktunk kosarazni. Próbáljuk egy kicsit a kondinkat tartani, mert nyilván nem lehet a következő tíz évet bírni, ha továbbra is csak az önpusztító életet éljük, és semmi építés nincs benne. Szeretnénk 10 év múlva is beszélni arról, hogy 20 éves a zenekar. Most még nagyon bulizenekar vagyunk, de lehet, hogy öt év múlva elkezd majd formálódni valami más irányba.
Negyvenévesen már nem is biztos, hogy jól fog állni nekünk, ha össze-vissza ugrálunk, Kakas meg össze-vissza bukfencezik a színpadon.
(Itt azért a megszólított Kakas is beleszól a beszélgetésbe, és emlékeztet, hogy Iggy Popnak 70 évesen is jól áll az ugrálás. És hozzáteszi, lehet, hogy akkor majd lebegni fog.)
hvg.hu: A zenekar koncertjei azért szólnak akkorát, mert mindenki nevet, látszik, hogy élvezitek azt, amit csináltok. Ezt hogy lehet fenntartani sokáig?
Sz. L.: A varázs valószínűleg az, hogy tíz-tizenöt éve nagyon jó barátok vagyunk. Nem mindenféle session-zenészekből raktuk össze a zenekart, hanem gyerekkori barátokból. Ugyanonnan jövünk, ugyanazok a szokásaink. Ha belegondolunk ebbe a tíz évbe, hogy honnan jöttünk, hova tartunk, már az megmosolyogtat bennünket. Persze néha ellenkezik az ember azzal, amit csinál, tök mindegy, mit csinál, ha sokáig van benne. Lehet, hogy jobb lenne, ha favágó lennék, mert akkor nyugodtabb lenne a lelki állapotom?
Alakulnak ki kételyek. De aztán rájössz, hogy mi is az, amit felépítettünk, mi is a mi kis életművünk, és akkor rájössz, hogy jó helyen vagy.
És ki fog ez még tartani egy darabig. Amíg, mi kitartunk. És úgy látom, ez nem jár egyelőre nagy erőfeszítéssel.
hvg.hu: Az említett példaképek, a Gogol Bordello, és főleg Manu Chao keményen politizál a dalaival. A Bohem Betyars viszont kerüli ezt a témát. Miért?
Sz. L.: Van néhány dalunk, amiben vannak ilyen dolgok, de valóban, nem ez a jellemző. Manu Chao úgy építette fel az egész karrierjét, és ő erre egy hiteles személyiség, hogy mindenbe beleáll, dalaiban is forradalmárkodik. Abba a fajta felszabadulásba, könnyedségbe, amiért az emberek ránk kíváncsiak, az fér bele, hogy a műsorunk túlnyomó része inkább arról szóljon, hogy „úgyis tudjuk, mennyi szar van körülöttünk, most inkább hagyjuk”. Nem sugalljuk, hogy minden jó, és öleld át a fákat, de nekem az is erőltetett, hogy valaki csak politikai dalokat ír. Hol van abban az érzelem?
hvg.hu: Mikor lesz új Bohemian Betyars-album?
Sz. L.: Idén 2-3 dalt fogunk klippel kiadni, és 2020 elején már jó lenne a stúdióban ülni, és készíteni az új lemezt. Minden évünk úgy telik el, hogy látástól vakulásig rommá koncertezzük magunkat, sokat utazunk, és nincs időnk dalokat írni, feltöltődni.
F. G.: Az utóbbi időben már kicsit okosabbak vagyunk, és adunk magunknak 2-3 hónapot, pont a pihenés, a számok írása miatt. Most például van időnk (igaz megyünk Spanyolországba meg az Egyesült Államokba) hetente két-háromszor próbálni. De amúgy is együtt lakunk, úgyhogy otthon is tudunk a zenén agyalni.
hvg.hu: Nem mentek egymás agyára? Tíz éve össze vagytok zárva a turnékon, és még együtt is éltek. Ez egy házasságnak is komoly próbatétel.
Sz. L.: Nekem nem mennek az agyamra a többiek. Annyira megszoktam őket, hogy most egy hetet otthon voltam, Miskolcon, és már hiányoztak. Persze minden jónak vége szakad egyszer, gondolom, a feleségekkel, gyerekekkel már azért külön költözünk majd.
hvg.hu: Magyarországon a zenei életben a helyeteken vagytok? Rádiókban például nemigen hallani Bohemian Betyars-dalt.
F. G.: Tavaly a Fishing On Orfű szervezői már a nagyszínpadra hívtak meg, és ott iszonyú jó bulit csináltunk. Idén is nagyszínpadon leszünk.
hvg.hu: Sokan erről a műfajról lekicsinylően nyilatkoznak. Mondjuk úgy, nem egy trendi popzene az általatok speed-folk freak-punknak nevezett stílus. Szembesültök ilyen véleményekkel?
F. G.: Igen, de nem érdekel minket. Ugyanazt tudom mondani, mint a rádiók esetén. Sok teltházunk van. Innentől már csak gazdasági szempontból sem értem, ha valaki azért nem hív meg, mert nem tetszik neki a mi zenei stílusunk.
Sz. L.: Szerencsére nem tudnak minket elbizonytalanítani ezek a dolgok. Nem csak a bulizásról szólnak a koncertjeink, azokon nem csak hejehuja-pálinka dalok hangzanak el, de ha valaki csak ezt akarja látni belőlünk, akkor ennyit is fog. Amúgy meg rengeteg ember van, rengetegféle ízléssel. Ennyi.
hvg.hu: Az RTL Klub két műsorának – A farmnak és a most futó Drága örökösöknek – is a főcímzenéjét a Bohemian Betyars adta. Hogy kerültetek a kereskedelmi tévébe?
F. G.: Mindkettő esetében az volt, hogy csörgött a telefon, mondták, hogy szeretnék felhasználni az adott produkcióhoz egy-egy dalunkat, engedjük-e. Agyaltunk rajta, hogy jó-e vagy sem, hogy nevünket adjuk egy ilyenhez. Végül azt mondtuk, miért ne. Nem ezen keresztül akarunk felkapaszkodni.
hvg.hu: Ha 10 év múlva is leülünk beszélgetni, mi lesz a témánk?
Sz. L.: A gyerekek. Májproblémák. Diéta. Nemrégiben csináltunk egy zenekari megbeszélés erről… Mit is beszéltünk?
F. G.: Igazából vannak még nagy terveink, amit meg szeretnénk élni közösen. Például jó lenne kijutni Glastonburyre. És nyilván még meg szeretnénk írni néhány remekbe szabott számot.
Sz. L.: Igazából ugyanezt szeretnénk csinálni, csak jó lenne, ha kicsit stabilizálódna az életminőségünk, a lelki dolgaink. Most azért eléggé össze-vissza vagyunk. A pesti élet is tartogat kihívásokat számunkra. Többen is vágynánk vidékibb, nyugisabb életre. El tudom képzelni, hogy öt év múlva mindenki kisebb falvakban éldegél majd, kecskéink vannak, sajtot csinálunk, méhészkedünk, onnan járunk el próbálni, koncertezni.
hvg.hu: Meg tudtok most élni a Bohemian Betyarsból?
F. G.: Megélünk, a mi szintünkön. Most még nem tartozunk felelősséggel senkinek, hatan lakunk együtt. Házat, autót, családot fenntartani sem ebből az életmódból, sem ebből a keresetből nem lehetne. Az most szerencsés, hogy nem kell eljárni dolgoznunk, így van időnk a zenekarra koncentrálni.
Még több kultúra a Facebook-oldalunkon, kövessen minket: